Képzők képzése 8.0

Idén nyáron nyolcadik alkalommal rendeztük meg két hétvégés képzésünket azoknak a felnőtteknek, akik önkéntesként szerettek volna bekapcsolódni oktatási programunkba. A közel húsz résztvevő a négy nap alatt elsajátíthatta az emberi jogi óráink megtartásához szükséges alapokat, majd mindannyian elméleti és gyakorlati vizsgán is bizonyítottak. Az alábbiakban három résztvevővel – Bettivel, Ágival és Szandrával – készült interjúnkat olvashatjátok.

1.
Honnan értesültél a képzésről? Korábban is volt már
kapcsolatod az Amnestyvel?

Betti:
Úgy 10 éve kísérem figyelemmel az Amnesty International
tevékenységét, kissé változó intenzitással, amennyire a
munkám, az életem épp engedi. Amikor először találkoztam a
szervezettel, még egyetemre jártam, jobban volt lehetőségem
aktívan bekapcsolódni az Amnesty tevékenységébe. Ekkor iratoztam
fel egy levelezőlistára, amelyen keresztül rendszeresen kapok
információkat az aktuális kampányokról, aláírásgyűjtő
akciókról, eseményekről… és így értesültem a “Képzők
Képzése 8.0.” programról is.

Ági:
Emailen keresztül értesültem a képzésről. Második éve adom az 1%-omat támogatásképpen a szervezetnek, de ezt leszámítva korábban nem volt szorosabb kapcsolatom az Amnestyvel.

Szandra:
Az egyik volt kollégám, Fanni említette, hogy az Amnestynél
önkénteskedik. Mivel már sokszor hallottam a szervezetről
és szerettem volna bepillantást nyerni, hogyan zajlik a
tevékenysége belső szemszögből, elkezdtem követni az Amnesty Magyarországot a Facebookon. Ott láttam meg a felhívást a képzésre.
Úgy éreztem, hogy ez egy remek lehetőség számomra, hogy egy új
– számomra érdekes – területen próbálhassam ki magam.

2.
Miért jelentkeztél a képzésre? Voltak szakmai céljaid vele?

Betti:
Még az egyetemen egy tanárom jóvoltából kerültem kapcsolatba
szakmai szempontból is az emberi jogokkal, akkor és ott elvégeztem
egy témáját tekintve hasonló képzést, majd a szakdolgozatomat
is emberi jogi témában írtam. A mai napig ezzel a szemmel is látom
a körülöttem zajló, vagy engem akár csak a TV, vagy az internet
útján megtaláló történéseket. Szóval az én érzékenyítésem
az emberi jogok iránt sikeres volt – legalábbis remélem. Amikor
megnyitottam az Amnesty emailjét és elolvastam a felhívást, úgy
éreztem, hogy nekem szól.

Ági:
Régóta vágytam erre a képzésre, hogy részt vehessek rajta,
többek között ezért is költöztem fel Budapestre és szeretnék
mindenféleképp emberi jogokkal foglalkozni. Úgy érzem,
elhivatott vagyok a témában, szeretnék minél nagyobb tudásra
szert tenni és semmi kétségem nem volt, hogy ott a helyem.

Szandra:
Az egyetemi képzés során alapos emberi jogi ismeretekre tettem
szert. Azt azonban nem tudtam, hogyan kamatoztassam e tudásom a
gyakorlatban. Korábban csináltam egy szakmai gyakorlatot a
gyermekjogokhoz kapcsolódóan. A projekt fő célja nemzetközi
joganyagok közérthetőbbé tétele volt az emberek számára. A
projekt során rájöttem, hogy mennyire fontos, hogy az emberek
megértsék és tisztában legyenek a jogaikkal. Az Amnesty képzésre is
ezért jelentkeztem. Szerettem volna megtanulni, hogyan adhatom át
szakmai tudásom a gyermekeknek, úgy, hogy azt megértsék és be
tudják fogadni.

3.
Mi volt az előzetes elképzelésed a programról? Hogyan alakult a
két hétvége ehhez képest?

Betti:
Előzetesen több szakmai előadást, frontális oktatást vártam.
Ehhez képest egy sokkal interaktívabb, együttműködőbb,
játékosabb képzést kaptam. Előzetesen úgy gondoltam, hogy a
magam 30+ életévével ott fogok ülni 19 egyetemista mellett. Ehhez
képest amikor beléptem a gimnáziumi tanterembe, örömmel láttam,
hogy a körbe rendezett székeken a 18 év felett valamennyi korosztály
jelen van.

Ági:
Azt tudtam, hogy jó lesz, de nem
tudtam, hogy mit jelent az emberi jogi képzések módszertana és a
tematikája, mit takar majd, hogyan, milyen formában kerül majd
átadásra kerül, számomra megfoghatatlan volt, hogyan fog kinézni. Ilyen játékos formára nem is gondoltam.

Szandra:
Úgy gondoltam, hogy részletesebben beszélünk majd az emberi
jogokról szakmai szempontból. Esetleg közösen elolvasunk és
megbeszélünk néhány fontos joganyagot. Ez nem így történt. A
képzés sokkal interaktívabb, gyakorlatiasabb volt rengeteg
játékkal. Teljesen más élményben volt részem, mint amire
számítottam, de ez pozitív csalódás volt. Sokat tanultam a közös
játékok által, és azáltal, hogy a saját bőrömön is
megtapasztalhattam, milyen hogyan hatnak a játékok.

4.
Melyik téma/feladat/játék tetszett a legjobban?

Betti:
Nekem szakmailag (emberi jogi tudás) a “Gyűlölet-bűncselekmény”
óra adta a legtöbbet, emberileg a legnagyobb hatással a “Mi
lenne, ha…?”
óra volt rám, amelyen azt a helyzetet
szimuláltuk, hogy én mit tennék, ha hirtelen kitörne körülöttem
egy háború.

A
legjobban a két “Hőmérő” feladatot élveztem. Ebben a
játékban olyan mondatokkal kapcsolatban kellett állást foglalniuk
és érvelniük, mint pl.: “A képzés sikere nagy részt a
képző személyén múlik” vagy hogy “Szívesen
veszem-elfogadom-elutasítom a roma emberek társaságát”.

Ági:
Mind tetszett, hisz mind másért volt jó. Nagyon sokféle játék
volt. Amit ki tudnék emelni, az a bemutatkozós játék, amikor a
másik nevét kellett megtanulni (jó memóriajáték volt), tetszett
az 5 ujjas játék, és az, amikor azt kellett családként elképzelnünk
mit tennénk ha menekülni kellene az országból, tetszett Áron (Demeter Áron, emberi jogi szakértő és média) gyűlölet-bűncselekmény órája, rendkívül felkészült volt, lekötötte a figyelmem
és kicsit kizökkentünk a sok játszós óra közül.

Szandra:
Nehéz
választani, mert alapvetően mindegyik óra tetszett. Talán az
„Ellenség-óra”, illetve a szerepkártyás feladat volt rám a
legnagyobb hatással.

5.
Mit gondolsz, milyen formában fogod hasznosítani az itt megszerzett
tudást?

Betti: A képzés után részt vettem az Amnesty International Magyarország
által az emberi jogok iránt érdeklődő 12-18 évesek számára
Balatonakaliba szervezett nyári táborban, ahol volt alkalmam
próbára tenni és fejleszteni a tudásomat. Remélem, hogy lesz
folytatás, további lehetőségek, hogy minél több iskolába
juthat el egy-egy óratípus vagy a 4 alkalmas órasorozat, hogy
minél több iskola kapcsolódik be az idén megújuló Összpont versenybe, illetve
válik Emberi Jogi Barát Iskolává, és hogy az én életem
(szabadidőm) is megengedi az aktív szerepvállalást ebben.

Ági:
Mindenféleképp szeretnék bekapcsolódni az Amnesty munkájába,
akár táborokba elmenni, iskolákba órákat tartani, önkénteskedni,
mindenféleképp továbbadni a tudást gyerekeknek, barátoknak,
ismerősöknek, hisz a mindennapi életemben is ezeket az értékeket,
szemlélete tartom fontosnak.

A
volt iskolaigazgatómnak már ajánlottam az órákat, várom a
válaszát, hogy nyitott-e rá.

Szandra:
Az
Amnesty nyári tábora mellett, remélem, hogy ősztől lesz alkalmam majd
venni amnestys képzéseken középiskolában. E mellett, úgy gondolom,
hogy a megszerzett tudás univerzális, így azt oktatóórákon
kívül is felhasználhatom ha gyermekek/gyermek közelében vagyok.

6.
Szeretnél még valamit elmondani a képzéssel kapcsolatban?

Betti:
Szeretném megköszönni Annamarinak (Landy Annamária, emberi jogi képzési koordinátor) és Konrádnak (Ferenczy Konrád, szakmai önkéntes), hogy a
hétvégéiket és az energiájukat arra áldozták, hogy a tudásukat
megosszák velünk. Szeretném megköszönni az immáron
képzőtársaimnak, hogy egy ennyire pozitív, befogadó és
együttműködő csapat tagja lehettem és lehetek.

Ági:
Én is köszönöm a lehetőséget az Amnestynek, Annamarinak és
Konrádnak, hogy megtartották ezeket az órákat és a többieknek,
hogy Bettit idézve köszönöm, hogy „egy ennyire pozitív,
befogadó és együttműködő csapat tagja lehettem és lehetek”.

Szandra:
Szeretném
megköszönni a lehetőséget, valamint ajánlani a képzést minden
érdeklődőnek. Szuper élmény volt!