Az ostromoknak és bombázásoknak kitett civileknek a szír kormány és a fegyveres ellenzéki csoportok közötti úgynevezett „megbékélési megállapodások” alapján két választása maradt: elmennek vagy meghalnak – áll az Amnesty International új jelentésében.
A
kormány ostromokra,
tárgyalás
nélküli kivégzésekre
és erőszakos
eltüntetésekre épülő
hadjáratai
civilek
ezreit irtotta ki vagy kényszerítette szörnyű életkörülmények
közé és
emberiesség
elleni bűncselekményeknek
számítanak.
Ostrom
alatti
körülmények
A
szíriai kormány a fegyveres konfliktus kezdete óta ostromolja a
civilek lakta területeket, ahol a hadviselés elsődleges
módszereként
az éheztetést alkalmazza. Emellett
blokkolja vagy önkényesen korlátozza az alapvető szükségletekhez
– élelmiszer, víz, orvosság, elektromos áram, üzemanyag és
kommunikáció – való hozzáférést. A kormány ezenkívül
kitiltotta a segélyszervezeteket az ostromlott területekről.
A
hatások pusztítóak voltak: a lakosságot az éhezés küszöbére
sodorták, többen
meghaltak.
Egy
egykori darajai
orvos
a következőket mondta az Amnesty Internationalnek:
“Amikor
veseelégtelenséggel összefüggő eseteink voltak, nem tudtunk mit
kezdeni velük, mert
nem rendelkeztünk dialízis géppel. Így
csak néztük, hogy a betegek a szemünk előtt halnak meg, és mi
semmit sem tudunk tenni
ellene.”
Az
ostrom ideje alatt szülő édesanyák elmesélték
az Amnesty Internationalnek, milyen megpróbáltatásokon mentek
keresztül gyermekeik a nem megfelelő anyatej és a tápszerhiány
miatt. Egy 30 éves édesanya Darajából,
aki 2016 márciusában adott életet gyermekének, azt mondta lánya
kicsi volt és gyenge:
“Szoptattam
volna, de nem volt elég tejem, a lányom nagyon törékeny volt, és
semmit sem tehettem.
Nem
voltak egyéb alternatíváink, rengeteget sírt és semmit nem
tudtam tenni…Hogyan is tudna az, aki most szült és szoptat, ha
csak levest eszik?
A
szíriai kormány és a fegyveres ellenzéki csoportok korlátozták
és blokkolták a túléléshez nélkülözhetetlen humanitárius és
orvosi segítséghez való hozzáférést, különösen amikor az
áruk és gyógyszerek árának inflációja miatt az emberek nem
volt
elég pénze,
hogy
maguk vegyék meg azokat.
Ennek eredményeként a lakosoknak napi egyszeri étkezéssel kellett
túlélniük.
Egy három gyermekes édesanya egyedült
maradt
fiú unokájával
is, miután a
gyermek két
támadásban elveszítette
a
szüleit 2015-ben Kelet-Aleppóban.
Ezt
mondta:
“Az
ostrom borzalmas volt azok számára, akik nem rendelkeztek
tartalékokkal,
mint például
az én családom.
A humanitárius segélyszervezetek nem voltak képesek folytatni
munkájukat a könyörtelen támadások miatt… Nagyon nehéz volt
biztosítani a gyermekek számára az olyan alapvető szükségleteket,
mint a pelenka és a tej. A zöldség árak olyan magasan voltak,
lehetetlen volt, hogy megengedjem magamnak. Az ostrom engem nem
érintett annyira, mint a gyerekeket. A
majdnem
kétéves fiú unokám nem
kapott
tejet és egyéb szükséges tápanyagokat, mert vagy nem volt
rá pénzem,
vagy még
a
humanitárius segélyszervezetek sem
jutottak hozzá.
A
szíriai kormány és a szövetséges milíciák tönkretették a
helyi élelmiszerellátást Daraja
és Madaja
mezőgazdasági területeinek felégetésével. Az Amnesty
International műholdképek alapján
készült
elemzése is
alátámasztja, hogy az évek során hogyan tették tönkre a helyi
mezőgazdaságot.
“A
kormány és a Hezbollah erõi büntetésként felégették a
mezõgazdasági területeket, amelyeket egyébként nem is tudtunk
megközelíteni” – mondta egy volt tanár Madajából az
Amnesty Internationalnek.
A bizonyítékok arra is
rávilágítanak, hogy a fegyveres ellenzéki csoportok – különösen
a Hay’at Tahrir al-Sham és az Ahrar al-Sham Iszlám Mozgalom –
jogellenesen ostromolták Kefraja és Foua városait, korlátozták
és lefoglalták a humanitárius segélyeket és bombázták a
mezőgazdasági területeket.
Civilek
elleni könyörtelen támadások
Az
ostrom okozta mérhetetlen szenvedésen túl a civilekre és polgári
létesítményekre mért szándékos támadások elképzelhetetlen
szenvedést okoztak.
A
polgári lakosság elmondása szerint a kormányzati erők röviddel
a kivonulásuk előtt fokozták a támadásokat, hogy felgyorsítsák
a megadást. A szíriai kormány 2017. február 7-én fokozta al-Waer
elleni támadását, majd egy hónappal később megadásra
késztette. Daraja egyetlen kórházát több alkalommal is
lerohanták és felgyújtották, így téve azt használhatatlanná
nem sokkal a város elnéptelenedése előtt.
Kelet-Aleppó
lakosainak a legnagyobb szenvedést a szíriai és orosz erők előre
kitervelt brutális jogsértő légi támadásai jelentették,
amelyek szándékosan a civileket, az otthonaikat és a kórházakat
vették célba. A bombázások és légicsapások válogatás nélkül
támadtak komplett városrészeket.
“Hónapok telnek
el, mielőtt meghalsz az éhségtől. A légicsapás egy másik
történet. Egy másodperc törtrésze alatt meghalhatsz a
repeszektől. Senki sem volt védve a légicsapásoktól és a
bombázástól. Civilek, lázadók, épületek, autók, hidak, fák,
kertek mind célpontot jelentettek.” – nyilatkozta egy aleppói
lakos.
A
jelentés tíz támadásról számol be, amelyeket 2016 júliusa és
decembere között Aleppó civilek lakta városrészére mértek. Az
Amnesty International műholdképek alapján végzett elemzése
megmutatja, hogyan zajlottak a támadások a frontvonalaktól és a
nyilvánvaló katonai célpontoktól távol, és hogyan rombolták le
épületek százait, többek között lakóházakat, kórházakat és
a piacot.
A
fegyveres ellenzéki csoportok több száz civilt öltek és
sebesítettek meg, amikor válogatás nélkül bombázták Kefraja
és Foua városát.
Ezek
a támadások a nemzetközi humanitárius jogba ütköznek,
és sok esetben háborús bűncselekményeket valósítottak meg.
“Féltünk
elküldeni két gyermekünket az iskolába a bombázások és
a
mesterlövészek miatt, akik az iskolába igyekvő kék egyenruhás
gyerekek láttán is
lőni kezdtek.
Megtaláltuk
a módját, hogy a diákokat biztonságban eljuttassuk az iskolába,
de a bombázás kiszámíthatatlansága miatt még így is veszélyes
volt.” – árulta el egy korábbi kefrajai
taxis az Amnesty Internationalnek.
Kényszerű
menekülés
Darajában,
al-Waerben, Kelet-Aleppóban,
Kefrajában
és Fouában
az ostrom során
fogságába
esett több ezer ember volt kénytelen végül maga mögött hagyni
az otthonát a “megbékélés” jegyében.
A
megállapodás megszületése előtti ostromállapot utolsó napjait
egy aleppói
ügyvéd
így
írta le:
“Az
evakuálást megelőző tíz
nap egy rémálom volt.
A
bombázás mértéke egyértelmű jele volt annak, hogy a kormány
azt akarja,
menjünk el … és a bombázás utolsó öt hónapja egyenlő volt
az elmúlt öt év légicsapásaival és szárazföldi
támadásaival…
Ez
elég volt számomra ahhoz, hogy el akarjak menni.
Egyébként
is, hogyan maradnának
itt a civilek, ha nincs infrastruktúra, nincs
kórház,
elektromos áram és
víz?
A
kormány elérte
a célját,
hogy elpusztítson mindent,
és itt hagyjon bennünket a
semmi közepén.“
Egy
férfi, aki a darajai
tárgyalóbizottság tagja volt, arról beszélt az Amnesty
Internationalnek, hogyan sikerült elérni a helyi megbékélést:
“A
rezsim fegyverszünetet vagy egyezséget ajánlott, és közben
folytatta a katonai nyomásgyakorlást, hogy megegyezésre
kényszerítsen bennünket. Ez volt a koncepció. Miután a
közvetítőktől kaptunk egy ajánlatot, másnap katonai
eszkalációra számíthattunk: félelmet akartak kelteni az
emberekben, hogy azok elfogadják a feltételeiket.”
Az
elmúlt évben, különösen 2017 áprilisa óta a nemzetközi
közösség egyes tagjai – például az Európai Unió és
Oroszország – kifejezték a szíriai újjáépítési törekvések
támogatására irányuló szándékukat. Az viszont nem tisztázott,
hogy milyen intézkedéseket tesz a szíriai kormány annak
biztosítására, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült
személyek biztonságban és önkéntesen visszatérhessenek
otthonaikba.
“Mivel a nemzetközi közösség a
szíriai újjáépítési törekvésekre helyezi a hangsúlyt, az
Amnesty International felszólítja annak valamennyi befolyással
bíró tagját, különösen Oroszországot és Kínát, biztosítsák,
hogy az érintett területeknek juttatott bármilyen pénzügyi
támogatás garantálni fogja az áldozatoknak a házuk, földjük és
tulajdonuk helyreállításához való jogát, akárcsak a
biztonságban és méltóságban való önkéntes visszatéréshez
való jogukat.” – mondta Philip Luther.
