Ismert újságírók, karikaturisták és művészek csatlakoznak világszerte a kampányhoz, amelynek célja, hogy bocsássák szabadon azt a több mint 120 török újságírót, akiket a tavaly nyári puccskísérlet után börtönöztek be. A kampány résztvevői ezenkívül követelik a véleménynyilvánítás szabadsága elleni kormányzati támadások azonnali befejezését is.
AZ ÚJSÁGÍRÁS NEM BŰN – Összefoglaló
Ma,
a Nemzetközi Sajtószabadság napján a #FreeTurkeyMedia kampány részeként –
amelyhez február óta 250 000 ember csatlakozott – világszerte
tüntetéseket szerveznek, és ma jelenik meg az Amnesty
International
A
2016 júliusi elbukott
puccskísérlet
óta legalább 156 újságot
és más hírszolgáltatót
zárták be,
és hozzávetőleg 2500 újságíró, médiamunkás veszítette el az
állását.
Újságírókat tartóztattak le, és vádoltak meg
terrorcselekménnyel Twitteren közzétett posztjaik, karikatúráik
vagy egyszerűen csak a
véleményük
miatt.
Mindez
egy szélesebb körű, a
kormánykritikus
hangokkal
szembeni leszámolás
keretében zajlik,
amely
során
már
47
000 ember került börtönbe, és több mint 100 000 állami
szférában
dolgozó embert bocsátottak el.
Mahir
Kanaat újságírót hat másik kollégájával együtt karácsonykor
tartóztatták
le. “A kezeimet
a hátam mögé kötözték,
egy ‘különleges alakulatot’ küldtek rám. Kiabáltam, hogy a
feleségem kilenc
hónapos terhes és miért fektetik a földre. Közben
próbáltam felállni. Verekedés tört ki, leütöttek.” Mahir
Kanaat felesége úgy adott életet gyermeküknek, hogy az újságíró
börtönben volt. Ma is ott van, a
tárgyalására vár.
Megszokottá
váltak a hosszas
előzetes letartóztatások. Az
újságírók
ellen felhozott vádak gyakran
légből
kapottak,
nyilvánvalóan abszurdak és teljes mértékben nélkülözik egy
tényleges bűncselekmény megállapításához szükséges
bizonyítékokat.
A
szerkesztő, Ahmet Altant 2016 szeptemberében fogták el a
testvérével, a tudós Mehmet Altannal együtt. Azzal vádolják
őket, hogy a puccs estéjén „közvetett” üzeneteket küldtek a
puccs szervezőinek egy televíziós panelbeszélgetés közben. Az
adás műsorvezetőjét, Nazlı Ilıcakot szintén letartóztatták,
azóta is előzetesben van.
Ahmet
Şik oknyomozó újságíró december óta van fogságban. Az ellene
felhozott vádirat nyolc Twitter posztot, két interjút és egy
cikket jelöl meg bizonyítékként arra nézve, hogy három
különböző be illegális csoport működését segítette.
Mindhárom csoportnak teljesen különböző, gyakorta egymással
szemben álló véleményt tükröző programja van. Felesége, Yonca
azt mondta az Amnesty Internationalnek: “Ahmet bebörtönzése
üzenet a többieknek: beszéljetek ha mertek.”
Több
mint 250 000 ember írta alá azt az online petíciót, amely a török
újságírók szabadon bocsátását követeli. Az elmúlt hónapban
ezrek álltak a #FreeTurkeyMedia kampány mögé. Az Amnesty által
indított és számos más szervezet által is támogatott kampány
szolidaritást kifejező szelfi posztolására bíztat a Twitteren.
A
kampány mögé állt többek között Ai Weiwei, de rengeteg
karikaturista küldi be munkáját, amelyeket a Zunar, Steve Bell
és Martin Rowson karikaturistákból álló csapat bírál el. Peter
Greste, Mohamed Fahmy, és Baher Mohamed, a 2013-ban Egyiptomban 400
napra bebörtönzött Al Jazeera újságírók is támogatják a
kampányt.
“Abban
a 400 napban az a tudat tartott bennünket életben, hogy emberek
világszerte a mi szabadon bocsátásunkért kampányolnak.” –
írta Peter Greste és Mohamed Fahmy egy cikkben, amelyet
ma a világ minden táján különböző újságok hoznak
le.
“Ha
helyes volt, hogy kiálltatok a #FreeAJStaff kampány mellett, akkor
az is
helyes, ha felszólalunk valamennyi olyan újságíró érdekében,
akiket a
munkájuk
végzése miatt börtönöztek be. Mi ezért csatlakoztunk a
#FreeTurkeyMedia felhíváshoz.”
