Az Országgyűlés nem sokkal ezelőtt két újabb, az alapvető jogokra komoly veszélyeket hordozó törvényt fogadott el.
Az új gyülekezési jogról szóló törvény szélesre tárja a rendőrség előtt a
tüntetések (gyűlések) önkényes, szubjektív indokokra alapított megtiltásának
lehetőségeit, ezzel pedig jelentősen szűkülhet a szabad gyülekezés és
véleménynyilvánítás lehetősége Magyarországon. A bevándorlási különadó
bevezetése pedig lényegében a kormányétól eltérő véleményekre kivetett sarc,
amely többek között a politikai véleményük alapján hátrányosan különböztet meg
bizonyos szervezeteket.
Az új gyülekezési törvény
A korábbi gyülekezési jogról szóló
1989. évi III. törvény (Gytv.) egyes rendelkezéseinek szakmai felülvizsgálata
indokolható, azonban ehhez rosszul nyúlt a jogalkotó. A törvény és a hozzá
kapcsolódó jogalkalmazói gyakorlat eddig többnyire megnyugtatóan rendezte a
felmerülő vitás kérdéseket, „kommunista örökségnek” beállítani a gyülekezési
jogi törvényt pedig nevetséges, pusztán emiatt teljesen új törvényt elfogadni
szükségtelen.
Vannak fontos és előremutató
részei az új gyülekezési
törvénynek – például az egymással térben és időben versengő rendezvények
szabályozása, valamint annak tisztázása, hogy ki a tüntetés tényleges vezetője,
illetve a szervezetek bejelentési jogának egyértelművé tétele vagy a spontán
illetve sürgős gyűlések szabályozása – de a törvény komoly visszalépést jelent
a korábbihoz képest, miután egy sor kérdésben meglehetősen homályosan fogalmaz
és tág teret biztosít a rendőrségnek arra, hogy korlátozza az emberek békés
gyülekezéshez való jogát.
A korábbi Gytv. ebben a
vonatkozásban jól működött, hiszen két objektív alapon nyugvó korlátot ismert
(a népképviseleti szervek vagy bíróságok zavartalan működésének súlyos
veszélyeztetését, illetve, ha a közlekedés más útvonalon volt nem
biztosítható), így ezek alapján a rendőrség csak valódi, tényeken alapuló
okokra hivatkozva tilthatta meg a tüntetéseket (rendezvényeket).
Az új szabályozás két új tiltási okot vezet
be: 1. ha megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés “a közbiztonságot vagy a
közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti”,
vagy 2. “mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan
sérelmével jár”, amelyekre példákat is hoz, például a bíróságok működésének
megzavarását, a közlekedés rendjének sérelmét, a diplomaták feladatteljesítésének
akadályozását vagy a magán- és családi élet védelméhez való jog sérelmét.
Az új tiltási okok a korábbiakhoz
képest sokkal tágabb teret engednek a rendőrség szubjektív és önkényes
jogértelmezésének. Önmagában egy gyűlés megtiltására nem lehet ok, hogy az
másokat zavar vagy a közlekedés egy rövid időre nehezebbé válik: ez a
közterületeken megvalósuló események túlnyomó többségére igaz. Az minden
demokratikus ország jogrendjében alapelv, hogy az emberek békés gyülekezéshez
és véleménynyilvánításhoz való joga, vagyis részvétele a közös ügyeink
megvitatásában ezeknél az aggályoknál sokkal fontosabb. Ha a rendőrség ezentúl
önkényesen mérlegelheti ezeket a szempontokat, akkor kérdés, hogy lehet-e majd
ezentúl tiltakozni nagykövetségek vagy a bíróságok előtt, illetve lehet-e olyan
felvonulásokat tartani, amelyek például egy fővárosi híd vagy nagyforgalmú út
lezárásával is járnak.
„A békés gyülekezéshez való jogot
csak a legvégső esetben, tényeken alapuló indokokra hivatkozva lehet
korlátozni. A most elfogadott előzetes tiltási okok azonban homályosak,
szubjektívek és önkényesek. Az emberek békés gyülekezéshez való joga az egyik
legfontosabb politikai szabadságjog egy demokratikus társadalomban, amely ezzel
a törvénnyel nagyon komoly veszélybe került.” – összegezte Iván Júlia, az Amnesty
International Magyarország igazgatója.
A bevándorlási különadó
A bevándorlási különadó
bevezetésének ötlete ismerős lehet már 2018 februárjából, amikor a STOP Soros
törvénycsomag akkori verziója által érintett, „migrációt támogató”
egyesületeknek és alapítványoknak a külföldi támogatásaik 25%-át kellett volna
„bevándorlási finanszírozási illetékként” befizetniük.
A mostani szabályozás azokat a
támogató szervezeteket (vagy ha ők nem fizetik meg az adót), a támogatást
felhasználó szervezeteket (kivéve pártok, pártalapítványok és nemzetközi
szerződés vagy viszonosság alapján mentességet élvezők) érinti, akik
„bevándorlást segítő tevékenységet” támogatnak vagy folytatnak Magyarországon
vagy itt székhellyel rendelkeznek.
A „bevándorlás segítése” a törvény
szerint a bevándorlás közvetlen vagy közvetett előmozdítása, vagyis az emberek
véglegesnek szánt áttelepülésének a lakóhelyük szerinti másik országba. Nem
tartoznak ide azok, akik a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkeznek a
2007. évi I. törvény alapján. Az adó alapja a bevándorlás segítésére szánt vagy
fordított anyagi támogatás, mértéke a támogatás 25%-a. A törvény meghatározza
mi számít „bevándorlást segítő tevékenységnek”: 1. média kampányok, média
szemináriumok folytatása, azokban való részvétel, 2. hálózatépítés és
működtetés, illetve 3. bevándorlást pozitív színben feltüntető propaganda
tevékenység.
A törvénymódosítás valójában
semmilyen legitim célt nem szolgál, ez pusztán a kormány által évek óta
támadott, menekültekkel és migránsokkal foglalkozó civil szervezetek elleni
propaganda hadjárat újabb fejezete. Félretéve azt a tényt, hogy a törvényszöveg
teljesen értelmezhetetlen fogalmakat használ (bevándorlás, propaganda tevékenység
stb.), sajnos a szöveg nemcsak abszurd, de nagyon veszélyes is.
Egyszerűen megfogalmazva, a július
1-én hatályba lépett, a menedékkérőknek és migránsoknak segítőket kriminalizáló
STOP Soros után (amely miatt az Európai Bizottság tegnap indított kötelezettségszegési eljárást
Magyarország ellen) a kormány most büntetőadót vet ki azokra a szervezetekre,
amelyek a migrációval kapcsolatban mást gondolnak és mondanak, mint a kormány.
A „bevándorlási különadó” súlyosan
sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt alapvető jogokat, illetve
ellentétes lehet a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó egyes előírásokkal
is (különösen a médiakampányokra, szemináriumokra vonatkozó rész). A különadó
sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát (Alapjogi Charta 21. cikk), mivel
politikai vélemény alapján különbséget tesz szervezetek között. A gyakorlatban
azok a szervezetek, amelyek ellenzik a bevándorlást (vagy nem mondanak róla
semmit), kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mivel nem kell különadót fizetniük, a törvény
hatálya alá esőktől pedig elvennék a támogatásuk negyedét.
A törvény ellentétes a
véleménynyilvánításhoz való joggal és a tömegtájékoztatás szabadságával (11.
cikk), mert a célkeresztbe került szervezetek véleménynyilvánítását korlátozza,
illetve korlátozza annak lehetőségét, hogy az emberek, újságolvasók független
információkhoz férjenek hozzá hatósági korlátozások nélkül, illetve a
sajtószabadság is tovább szűkül, ha az újságok, tévék nem számolhatnak be szabadon
ezekről a véleményekről.
Az Alapjogi Charta 12. cikke
egyértelműen kimondja, hogy mindenkinek joga van „másokkal való bármilyen
szintű, különösen politikai, szakszervezeti és polgári célú egyesüléshez”, a
különadó pedig ennek korlátozását jelenti, mert különbséget tesz „bevándorlást
támogató” és nem támogató szervezetek között, előbbiek működését pedig jelentősen
megnehezíti a forrásaik egy jelentős részének elvonásával.
Sérül továbbá az oktatáshoz való
jog (14. cikk), mivel korlátozza az oktatási intézmények ahhoz való jogát, hogy
eldönthessék, milyen elvek és anyagok mentén beszélnek a diákoknak a
bevándorlásról. A büntetőadó hatására előállhat az a helyzet, hogy nem fognak
kiegyensúlyozott információkhoz jutni a diákok, és ezáltal nem tudnak
tájékozódni a migráció szerepéről, jelentőségéről, hatásairól, amelyek a 21.
században az új generációk számára létfontosságúak.
„A börtönnel fenyegetés után most
itt van a büntetőadó. Egészen elképesztő, hogy egyes szervezeteknek azért
kellene odaadniuk a pénzük negyedét az államnak, mert mást gondolnak valamiről,
mint a kormány. Nem gondoltuk volna, hogy valaha eljön a pillanat, amikor
pénzbüntetést kell valakinek fizetnie a véleményéért, amelynek egyébként az
Európai Unió, az ENSZ és más szervezetek kultúrájában teljes létjogosultsága
van.” – mondta Iván Júlia, az Amnesty International Magyarország igazgatója.
