Az EU hátat fordít a menekülteknek, a halálos áldozatok száma egyre nő

A halálos áldozatok számának növekedése a Földközi-tenger térségében, és a több ezer menekült, migráns által a líbiai idegenrendészeti őrizetekben elszenvedett borzalmas jogsértések mind az EU téves politikájának a következményei. Új jelentés.

JELENTÉS

A csempészek módszereinek megváltozása és a tengeri
közlekedésre alkalmatlan, nem megfelelő biztonsági felszereléssel
ellátott hajók a tengeri átkeléseket még veszélyesebbé tették.
A halálesetek számának növekedése ellenére – január óta több
mint 2000 ember halt meg – az EU nem folytat megfelelő, adekvát
anyagi forrásokkal támogatott, kifejezetten humanitárius akciókat
a líbiai felségvizek közelében. Ehelyett a fókusz azon van, hogy
a líbiai partiőrség kapacitásait növeljék, ezzel pedig
megakadályozzák az ország elhagyását, illetve a menekülők
gyors elfogását és visszaszállítását.

A líbiai partiőrség módszerei rengeteg menekültet és
migránst tesznek ki komoly veszélynek. A partiőrség módszerei
nem felelnek meg az alapvető biztonsági előírásoknak,
beavatkozásuk csak pánikot és a hajók vízbeborulását okozza.

Egyes feltételezések szerint a partiőrség tagjai
összejátszanak a csempészekkel, valamint bizonyíthatóan
erőszakosan lépnek fel az emberekkel szemben. A líbiai hatóságok
tagjai tüzet nyitnak a hajókra, egy múlt havi ENSZ jelentés
szerint pedig “közvetlenül részt vettek egy migránsokat
szállító hajó lőfegyverekkel történő elsüllyesztésében.”

Egy nigériai férfi, aki 9 órán át volt a tengeren sodródó
hajón 140 társával együtt, azt mesélte az Amnesty
Internationalnek: “Mindenki imádkozott. Amikor megláttuk a
mentőhajó fényeit, azt gondoltam: kérlek, kérlek, csak ne a
líbiai partiőrség legyen az. “

Egy bangladesi férfi elmondta, mi történt vele azután, hogy a
líbiai partiőrség felvette. “Százhetvenen voltunk egy
gumicsónakban. Visszavittek minket a börtönbe, és még több
pénzt kértek tőlünk. Azt mondták, ha fizetünk, legközelebb
senki nem állít meg, mert mi vagyunk a partiőrség. …a líbiai
börtön maga a pokol.”

Az EU együttműködése és a líbiai partiőrségnek nyújtott
képzése jelenleg úgy zajlik, hogy nincsenek a felelősségviselés
keretei meghatározva, és nincs egy olyan rendszer, amelyben
monitoroznák az eljárásukat. Akiket a partiőrség kiment,
visszatérnek Líbiába, ahol rendszeresen fogva tartják és
kínozzák az embereket, és ahol semmilyen menekültjog vagy eljárás
nem létezik. A Líbiában ragadtak kínzásnak, nemi erőszaknak,
emberrablásnak, rabszolgamunkának illetve önkényes és
határozatlan idejű fogvatartás vannak kitéve.

Egy gambiai férfi ezt mondta az Amnesty Internationalnek: “3
hónapot töltöttem börtönben…egy zsúfolt cellában fekszel az
oldaladon, mert nincs elég hely. Megvernek, ha rendesen lefeküdnél.
A WC-ben lévő vizet ittuk. Láttam, hogy három embert megkínoztak,
amíg ott voltam. Egy fiú belehalt a kínzásba…Csövekkel ütik a
fogvatartottakat. Engem éjszaka vertek.”

Az együttműködési megállapodásokat, amelyek elvileg a líbiai
partiőrség kutató és mentő kapacitásainak fejlesztését
célozzák, attól kell függővé tenni, hogy a líbiai hatóságok
módszerei gyorsan és minőségileg javuljanak, és valódi
elszámoltathatóságot kell biztosítani az elkövetett
jogsértésekkel összefüggésben. Továbbá ragaszkodni kell ahhoz,
hogy a kimentett személyeket olyan uniós országokba szállítsák,
ahol a biztonságuk és védelmük garantált.

“Amennyiben az év második fele is úgy folytatódik, mint az
első, és valamilyen azonnali akcióra nem kerül sor, 2017 lesz a
leghalálosabb év a világ legveszélyesebb migrációs útvonalán.
Az EU-nak át kell gondolnia a siralmasan alkalmatlan líbiai
partiőrséggel kötött és kötendő megállapodásait, és több
hajót kell biztosítani azokon a területeken, ahol azokra szükség
van.” – mondta John Dalhuisen.

“Végső soron az egyetlen fenntartható és humánus megoldás,
hogy a halálozások számát csökkentsük ezeken a borzalmas
utakon, ha több biztonságos és legális csatornát nyitunk a
menekülteknek azért, hogy elérjék Európát.”