Több mint 530 ezer rohingya férfi, nő és gyerek menekült el eddig Rakin államból a mianmari biztonsági erők által elkövetett gyilkosságok, szexuális erőszak és gyújtogatások elől. A krízisről készült eddigi legrészletesebb Amnesty jelentés.
Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma tizenegy
bűncselekmény-típust nevesít, amelyek hasonló helyzetben civilek
ellen elkövetve emberiesség elleni bűncselekménynek
minősülhetnek. Az Amnesty International ezek közül legalább
hatot dokumentált Rakin államban: emberöléseket, kitoloncolásokat
és kényszer-kitelepítéseket, kínzásokat, szexuális és más
erőszakot, üldözést és olyan jogsértéseket, mint az élelem
vagy más létfontosságú ellátás megtagadása.
Az
Amnesty több mint 120 rohingya férfival és nővel, 30 egészségügyi
szakemberrel, segélyszervezetek munkatársaival, újságírókkal és
bangladesi hatóságokkal készített interjúkat.
Az Amnesty szakértői egybevetették a szemtanúk beszámolóit a
helyszínen készített műholdfelvételekkel, fotókkal és
videókkal. A szervezet kérte a mianmari hatóságokat, hogy
engedjék be Rakin állam területére, hogy a jogsértéseket ott is
vizsgálhassa, köztük az Arakán Rohingya Felszabadítási Hadsereg
(ARSA) tagjai által elkövetett visszaéléseket is. Az Amnesty
International továbbra is felszólítja a mianmari kormányt, hogy
biztosítson korlát nélkül hozzáférést az ENSZ tényfeltáró
missziójának és a többi független megfigyelőnek a területhez.
Gyilkosságok és mészárlások
Az ARSA augusztus 25-i
támadásait követő órákban és napokban a mianmari biztonsági
erők, időnként helyi bandákkal kiegészülve, körbevették a
Rakin állam északi részén található rohingya falvakat. Miközben
a lakók az életüket mentve menekültek otthonaikból, a katonák
és rendőrök tüzet nyitottak rájuk, és megöltek vagy súlyosan
megsebesítettek legalább több száz embert.
A túlélők azt mesélték, hogy közeli dombokon és
rizsföldeken bújtak el, amíg a fegyveresek el nem mentek. Az
idősebbek és fogyatákosságal élők sokszor nem voltak képesek
elmenekülni, ők élve égtek el a katonák által felgyújtott
házakban.
Hasonló támadások történtek több tucat faluban Maungdaw,
Rathedaung és Buthidaung járásban. De a leghalálosabb támadások
azoknak a falvakban a közelében történtek, ahol az ARSA augusztus
25-én lecsapott.
Az Amnesty öt faluban dokumentált gyilkosságokat, amelyekben
legalább egy tucat embert öltek meg: Chein Kar Li, Koe Tan Kauk és
Chut Pyin (Rathedaung járás) illetve Inn Din és Min Gyi (Maungdaw
járás) falvakban. Chut Pyinben és Min Gyi-ben kimagaslóan sok
embert öltek meg a mianmari hatóságok, köztük nőket és
gyerekeket.
Interjút készítettünk a Chut Pyin
mészárlás tizenhét túlélőjével, hatukat meglőtték. Majdnem
mindegyiküknek ottveszett legalább egy családtagja a támadásban.
Mindannyian egybehangzóan azt mesélték, hogy a katonák,
kiegészülve a határőrökkel és más helyiekkel, körbevették a
falut, tüzet nyitottak a menekülőkre majd egyesével felgyújtották
az épületeket.
A 12 éves Fatima otthon volt a szüleivel, nyolc testvérével és
nagyanyjával, amikor a falu lángolni kezdett. Amikor család
kirohant a házból, egyenruhások hátulról lőni kezdtek rájuk.
Fatima látta, ahogy az apját és 10 éves húgát meglövik, majd
jobb lábán őt is találat érte.
„Elestem, de a
szomszédunk felkapott és tovább rohant velem.” – emlékezett
vissza. Egy hét menekülés után végre ellátták a sebeit
Bangladesben. Anyja és bátyja meghalt a támadásban.
Az Amnesty megvizsgáltatta a Fatima sebesüléséről készített
felvételeket egy orvosszakértővel, aki igazolta, hogy a sérülést
egy „a combba hátulról belefúródó lövedék okozhatta.” A
bangladesi egészségügyiek nagyon sok golyó okozta sérülésről
számoltak be – ez szintén megerősíti a szemtanúk beszámolóit
a menekülőkre fegyverrel vadászó mianmari egyenruhásokról. Két szomszédos faluban, Chein Kar Li-ben és Koe Tan Kauk-ban is
hasonló támadásokat dokumentáltunk.
A 77 éves Sona Mia Koe Tan Kauk-beli házában volt, amikor
a katonák körbevették a falut és lőni kezdtek. 20 éves lánya
Rayna Khatun betegség miatt nem tudott beszélni és járni. Sona
Mia fia a karjaiba vette, így menekültek. Amikor egyre közelebbről
hallották a lövéseket, úgy döntöttek, hogy Raynát egy
elhagyott rohingya házban hagyják.
„Nem gondoltuk, hogy túléljük.” – mesélte Sona Mia.
„Mondtam neki, hogy maradjon ott, és majd visszajövünk…
Felértünk a dombra, ahonnan látszott a ház, ahol Raynát hagytuk.
Messze volt, de még éppen ráláttunk. A katonák elkezdték
felgyújtani a házakat, azt a házat is ahol a lányom
volt.”
Miután a katonák késő délután elvonultak,
Sona Mia fia visszatért a faluba, és megtalálta Rayna
elszenesedett holttestét. Egy kert végébe ásott sírba temették
a lányt.
Szexuális erőszak
Az Amnesty hét
szexuális erőszak túlélővel készített interjút. Közülük
négy nőt és egy 15 éves lányt is megerőszakoltak. Az
erőszakokat két olyan faluban követték el a katonák, ahol a
szervezet vizsgálódott: a Maungdaw-beli Min Gyi-ben és a
Buthidaung-beli Kyun Pauk-ban.
Korábban a Human Rights Watch és a Guardian is dokumentálta,
ahogy augusztus 30-án a Min Gyi-be (helyi nevén Tula Toli) érkező
katonák a folyóparta küldték a rohingyákat, majd ott a férfiakat
és idősebb fiúkat szétválasztották a nőktől és
gyerekektől.
Tüzet nyitottak és több férfit, fiút és
néhány nőt és fiatalabb gyereket is megöltek. A katonák ezután
a nőket a közeli házakba vonszolták, és megerőszakolták őket.
Ezután az összes korábban rohingyák által lakott épületet
felgyújtották.
A 30 éves S.K.-t miután végignézte a kivégzéseket, több
nővel és gyerekekkel arra kényszerítték, hogy egy térdig érő
vízzel teli árokba álljon.
„A nőket kisebb csoportokban vitték a házakba… Minket
ötünket négy katona kísért. Elvették a pénzünket, mindent ami
nálunk volt, majd egy fapálcával megvertek. A gyerekeim is velem
voltak. Őket is megverték. Shafit, a kétéves fiam egy ütés után
meghalt. Három gyerekemet gyilkolták ott meg, Shafi mellett a
tízéves Mohamed Oszmánt és az ötéves Mohamed Saddikkot is. A
házban lévő többi nőnek is ott voltak a gyerekei, őket is
megölték.”
„Minden nőt meztelenre vetkőztettek… Fából készült
kemény pálcák voltak náluk. Először a fejünket ütötték,
hogy minél jobban elgyengüljünk. Utána a vaginánkat vették
célba a botokkal, majd megerőszakoltak. Mindegyik katona egy-egy
nőt.”
Miután megerőszakolták őket, a katonák
felgyújtották a házakat, így több áldozatuk is bent
égett.
Komplett falvak szándékos felgyújtása
Október
3-án az ENSZ Műveleti Műholdas Alkalmazások Programja (UNOSAT)
jelentette, hogy 20,7 négyzetkilométeres területen épületek
égtek le Maungdaw és Buthidaung járásokban augusztus 25.-e óta.
A terület feletti sűrű felhők akadályozták a károk pontos
felmérését.
Az Amnesty saját vizsgálata legalább 156 nagyobb tüzet
dokumentált augusztus vége óta a területen, de feltehtően a
valóságban még nagyobb lehet a pusztítás. Az előző öt év
azonos időszakában nem jeleztek tüzeteket a területről, ami
szintén alátámasztja, hogy szándékos gyújtogatásokról van
szó.
A gyújtogatások előtt és után készített képek
egyértelműen igazolják a szemtanúk beszámolóit, vagyis, hogy a
miamnari biztonsági erők komplett falvakat és területeket égettek
fel. Az Inn Dinn és Min Gyi falvakról készült képeken például
egyértelműen látszik a gyújtogatás által érintett és nem
érintett területek világos elkülönülése. A képeken az is
látható, hogy a tüzek minden esetben csak a falvak rohingyák
lakta részeit érintették. Az Amnesty hasonlóakat tapasztalt
legalább egy tucat településen.
„A mianmari hatóságok
– látva a folyamatos tagadásukat és hárításukat – talán
tényleg azt gondolták, hogy megússzák a mészárlásokat. De a
modern technológia és néhány elszánt kutató felfedte az általuk
elkövetett szörnyűségeket.” – mondta Tirana Hassan.
„Itt
az ideje, hogy a nemzetközi közösség a felháborodáson túl is
mutasson valamit, és elérje, hogy a rohingyák több mint felét
elűző emberiesség elleni bűncselekmények véget érjenek. A
katonai együttműködés felfüggesztése, a fegyverembargó és a
felelősök elleni célzott szankciók mellett egyértelmű üzenet
kell, hogy a Rakin államban elkövetett emberiesség elleni
bűncselekmények áldozatai számára igazságot szolgáltatnak.”
„A nemzetközi közösségnek muszáj biztosítania, hogy az
etnikai tisztogatás nem éri el a célját. Támogatás kell a
bangladesi hatóságoknak, hogy biztonságos és megfelelő menedéket
tudjanak nyújtani, és biztosítani kell, hogy Mianmar tiszteletben
tartsa az emberi jogokat, és egyszer és mindenkorra véget vessen a
rohingyák tudatos és évtizedek óta tartó hátrányos
megkülönböztetésének.”
