Ma reggel több száz romát lakoltattak ki kényszerrel a nápolyi Gianturco telepről.
„Ma reggel 7 órakor több tucat rendőr szállta meg a gianturcói
telepet, hogy kényszerrel lakoltasson
ki több száz romát az otthonából. 11 órára már csak a ruháik,
a gyerekek játékai, bútorok, matracok és gázpalackok maradtak az
elhagyatott területen.” – mesélte Catrinel Motoc, az Amnesty
International helyszínen tartózkodó kampányosa.
„Kegyetlen
eljárás volt. Végig kellett néznünk, ahogy embereket rúgtak ki
az általuk évek alatt részben-egészben felújított az
otthonaikból, anélkül, hogy normálisan konzultáltak volna velük,
vagy legalább figyelmeztették volna őket. Az emberek nem kaptak
semmilyen kártérítést, sokaknak egyszerűen nincs hova mennie.”
„A
hatóságoktól félve több tucatnyi család már korábban elhagyta
a telepet, hogy máshol keressen menedéket. Az ott maradtak egy
részéért buszok jöttek, hogy elvigyék őket a szegregált Via
del Riposo nevű telepre, pont oda, ahol korábban
gyűlölet-bűncselekményt követtek el ellenük, amikor
felgyújtották az otthonaikat. A többiek ma reggel hajléktalanná
váltak, sokan állnak a tábor mellett, kezükben minden értékük,
és fogalmuk sincs, hogy hol töltik a ma éjszakát.
„Miközben
az Amnesty International munkatársainak engedélyezték, hogy végignézzék a kilakoltatást, szégyenszemre az újságírókat nem
engedték be a területre. Ha a hatóságoknak nincs mit titkolniuk,
akkor miért nem lehettek ott az újságírók?”
„Gianturco
csak az utolsó példája az Olaszországban rendszeresen zajló,
romákat célzó kényszerkilakoltatásoknak. A kegyetlenségnek
véget kell érni, az olasz hatóságok eljárását pedig el kell
ítélnie az Európai Bizottságnak, mivel azok hátrányosan
megkülönböztetik és jogellenesen elkülönítik az országban élő
romákat.”
A
nápolyi hatóságoknak kötelességük gondoskodniuk a hajléktalanná
vált családokról, többek között megfelelő szállás és
élelem
biztosításával
illetve
– amennyiben szükségük van rá – orvosi ellátással.