Alicia Keys zenész, aktivista és a kanadai őslakosok jogaiért küzdő mozgalom kapta 2017-ben az Amnesty International ‘A Lelkiismeret Nagykövete’ díját. A díjat egy hivatalos ünnepség keretében adják majd át május 27-én Montreálban.
A díjjal
azt
a hat személyt ismeri el
az Amnesty International,
akik az
őslakosok jogaiért küzdő
mozgalom erejét és sokszínűségét képviselik, azokat
az aktivistákat, akik
bátran küzdenek
az őslakos családok és közösségek hátrányos megkülönböztetése
ellen
és
a biztonságuk
illetve
jólétük
megteremtéséért. Ők a következők: Cindy Blackstock, Delilah
Saunders, Melanie Morrison, Murray Sinclair szenátor,
Melissa Mollen Dupuis és Widia Larivière.
“A
Lelkiismeret
Nagykövete díj
az Amnesty International legnagyobb elismerése, amelyet
azok kapnak,
akik kivételes bátorsággal és vezetői képességgel szállnak
síkra az emberi jogokért.” mondta Salil Shetty, az Amnesty
International főtitkára.
“A
maga módján mind
Alicia Keys, mind a kanadai
őslakosok jogaiért küzdő mozgalom ösztönzően és jelentősen
járult hozzá
az emberi jogok előmozdításához, és tevékenységükkel
új utakat nyitottak meg
a jövő nemzedékek
számára. Mindenek
előtt arra emlékeztetnek bennünket, hogy soha ne becsüljük alá,
milyen messzire juthatunk szenvedéllyel és kreativitással az
igazságtalanság elleni küzdelemben.”
Alicia
Keys: zenétől az aktivizmusig
Alicia
Keys tizenötszörös
Grammy díj nyertes zenészként
a
karrierjét
arra
használja, hogy ösztönözzön embereket és a változásért
kampányoljon.
“Felkavaró
élmény
megkapni
ezt a
nagyszerű kitüntetést,
különösen
az őslakosok jogaiért küzdő
mozgalom
jelenlétében.” – mondta Alicia Keys. “Arra buzdít engem, hogy
továbbra is felszólaljak az igazságtalanság ellen, és a
művészet
segítségével felhívjam a figyelmet a számomra fontos
kérdésekre.”
Alicia
Keys,
akit gyakran neveznek az ”R&B királynőjének”, egyre inkább
összekapcsolja aktivizmust
a művészettel.
Széleskörű filantróp
tevékenységébe beletartozik, hogy társalapítója a Keep a Child
Alive (KCA) nevű nonprofit szervezetnek, amely AIDS beteg gyermekek
és családok kezelésével
és ápolásával foglakozik Afrikában és Indiában.
A
KCA azonosítja a problémákat és helyi szervezetekkel
közösen
innovatív megoldásokat dolgoz
ki az
AIDS elleni küzdelemhez.
A KCA több, mint 60 millió dollárt gyűjtött össze több
százezer HIV fertőzött gyermek és családjaik kezelésére,
valamint egy
kampányra, amelynek a célja, hogy az emberek jobban elfogadják és
támogassák az AIDS elleni harcot.
2014-ben
társalapítója volt a We Are Here Movementnek,
amelynek
célja, hogy
bátorítsa a fiatalokat, a ”Miért vagy itt?” kérdés
feltevésével pedig
mozgósítson
a változásra. A mozgalmon keresztül arra akarta
rávenni a
közönségét,
hogy tegyenek valamit a büntető igazságszolgáltatás
reformjáért
és a fegyveres erőszak megfékezéséért.
Annak
a
megdöbbentő ténynek a hatására, hogy ma már több menekült van
a világon, mint eddig bármikor a történelemben, a zenész
közreműködött egy rövid film elkészítésében. A film címe
Let me in, amelyet
a tavalyi
Nemzetközi Menekült Napon mutatták be. A művésznő Hallelujah
című dalával a film elviszi a menekültválság témáját a néző
otthonába, amikor
egy olyan fiatal
amerikai család igaz történetét meséli el, amelynek
az amerikai–mexikói
határra kellett
menekülnie.
“A
lelkiismeretünket mindannyian születésünkkor kapjuk ajándékba,
függetlenül attól, hogy kik vagyunk” – mondta Alicia Keys. “Azt
a kis hangot, ami szól hozzád és megmondja, ha valami nincs
rendjén, mindig a kalauzomnak tekintem. Kislánykorom óta időnként
rám kiabált
ez a
belső hangom. Most csak azt mondom: oké,
akkor mit tehetek? Ez az a kérdés, amit feltehetünk
magunknak, és aztán aszerint cselekedhetünk”.
Alicia Keys
A kanadai őslakosok jogaiért mozgalom
Annak
ellenére, hogy a világ egyik leggazdagabb országában élnek, az
őslakos nők, férfiak és gyerekek a kanadai társadalom
legmarginalizáltabb tagjai. Több
évtizednyi elhallgatás és közöny után egy aktív és sokoldalú
mozgalomnak
sikerült magára
vonni
a közvélemény figyelmét.
A
Lelkiismeret Nagykövete díjat
idén megosztva
kapják
a mozgalom vezetői és aktivistái, akik figyelemre méltó
bátorságot mutattak a jogegyenlőségért folytatott
küzdelemben,
a
szülőföldjük jogainak megvédésében
és az
őslakos
és nem
őslakos
emberek cselekvésre ösztönzésében.
2012
decembere óta a helyiek ‘Nincs több tétlenség’
elnevezésű
mozgalma
utat mutatott az őslakosok jogaiért
folyó
küzdelemben,
amelynek
célja, hogy
maguk dönthessenek saját földjeikről, erőforrásaikról és
környezetükről. Melissa Mollen Dupuis és Widia Larivière
a
québeci mozgalom társalapítói a
tiltakozás előterében voltak.
A
főként nők
által vezetett mozgalom új hullámot képvisel az őslakos
mozgalmak
sorában,
megszólalási lehetőséget nyújt a helyi aktivistáknak, erősíti
az őslakos fiatalok kulturális identitását
és
közelebb hozza egymáshoz a kanadai őslakos és nem őslakos
embereket olyan kérdésekben, mint a környezetvédelem
és a gazdaság.
Miután
értesültek a díjról,
Melissa Mollen Dupuis és Widia Larivière
közleményt adtak ki:
“Egy
ilyen
rangos nemzetközi díj odaítélése több ezer ember munkájának
az
elismerése,
akik a maguk módján, egy spontán és békés polgári mozgalom
keretében mindennap kiálltak az őslakos emberek jogaiért.”
“Egy
olyan társadalomban, amely a hatalom és profit kergetését az
egész közösség jóléte elé helyezi, a közösség szavai és
tettei – különösen
azon
tagjainak
szava,
akiket leginkább fenyeget a társadalmi igazságtalanság és
diszkrimináció – az egyik leghatékonyabb eszköz, amivel
rendelkezünk a kanadai gyarmatosítás hatásai elleni
küzdelemben.”
Cindy
Blackstock reméli, hogy a díj ráirányítja majd a világ
figyelmét a Kanadában mai napig fennálló igazságtalanságokra.
A
First Nations Child and Family Caring Society vezetőjeként
évtizedes jogi küzdelmet folytatott
az
őslakos
gyermekeknek
járó szociális szolgáltatások alulfinanszírozottsága ellen.
2016-ban a kanadai
emberi
jogi
bíróság
történelmi jelentőségű döntése felszólította
a szövetségi kormányzatot a diszkriminatív gyakorlat azonnali
megszüntetésére. Ennek ellenére a kanadai kormány továbbra is
vonakodott teljesen összehangolni a szabályozását, vagyis az
őslakos gyermekek
még most is hátrányos megkülönböztetést szenvednek el.
“Az
emberek kezdenek ráébredni, hogy a kanadai kormány faji alapon
diszkriminálja az
őslakos
gyermekeket
és családjaikat.”
mondta Cindy Blackstock. “A kérdés az, mit fogunk tenni ezzel
kapcsolatban? Hagyjuk, hogy Kanada rasszizmusban fürdőzve
ünnepelje meg a 150. születésnapját, vagy felszólalunk, és
követeljük a diszkrimináció megszüntetését?