Tovább folytatódik az etnikai tisztogatás: a mianmari katonaság éhezteti, elrabolja és kifosztja a rohingyákat Még messze nem ért véget a mianmari biztonsági erők rohingyák elleni pusztító etnikai tisztogatása Arakán államban. Legújabb jelentésünk új bizonyítékokat tár a nyilvánosság elé, amelyek igazolják, hogy még az elmúlt hetekben is több ezer embernek kellett elmenekülnie a különféle jogsértések elől.
Tizenkilenc,
Bangladesbe januárban menekült férfival és nővel készítettünk
interjúkat, akik részletesen elmesélték, hogy az éheztetés,
emberrablások és fosztogatások hogyan kényszerítették őket
menekülésre. A segélyszervezetek több ezer újonnan érkezett
menekültet regisztráltak tavaly decemberben és idén januárban,
és még ma is tucatjával látni embereket, ahogy átlépik a
határt.
„A mianmari hatóságok tagadnak és
hazudoznak, illetve mindent megtesznek azért, hogy a független
megfigyelőket ne léphessenek be a területre, ezzel pedig megússzák
az emberiesség elleni bűncselekmények miatti felelősségre vonást.”
– mondta Matthew Wells, az Amnesty International krízisekkel
foglalkozó kutatója, akik az elmúlt időszakban a bangladesi Cox’s
Bazar-beli kutatást vezette.
„A mianmari biztonsági erők most is azon
dolgoznak, hogy a még megmaradt rohingyákat is elüldözzék az
országból. Ha nem lesz erősebb a nemzetközi fellépés, az
etnikai tisztogatás tovább folytatódik.”
A cél világos: a még mindig Arakán
államban élő több tízezer rohingya számára elviselhetetlen
körülményeket teremteni. Amit most látunk, az az egyenes
folytatása annak a tavaly augusztus végén elkezdődött etnikai
tisztogatásnak, amely több mint 688 000 rohingyát kényszerített
arra, hogy Bangladesbe meneküljön.
2017. augusztus 25-én a mianmari hadsereg
egy átfogó hadműveletbe kezdett a rohingya lakosság ellen Arakán
államban, miután az Arakán Rohingya Felszabadítási Hadsereg
(ARSA) megtámadott több mint 30 mianmari fegyveres
ellenőrzőposztot. A katonaság által elkövetett emberiesség
elleni bűncselekmények között van a férfiak, nők és gyermekek
kivégzése, a szexuális erőszak és a zaklatás minden
elképzelhető formája, tömeges deportálás és komplett falvak
felégetése.
Éheztetés
A mostani menekültek mindezek ellenére a
végsőkig Mianmarban maradtak, hogy megpróbálják megmenteni a
tulajdonukat és az életüket. Azt mesélték a kutatóinknak, hogy
a katonaság soha nem szűnő támadásai végül megtörték és
arra kényszerítették őket, hogy ők is Bangladesbe
jöjjenek.
Majdnem mindannyian arról meséltek, hogy a
mianmari hatóságok blokkolják az élelmiszerellátás útját,
kiéheztetik a rohingya közösségeket, és ezzel kényszerítik
őket arra, hogy elhagyják a lakóhelyüket.
Nagyon sok
rohingya szerint az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a
katonaság novemberben és decemberben megtiltotta nekik, hogy
betakarítsák a termést a rizsföldjeikről. Egyes esetekben maguk
a biztonsági erők lopták el a rohingyák állatait, máskor csak
végig nézték, ahogy mások teszik ugyanezt. A katonák
felgyújtották a piacokat vagy nem engedték be oda a rohingyákat,
mindezek pedig még a korábbiaknál is elviselhetetlenebb
körülményeket teremtettek.
Ha ez nem lenne elég, a
mianmari hatóságok szigorúan korlátozzák a humanitárius
segélyek bejutását Arakán állam területére, amivel szintén
tovább súlyosbítják az élelmiszerhiányt és az éhezést.
A harminc éves Dildar Begum január elején
érkezett Bangladesbe, miután elmenekült Ka Kyet Bet Kan Pyinből.
Elmesélte, hogy a hatóságok egy nap megjelentek a házukban,
elvették a pénzük nagy részét, majd megfenyegették a férjét,
hogy letartóztatják, ha nem fizet még többet. Ezután
megtiltották nekik és a falu többi lakójának, hogy learassák a
termést. „Nem volt mit ennünk, ezért menekültünk el.” –
mondta.
Lányokat és nőket rabolnak el
A
kutatás során azt is dokumentáltuk, hogy legalább három esetben
a mianmari katonák fiatal nőket és lányokat raboltak el.
Január
elején katonák törtek be egy házba Hpoe Khaung Chaung faluban. A
házkutatás során a katonák fegyverrel kényszerítették a
huszonöt éves éves Hasina nagybátyját, hogy a tizenöt éves
Samida nevű unokatestvérét átadja nekik. Azóta nem látták a
lányt. Több hasonló esetről is tudunk, ahol lányokat és fiatal
nőket raboltak el.
Az emberek félnek, hogy ez velük vagy a
családtagjaikkal is megtörténhet, ezért menekülnek azokból a
falvakból, ahonnan a katonák nőket rabolnak el. Félő, hogy az
elrabolt nőket megerőszakolják és/vagy szexrabszolgaként adják
el.
A menekülő rohingyák kifosztása
A menekülő rohingyáknak általában
napokat kell gyalogolniuk, mielőtt elérnék a tengerpartot, ahonnan
csónakokkal át tudnak kelni Bangladesbe. A mianmari hatóságok
ezeken az útvonalakon ellenőrzőpontokat állítottak fel, ahol az
utolsó értéktárgyaiktól is megfosztják a keresztülhaladó
menekülteket.
Több mint egy tucat menekült állította
egybehangzóan, hogy a legkegyetlenebb ilyen ellenőrzőpont Sein
Hnyin Pyar mellett van, azon a területen, ahol az emberek a
Buthidaungot és Maungdaw-ot elválasztó hegyeken kelnek át. A
mianmari erők szögesdrótot feszítettek ki keresztben a
szurdokban, majd az ideérkező nőket és férfiakat a katonaság és
a határőrség emberei szétválasztják.
A hatóságok mindent elvesznek, amit náluk
találnak. A harminchét éves Mohamed Szalam a családjával január
elején haladt keresztül ezen az ellenőrzőponton. A katonák 600
000 mianmari kjapot (nagyjából 112 000 forintot), aranyat, egy
hordozható napelemet és néhány ruhát vettek el tőle és a
feleségétől – vagyis mindenüket.
Többen mesélték, hogy miután kirabolták
őket, a katonák feljegyezték a nevüket és a falu nevét ahonnan
származtak. Más ellenőrzőpontokon áthaladók arról számoltak
be, hogy a fényképeket készítettek róluk, sőt néhány esetben
egy videóban kellett elmondaniuk, hogy a katonaság nem bánt velük
rosszul.
Szexuális erőszak
Elsősorban fiatalabb rohingya nők
mesélték, hogy a mianmari katonák zaklatták őket az
ellenőrzőpontokon. A huszonkét éves Khateza január 25-én
érkezett meg a Sein Hnyin Pyarnál lévő ellenőrzőponthoz. Miután
a férfiakat tüzetesen átvizsgálták, a katonák a nőket kezdték
ellenőrizni.
„Végigfogdostak minket. Le kellett
vennünk a ruháink egy részét. A fiatalabb nők mellét
tapogatták, nagyon kellemetlen volt. Nagyon megaláztak minket,
sírtam.”
A gyenge és hatástalan nemzetközi válasz
„Teljesen egyértelmű, hogy a mianmari
katonaság tovább folytatja a hadjáratát nemcsak ez egyes emberek,
hanem a teljes rohingya közösség ellen. Ez is jelzi, hogy mennyire
korai és veszélyes a rohingyák hazatelepítését tervezgetni.”
– mondta Matthew Wells.
A bangladesi és a mianmari kormány tavaly
november végén állapodott meg a rohingyák hazaküldéséről,
akkor bejelentették, hogy 2018. január 23-án el is kezdik a
folyamatot. A bangladesi kormány azonban órákkal a kezdés előtt
meggondolta magát, és elhalasztotta a visszaküldéseket. A
mianmari hatóságok jelezték, ők készen állnak a fogadásukra.
„A kezdetek óta képtelen a nemzetközi
közösség határozott és hatékony választ adni az Arakán
államban tomboló horrorra, vagy megfelelő nyomás alá helyezni
Mianmart, hogy vessen véget az etnikai tisztogatásnak.” – mondta
Matthew Wells.
„Fegyverembargó és célzott szankciók
kellenek, hogy egyértelmű legyen, a jogsértéseket a nemzetközi
közösség nem tolerálja. Szintén haladéktalanul lehetővé kell
tenni, hogy a humanitárius segélyek háborítatlanul jussanak el a
területre.”
A közleményhez csatoltuk a jelentést.
