A világ országai nem tesznek eleget a kötelességüknek, és nem védik meg a jogvédőket, így egyre többen lesznek – egyébként megelőzhető – gyilkosságok és erőszakos eltüntetések áldozatai. Új jelentés.
Berta Cáceres
Egyre
gyakoribbak a támadások
Amikor
1998-ban az ENSZ Közgyűlés megszavazta az emberi jogvédőkről
szóló nyilatkozatot, a nemzetközi közösség vállalta, hogy
elismeri és megvédi létfontosságú munkájukat. Az Amnesty
jelentéséből azonban az derül ki, hogy kiállni az alapvető
jogokért még mindig veszélyes hivatás, az elmúlt két évtizedben
több ezer jogvédőt öltek meg vagy raboltak el állami hatóságok
és különböző csoportok.
A
Front Line Defenders adatai szerint csak 2016-ban legalább 281 jogvédőt öltek meg a világon, majdnem kétszer annyit, mint egy évvel
korábban (156). A valós szám ennél sokkal magasabb lehet, mivel sok
meggyilkolt vagy elrabolt embert nem jogvédőként azonosítottak.
Az
Amnesty jelentése bemutatja a támadások mögött húzódó sokféle
indítékot is. Néhány embert a foglalkozása (újságíró,
jogász, szakszervezeti tag) miatt támadtak meg, ők olyan emberek,
akik befolyásos ellenfelekkel szálltak szembe vagy közérdekű
információkat osztottak meg a közvéleménnyel.
Mások
egyszerre vannak az erőszak és a hátrányos megkülönböztetés
veszélyének kitéve azért, amit csinálnak és azért is, akik ők
maguk. Közéjük tartoznak a nőjogi aktivisták, a szexmunkások,
az LMBTQI emberek, az őslakosok vagy más sérülékeny csoportok
tagjai. Mások egyes helyzetekben vannak különös veszélyben,
például konfliktusok vagy szervezett, erőszakos leszámolások
során.
„Bár
az indítékok különbözhetnek, a cél mindig ugyanaz:
elhallgattatni azokat, akik fel merik emelni szavukat az
igazságtalanságok ellen, és
szembe mernek szállni a gazdasági vagy politikai érdekekkel. Ezek
a támadások a szélesebb közösségben is éreztetik a hatásukat,
félelmet keltenek és aláássák mindenki jogait.” – mondta
Guadalupe Marengo.
Xulhaz Mannan
A
felelősségre vonás elmaradása növeli a veszélyt
Ha
a fenyegetéseket és támadásokat nem vizsgálják ki és nem
torolják meg megfelelően, az aláássa a jogállamiságot, és azt
az üzenetet küldi, hogy következmények nélkül lehet a
jogvédőket bántalmazni.
Bertha
Zúniga, a hondurasi aktivista, Berta Cáceres lánya szerint:
„Már
anyám halála előtt egyértelmű volt, hogy a gazdasági szereplők,
a magán
biztonsági erők, az állami
szervek és a szervezett bűnözői csoportok összejátszanak.
Nagyon nehéz megfelelő
vizsgálatot végezni, mivel mindegyikük
bűnrészes anyám
megölésében. Anyám
igazságot érdemel, ezért
nagyon fontos lenne, hogy az
összeesküvés minden elemére fény derüljön. Az
is létfontosságú,
hogy megelőzzük a további gyilkosságokat.”
Pierre Claver Mbonimpa
Pierre Claver MbonimpaAjánlások
Az
Amnesty felszólítja az országok vezetőit, legyen
prioritás számukra
a jogvédők munájának elismerése
és védelme.
A hatóságoknak nyilvánosan támogatniuk kell és el kell ismerniük
az emberi jogok területén végzett
munkájukat. Minden
lehetséges eszközzel meg kell akadályozniuk
az ellenük intézett támadásokat, a gyilkosságok és erőszakos
eltüntetések ügyében megfelelő nyomozásokat kell indítaniuk,
az elkövetőket pedig bíróság elé kell állítaniuk.
Továbbá nagyon fontos, a
kormányok tegyék egyértelművé, hogy a jogvédők elleni
támadásokat nem tolerálják.
„A
jelentésben szereplő brutális támadások egyenes következményei
egy világméretű trendnek: a kormányok ahelyett, hogy megvédenék
a jogvédőket, komoly veszélynek teszik ki őket az ellenük
indított lejáratókampányokkal, koholt
eljárásokkal és azzal,
hogy a nemzeti érdekekre veszélyes embereknek
festik le őket.” – mondta
Guadalupe Marengo.
„Ahhoz,
hogy ez a veszélyes narratíva megforduljon, az országoknak
nyilvánosan is el kell ismerniük a jogvédők társadalmi szerepét.
Ennyivel tartozunk azoknak a bátor embereknek, akik akár az életük
árán is megvédik a
jogainkat.”
Samira Khalil, Razan Zaitouneh, Nazem Hamadi és Wa’el Hamada, a dumai négyek
Háttér
A
jelentés az Amnesty májusban
indult Bátorság elnevezésű
globális kampányának a része, amelynek
célja, hogy felhívja a kormányok figyelmét a jogvédők
munkájának fontosságára, illetve, biztosítsa, hogy biztonságban
és szabadon végezhessék a munkájukat.
Kik
azok a jogvédők?
A
jogvédők az élet minden területén ott vannak. Lehetnek közösségi
vezetők, újságírók, ügyvédek, egészségügyi dolgozók,
tanárok, szakszervezeti tagok, közérdekű szivárogtatók,
jogsértések áldozatai, az ő hozzátartozóik, emberi jogi
szervezetek munkatársai, politikusok vagy akár állami
tisztviselők.
Vannak
köztük, akiknek a munkája a jogok
védelme és vannak, akik ezt önkéntesen teszik; vannak közöttük,
akik rendszeresen, szervezett keretek között és
vannak, akik csak egy
alkalommal állnak
ki az emberi jogokért. Jogvédő
tehát
lehet kortól, nemtől, foglalkozástól, származástól, nemi
identitástól vagy szexuális irányultságtól függetlenül bárki,
aki felemeli a szavát az emberi jogok megsértése ellen, és
terjeszti az emberi jogok eszméjét anélkül, hogy mások elleni
gyűlöletre, hátrányos megkülönböztetésre vagy erőszakra
buzdítana.
