Összeszedtük, hogy kikről van szó, miért üldözi őket a mianmari állam, és hogy mit kell tudni a legfrissebb humanitárius katasztrófáról.
Ki
a rohingyák és miért menekülnek Mianmarból?
Az
elmúlt hetekben nagyjából 150 000 rohingya menekült a szomszédos
Bangladesbe, miután a mianmari katonaság jogellenes és teljesen
aránytalan katonai bosszúhadjáratba kezdett egy rohingya fegyveres
csoport támadásait követően.
Összeszedtük,
hogy kikről van szó, miért üldözi őket a mianmari állam, és
hogy mit kell tudni a legfrissebb humanitárius katasztrófáról.
Üldözöttek
A
rohingyák túlnyomó egy 1,1 milliós, többségében
muszlim kisebbség, akiknek a legnagyobb
része Nyugat-Mianmar Rakhine nevű államában él a bangladesi
határ mellett. Bár generációk óta élnek itt, a hivatalos
mianmari álláspont szerint mindannyian bangladesi “illegális
bevándorlók”. Nem ismerik el az állampolgárságukat, vagyis
hontalannak
számítanak.
A
rendszerszintű elnyomás miatt rettenetes körülmények között,
elkülönítve élnek az ország többi lakójától, nem utazhatnak
szabadon, és csak korlátozottan férnek hozzá az egészségügyi
szolgáltatásokhoz, oktatáshoz vagy a munkaerő-piachoz.
2012-ben
a rohingyák és Rakhine többségében budhista lakosai között
zavargások törtek ki, ami miatt több tízezer rohingyának kellett
elhagynia az otthonát, és kényszerült nyomorúságos
menekülttáborokban meghúznia magát. A táborokban élőket
elszigetelték és elkülönítették a többi közösségtől.
2016
októberében miután fegyveres rohingyák halálos áldozatokkal
járó támadásokat mértek rendőrségi állásokra Rakhineban, a
mianmari katonaság elkezdett leszámolni az egész közösséggel.
Az Amnesty International jelentései szerint a tömeges jogsértések
között voltak tárgyalás nélküli kivégzések, önkényes
letartóztatások, szexuális erőszak, nők elleni támadások és
több mint 1200 épület – köztük iskolák és mecsetek –
felgyújtása. Az Amnesty International szerint emberiesség elleni
bűncselekményeket követtek el a mianmari erők.
Az
erőszak új fejezete
A
menekültek legújabb hulláma azután indult el Bangladesbe, hogy a
mianmari hatóság bosszúhadjáratba kezdett egy rohingya fegyveres
csoport augusztus 25-i támadása után. A katonai akció jogellenes
és teljesen aránytalan, az egész közösséget ellenségként
kezelik. A helyszíni jelentések szerint civileket öltek meg, és
komplett falvakat égettek porig.
A
mianmari kormány szerint legalább 400 embert öltek meg eddig,
szerintük az áldozatok
többségében „terroristák”
voltak.
A
jelentések arról is beszámolnak, hogy fegyveres rohingya csoportok
civilekre, köztük más etnikai és vallási kisebbségekre is
rátámadtak.
Ki
a felelős?
Az
atrocitások többségéért a mianmari katonaság a felelős. A
hadsereg relatíve független a civil kormánytól, és nem tartozik
felelősséggel a civil bíróságoknak sem.
A katonaság korábban is
rendszeresen sértette meg a rohingyák és más kisebbségi
csoportok emberi
jogait.
Az
ország de facto vezetője, Aung Szan Szu Csí nem hajlandó
elismeri a katonság által elkövetett borzalmas jogsértéseket és
a humanitárius katasztrófa tényét. Figyelmen kívül hagyja
továbbá az ENSZ és a világ vezető országainak kérését, hogy
tegyen lépéseket a helyzet megoldásáért.
Humanitárius
katasztrófa
Az
ENSZ szerint a krízis első két hete alatt közel 150 000 rohingya
menekült a szomszédos Bangladesbe, és nagyon sokan követik
őket.
Sebesült
emberek érkeznek a határra, éhesek és traumatizáltak. Azonnali
humanitárius segítségre, ételre, menedékre és egészségügyi
ellátásra szorulnak.
A bangladesi hatóságok nemzetközi segítséget kértek, hogy
gondoskodhassanak róluk.
A
más etnikai kisebbségek nagyjából 27 000 tagjának szintén el
kellett hagynia a lakóhelyét Rakhineban, őket a mianmari hatóságok
segítik. A mianmari hatóságok blokkolják az ENSZ és más
segélyszervezetek étel, víz és gyógyszerszállítmányait a több
ezer, főleg az állam északi részén található hegyekben rekedt
rohingyák előtt.
Sok
rohigyának az egyetlen esélye a túlélésre a nemzetközi segélyek
voltak már jóval a krízis kitörése előtt is. A mostani blokád
több tízezer embert tesz ki nagyon komoly veszélynek, és arról
árulkodik, hogy a mianmari hatóságokat egyáltalán nem érdekli,
hányan halnak még meg közülük.
