Egy, az ausztrál kormány Naurun található „menekülttáborának” működtetéséért felelős nagyvállalat több millió dollárt keres egy olyan rendszeren, amely a menekültek és menedékkérők kínzására épül. Az Amnesty International új összefoglalója.
A
Kincses $ziget című összefoglalóból kiderül, hogy a Ferrovial
spanyol multinacionális vállalat és ausztráliai leányvállalata,
a Broadspectrum bűnrészese és egyúttal haszonélvezője
Ausztrália kegyetlen és eltitkolt „menekültügyi rendszerének”
a csendes-óceáni szigeten.
„Az
ausztrál kormány a menekültek és a menedékkérők számára a
kétségbeesés szigetét hozta létre Naurun, és egyúttal a
nyereség szigetét az olyan vállalatok számára, amelyek
dollármilliókat keresnek egy olyan rendszeren, amely szándékosan
és jellegéből fakadóan olyan kegyetlen és bántalmazó, hogy az
már kínzásnak tekinthető” – mondta Lucy Graham, az Amnesty
International vállalatokkalzleti és emberi jogokkal foglalkozó
kutatója.
„Azáltal,
hogy tudatosan lehetővé teszik ennek a rendszernek a fenntartását,
amelynek célja, hogy szenvedést okozzon és elriassza az embereket
attól, hogy csónakkal Ausztráliába utazzanak menedéket kérni, a
Broadspectrum és a Ferrovial kétségtelenül bűnrészese ennek a
visszaélésnek.”
A
Broadspectrum az ausztrál kormánnyal kötött 2,5 milliárd
ausztrál dolláros szerződésének októberi lejárta előtt az
Amnesty International figyelmeztet arra, hogy más vállalatok ne
próbáljanak hasznot húzni a kínzásból.
Lucy
Graham szerint „Bármely olyan vállalat, amely hajlandó lenne
átvenni a mérgező stafétát, egy szándékosan abuzív rendszer
bűnrészesévé válik, közvetlenül szembemegy emberi jogi
kötelezettségeivel, és esetleges büntetőjogi felelősségre vonásra
és kártérítési követelésre számíthat.”
„A
naurui táborban folyó kegyetlenkedés olyan folt, amelyet egy
felelős vállalat sem szeretne a lelkiismeretén vagy a jó
hírnevén.”
Kegyetlenkedés
– jövedelmező üzletág
Ausztrália
2012 óta üzemeltet szándékosan durva „part menti menekülttábort”
a csendes-óceáni Nauru szigetén valamint a pápua új-guineai Manus
szigeten.
A
menekültek és menedékkérők elhagyatott helyeken, elszigetelten,
kegyetlen és megalázó körülmények között élnek gyakran
évekig, csak azért, mert az ausztrál partokon kerestek
biztonságot.
Nyomorúságos
élet Naurun
Míg
a Ferrovial és a Broadspectrum óriási hasznot zsebelnek be a
Naurun ragadtaknak elképzelhetetlenül nyomorúságos körülményeket
kell elviselniük, és kevés a remény, hogy jobbra fordul a sorsuk.
Nem
csupán az Ausztráliába történő belépést tagadták meg tőlük,
de – dacára annak, hogy nemrégiben jelentettek be egy
áttelepítésről szóló megállapodást az Egyesült Államokkal –
fogalmuk sincs, hogy Ausztrália és Nauru elengedi-e őket, és ha
igen, mikor. Még a menekültstátusszal rendelkezők sem hagyhatják
el a szigetet.
A
naurui táborban a menekülteknek és menedékkérőknek a személyzet
által elkövetett bántalmazásokkal és szexuális zaklatással
kell szembenézniük, amiért senkit sem vonnak megfelelő módon
felelősségre.
Az
összefoglaló kiemeli az iráni Yasmin szomorú esetét. Férje,
Amir 2016 júliusában elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy
Yasmin mentális egészsége a naurui központba kerülése után
romlani kezdett, olyannyira, hogy több alkalommal is öngyilkosságot
kísérelt meg.
A
Broadspectrum nemcsak tisztában van a menekültek és menedékkérők
körülményeivel, de egyes esetekben az alkalmazottai és
alvállalkozói közvetlenül felelősek a hanyagságért és az
erőszakért.
A
2015. április 30-i állapot szerint a Broadspectrum, annak
alvállalkozója, a Wilson Security és a tábor más dolgozói
által elkövetett visszaélésekről szóló vádak között 30
gyermekek ellen elkövetett erőszak, 15 szexuális zaklatás vagy
erőszak, valamint négy olyan eset szerepel, amikor szexuális
szolgáltatást kértek emberek kicsempészésért cserébe.
„Ez
az üzlet a lehető legrosszabb. A Ferrovial úgy vásárolta fel a
Broadspectrumot, hogy teljes mértékben tisztában volt Naurun
előforduló jogsértések mértékével, valamint azzal, hogy
mekkora haszonra tesz szert Broadspectrum ennek a hatalmas
szenvedésnek az árán” mondja Lucy Graham.
A
titkolózás elnyomó kultúrája fenntartja a visszaéléseket
Az
ausztrál hatóságok büszkén
vállalják, hogy a céljuk a Naurun és Manus szigetén
tartózkodók szenvedésének előidézése azért, hogy más
menedékkérők ne próbáljanak meg irreguláris módon belépni az
országba.
Az üggyel
kapcsolatos látható őszinteség ellenére senki sem hajlandó
felelősséget vállalni a naurui központ működtetéséért.
A
Broadspectrum azt mondta az Amnesty Internationalnek, hogy „nem
működtet menekülttábort”, majd ezt a Ferrovial is megismételte.
Emellett az ausztrál kormány azt állítja, hogy a központot Nauru
kormánya működteti, amely viszont azt állítja, hogy más a
felelős érte.
Az
Amnesty International kutatása ezzel szemben azt mutatja, hogy a
központot napi szinten a Broadspectrum működteti, és
gyakorlatilag beleszólása van – az ausztrál kormány nevében és
a kormány felügyeletével és ellenőrzésével – a központban
tartott menekültek és menedékkérők mindennapi életébe..
Az
ausztrál kormány igyekszik leplezni a Naurun és Manus szigetén
zajló visszaélések valódi mértékét. A szociális munkások
számára bűncselekménynek számít, ha felszólalnak, a
szolgáltatókat pedig titoktartásra kötelezik.
Egy
kiszivárogtatott belső dokumentum szerint a Broadspectrum
figyelmeztette alkalmazottait, hogy kirúghatják őket, amennyiben
információt adnak ki a naurui tevékenységekkel kapcsolatban.
Ez a
titkolózás azokra a szerződésekre is kiterjed, amelyek alapján a
Wilson Security szolgáltatást biztosít a Broadspectrum számára
Nauru és Manus szigetén, ezek pontos tartalma azonban nem
nyilvános.
„A
szerződések körüli titkolózás lehetővé teszi, hogy a
Broadspectrum és a Ferrovial elrejtse ajogsértésekből származó
pontos hasznot, az ausztrál kormány által bevezetett szigorú
adatvédelmi feltételek pedig lehetővé teszik az ilyen
visszaélések elrejtését.” mondta Lucy Graham.
Egy
vállalat sem húzhat hasznot visszaélésekből
Ausztrália
part menti rendszere nem működne a Broadspectrum közreműködése
nélkül. A Ferrovial azt nyilatkozta, hogy nem fogják megújítani
a 2017 októberében lejáró szerződésüket, így az ausztrál
kormánynak hamarosan új szolgáltatót kell keresnie. Az Amnesty
International figyelmezteti a vállalatokat, hogy ne kössenek
szerződést a kormánnyal.
Lucy
Graham azt nyilatkozta: „Egy vállalatnak sem szabad működnie
Nauru vagy Manus szigetén, mert a jelenlegi helyzet olyan ártalmas,
hogy egy cég sem tudna úgy működni, hogy ne járulna hozzá a
súlyos jogsértésekhez,.”
