Míg egyesek diáklázadásként tekintenek a megmozdulásra, melyben a fiatalok egyértelmű nemtetszésüket fejezik ki a kormány menedékkérőkkel szemben tanúsított bánásmódját illetően, addig a politikától nem szokatlan arrogancia az egyik képviselővel azt mondatta: „A megmozdulás nem több, mint egy jó ürügy, hogy addig se kelljen az iskolában lenni.”
Több
mint ezer norvég diák tüntetett a kormány lépése ellen, hogy
megakadályozzák afgán osztálytársuk kitoloncolását
Míg egyesek
diáklázadásként tekintenek a megmozdulásra, melyben a fiatalok
egyértelmű nemtetszésüket fejezik ki a kormány menedékkérőkkel
szemben tanúsított bánásmódját illetően, addig a politikától
nem szokatlan arrogancia az egyik képviselővel azt mondatta: „A
megmozdulás nem több, mint egy jó ürügy, hogy addig se kelljen
az iskolában lenni.”
Az egyik otthon
barkácsolt plakát azt üzente a 18 éves Taibeh Abbasit és
családját kitoloncolással fenyegető norvég kormánynak, menjenek
inkább ők Afganisztánba és nézzék meg, mennyire „biztonságos”.
A harmadik legnagyobb norvég város, Trondheim főterén összegyűlt
diáktömeg résztvevői beszédeket mondtak és közösen énekeltek,
tették mindezt az ebédszünetükben.
A
tüntetés másnapján, október 4-én tette közzé új kutatási
eredményét az Amnesty International, melyben feltárja, az európai
kormányok majdnem 10,000 afgán menedékkérőt küldtek vissza
egykori hazájukba, ahol a mostani állapotok közt kínzás és
halál is várhat rájuk. A kutatás
arra szólítja fel a kormányokat, hogy azonnali hatállyal
szüntessék be az Afganisztánba való visszatoloncolást, mivel az
ország jelenleg túl veszélyes.
Taibeh Abbasi
ugyan afgán nemzetiségű, de Iránban született, sosem járt
Afganisztánban, 2012-ben anyjával és két bátyjával menekült
Norvégiába. Azt mondta, nagy hatást gyakorolt rá a demonstráció.
„Úgy éreztem, mintha én is a norvég társadalom része lennék
és nem csak egy menekült. A könnyeimmel
küszködöm és érzem, nem vagyok
egyedül. Nem adom fel.”
A Taibeh
gimnáziumában működő Diáktanács vezetője, Mona Elfareh
szerint sokakat megérintett a fiatal lány története.
„Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy létrejöjjön ez a megmozdulás. A
fiatalok hallatni akarják a hangjukat, el akarják mondani, mit
gondolnak!”
„Ez nem az
a Norvégia, amit ismerek és szeretek”
Az
egyik ilyen fiatal a 18 éves Emma
Marshall, az Amnesty trondheimi
ifjúsági csoportjának vezetője elmondta, mennyire lényegesnek
tartja a tüntetés üzenetét. „Nagyon fontos volt számomra, hogy
kifejezzem a támogatásom Taibeh és családja felé. Elképesztő
volt a hangulat és szerintem mindenki meglepődött, hogy milyen
sokan jöttek el.”
„Norvégia nem
jár el emberien, amikor lehetőséget biztosít egy családnak az
integrációra és egy új élet kialakítására, hogy aztán egy
csapásra elvegyen tőlük mindent. Arról nem is beszélve, hogy a
kormány törvényt is sért ezzel a lépéssel, mivel Afganisztánba
nem szabadna senkit visszaküldeni, hiszen nem biztonságos. Ez nem
az a Norvégia, amit ismerek és szeretek” – tette még hozzá
Emma.
Aki arról
álmodott, hogy egyszer majd iskolába járhat…
Parnian
Amirahmadi (17), aki a Trondheim
Katedralskolében működő Amnesty-csoport
vezetője, mindenben egyetértett Emmával, Taibehhez hasonlóan ő
is iráni születésű, családjával 2010 után menekültek
Norvégiába, miután író apjának túl
veszélyes lett volna Iránban maradni.
„Mélyen együtt érzek Taibehhel és a családjával”- mondta.
Az új norvég
oktatási törvény értelmében a gimnazisták csak megfelelő
igazolással maradhatnak ki az iskolából, így Parnian az
Amnestytől kért támogatást, hogy a szervezet álljon a tüntetés
mögé és segítsen, hogy a diákok igazoltan élhessenek
tüntetéshez való jogukkal. „Ez rengeteg diáknak adta meg a
lehetőséget, hogy részt vehessen a megmozduláson”- mondta
Parnian.
Taibeh és a
testvérei a tömeg élére álltak, miközben a tüntető diákok
azt skandálták: Hadd maradjanak
Abassiék! „Ezt
követően pedig együtt énekeltük a We
Are the World című
dalt, hogy ezzel is kifejezzük a szolidaritásunkat a család felé”-
tette hozzá Parnian.
A tüntetést
Taibeh, norvégül elhangzott beszéde zárta, amiben elmondta:
„Büszke vagyok rá, hogy ma itt állhatok. Mindig is arra vágytam,
hogy én is iskolába járhassak – emlékszik vissza Iránban
töltött éveire, ahol nemcsak ő, de bátyjai sem
részesültek megfelelő oktatásban.
„Kabulban nincs jövő, s ez a nőkre különösen érvényes.
Hiába álmodnék oktatásról és karrierről, ott erre nem lenne
lehetőségem.” Taibeh egyébként orvosnak készül.
A fiatalok
forradalma
Leon Bafondoko,
blogger és aktivista szerint a tüntetés egyértelmű üzenete,
hogy a fiatalok nem tűrik ezt a fajta igazságtalanságot. A fiú
felszólította a norvég bevándorlásért és integrációért
felelős minisztert, Sylvi Listhaug-t, hogy reagáljon a történtekre.
Mona, egy másik aktivista kijelentette: „Válaszokat várunk a
politikusoktól és addig folytatjuk a küzdelmet, amíg nem történik
érdemi változás.”
„Ha nem veszik
figyelembe a véleményünket, mire jó a demokrácia és a
szólásszabadság?” – tette fel a kérdést Mona. Azt gondolja,
a mostani tüntetéssel sok fiatalnak adatott meg az a ritka
alakalom, hogy kifejezhesse véleményét Norvégia korlátozott és
megkérdőjelezhető menekültügyi intézkedéseivel szemben. A
világ leggazdagabb országainak egyikeként,
melynek minden erőforrás a rendelkezésére állna, hogy emberhez
méltó módon kezelje a menekültek
ügyeit, mégis
inkább menekültközpontok
bezárása mellett dönt.
„A tüntetés
csak egy jó ürügy, hogy addig se kelljen az iskolában lenni”
Kevés olyan
politikus akadt – a kormány a tagjai közül például
senki – aki tudomást vett volna a
gimnazisták megmozdulásáról. A hatalmon lévő Haladás Párt
egyik képviselője, Lill Harriet Sandaune megjegyzése mindössze
annyi volt, hogy iskolaidő helyett a szabadidejükben is
tarthatnának megmozdulást a fiatalok, a demonstrációt
engedélyezőket pedig az „iskolától való távolmaradásra
buzdítókként” emlegette.
Pedig talán
jobban tennék, ha odafigyelnének, mert
Taibeh, Mona és a barátaik nem fogják feladni. Az egyik tüntető
diák magasba tartott transzparense a bevándorlásért és
integrációért felelős miniszternek szól: „Menjen inkább Sylvi
Kabulba”.
Közösségi
finanszírozással eddig £7,000 gyűlt össze, hogy Taibeh családja
fedezni tudja jogi kiadásait, a bírósági döntés végrehajtásának
megakadályozása érdekében pedig további terveken dolgoznak a
fiatalok. A döntés értelmében az Abbasi családot megfosztanák a
Norvégiában felépített életüktől, hogy aztán az afgán
valóságba csöppenjenek, ahol már nem lehet biztonságban élni.
Éppen ezért,
ami a diákokat illeti, #AbbasiékMaradnak.
Ha
aláírod a petíciónkat, most te is üzenhetsz a norvég
kormánynak, hogy ne küldjenek vissza menedékkérőket
Afganisztánba.
