Biztonságos és legális migrációs csatornák híján az elmúlt években több százezer menekült és migráns utazott irregulárisan Európába sokszor az életét kockáztatva. A kontinens vezetői ahelyett, hogy szabályos és biztonságos, az emberi jogokat tiszteletben tartó lehetőségeket kínálnának a menekülőknek, illetve azon dolgoznának, hogy megvédjék az emberi jogokat a konfliktus sújtotta országokban és enyhítsék a szegénység és üldözés elől menekülők szenvedését, minden erejükkel azon vannak, hogy lezárják a határaikat és az emberi jogokat semmibe vevő államokkal kössenek megállapodásokat.
Több
tízezer csapdába esett ember van jelenleg is Líbiában, akik
elkeseredetten próbálnak onnan Európába menekülni. A menekültek
és migránsok ellen elkövetett széleskörű, szisztematikus és
borzalmas jogsértéseket részletesen dokumentálták az ENSZ
szervezetei, a civilek és az újságírók is.
A
veszélyes és sokszor halálos Olaszországba vezető út marad az
egyetlen lehetősége ezeknek az embereknek elmenekülni a
szenvedések elől. 2016-ban több mint 180 000, 2017-ben eddig
nagyjából 37 000 ember vállalkozott az útra. 2016-ban több mint
4500-an, 2017-ben 900-an vesztek eddig oda.
A
menekülteket és migránsokat szállító hajók – amelyek
túlzsúfoltak és teljesen alkalmatlanok a tengeri hajózásra,
legtöbbször a hajózáshoz nem értő legénységük van és
hiányzik róluk minden biztonsági felszerelés, sőt sokszor a hajó
motorja is rossz vagy egyszerűen csak nincs elég üzemanyag az útra
– nagyon gyakran kerülnek veszélybe a tengeren. Ahogyan azt az
olasz partiőrség egyik tagja még 2014-ben elmagyarázta az Amnesty
Internationalnek: ezek a hajók teljesen alkalmatlanok a tengeri
közlekedésre, ezért szinte biztosan bajba jutnak a nyílt vízen.
Ha ez megtörténik, akkor a tengerjog szabályai alapján kötelező
a bajbajutottakat kimenteni.
A
Földközi-tengeri kutató és mentő műveletek eddig több tízezer
ember, köztük nők és gyerekek életét mentették meg, ezért
fenntartásuk nélkülözhetetlen és abszolút elsőbbséget kellene
élvezniük. Azonban az európai vezetők elsősorban a
csempészútvonalak szétzúzására és a líbiai partiőrséggel
való megállapodásra koncentrálnak, hogy megakadályozzák az
emberek elindulását. Miközben az Európai Unió EUNAVFOR MED nevű
katonai művelete rengeteg embert mentett már így is ki a
tengerből, a kutatás és mentés nem prioritása az akciónak. A
Frontex (az EU határőrizeti ügynöksége) Triton elnevezésű
művelete szintén sok embert ment meg, de a fókusz ebben az esetben
is elsősorban az olasz partokhoz közeli járőrözésen van.
2016-ban
civil szervezetek óriási részt vállaltak abban, a javarészt
ellenőrizetlen tenger kicsit biztonságosabb hellyé váljon.
A
civil szervezetek hajói 2016-ban 46 796 ember életét mentették
meg a Földközi-tenger középső részén, az összesen kimentett
178 415-ből. Idén március végéig a 23 832 kimentettből 7632
embert mentettek meg civil szervezetek. Tették mindezt a tengerjog
szabályainak betartásával és az olasz partiőrség római
központú Maritime Rescue Coordination Centre (MRCC Rome)
felügyelete mellett. Azért ilyen sikeresek, mert proaktív
felderítést végeznek, és igyekeznek a legtovább azon helyek
közelében maradni, ahol nagy valószínűséggel jutnak bajba a
hajók.
Európának
büszkének és hálásnak kellene lennie az életmentő civileknek.
Ehelyett
azonban a mentésben résztvevő szervezeteket megalapozatlan
vádakkal gyanúsítgatják állami szereplők, politikusok és
közéleti szereplők, azt suggalva, hogy mivel a mentőhajók Líbia
közelében mentik ki az embereket a vízből, elősegítik az
embercsempészetet, és hozzájárulnak a halálesetekhez. Egyesek
arra is célozgatnak, hogy a civilek közvetlen kapcsolatban állnak
az embercsempész-hálózatokkal. Vannak, akik azt kérdőjelezik
meg, hogy honnan van pénzük a mentőműveletek finanszírozására.
Április
27-én az olasz média beszámolt arról, hogy a cataniai ügyész,
Carmelo Zuccaro szerint bizonyos szervezetek célja az lehet, hogy
meggyengítsék az olasz gazdaságot, és ezen nyerészkedjenek. Azt
is mondta, hogy bár tudja, hogy van kapcsolat a csempészek és a
civil szervezetek között, ezt nem tudja bizonyítani. Azt is
hozzátette, hogy miközben néhány szervezet nagyon aktív a
mentésben, addig bizonyos, felelősség viselésére köteles
államok passzívak, utalva ezzel elsősorban Máltára.
A
civil szervezetek szerepét megkérdőjelező állítások 2016-os
Frontex dokumentumokra vezethetőek vissza, amelyekkel egy tavaly
decemberi Financial Times cikk foglalkozott. A dokumentumokban a
Frontex egy sor olyan megállapítást közöl, amely szerint a civil
szervezetek módszerei a csempészek tevékenységét hivatottak
elősegíteni. A Frontex különösen olyan tényeket hangsúlyoz,
mint hogy a szervezetek igen közel dolgoztak a líbiai
felségvizekhez, illetve, hogy egy időben a civil szervezetek mentési
kapacitásainak megnövekedésével 2016 júniusában, a menekülteket
szállító hajókról érkező segélyhívások száma csökkent. A
dokumentumok felhívják a figyelmet arra, hogy a menekültek úgy
tűnik, egyértelmű utasításokkal bírtak arra
nézve, hogy hogyan érhetik el a civil
szervezetek hajóit; a szervezetek erőteljes, távolról is látható
fényjelzéseket használtak; a szervezetek által kimentettek
nem voltak hajlandóak a csempészek ellen fellépő
nyomozóhatóságokkal együttműködni, valamint hogy a szervezetek
személyzete nem gyűjtött be releváns bizonyítékokat a
menekülteket szállító hajókról.
A
Frontex dokumentumok azt sugallják – a szerkesztetlen szöveg,
amely nem került az Amnestyhez pedig valószínűleg még
egyértelműbben állította – hogy a civil szervezetek által, az
olasz partiőrség koordinációja nélkül végzett mentőtevekényég
előre le volt szervezve a szóbanforgó szervezetek és a csempészek
között. Ezt a vádat azóta többen is nyilvánosan is
megfogalmazták a civil szervezetekkel szemben.
2017
februárjában a Frontex igazgatója, Fabrice Leggeri azt állította
egy interjúban, hogy a civil szervezetek tulajdonképpen migrációra
ösztönző tényezőket kreáltak az embereknek Líbiában, illetve
hogy az embercsempészet ellen harcoló rendészeti szervekkel nem
működtek kielégítő módon együtt.
Catania
ügyésze 2017 februárjában megerősítette az újságíróknak,
hogy az ügyészség – nem bűnvádi jelleggel ugyan, a
gyanúsítottak körének és konkrét, a büntetőjog hatálya alá
tartozó cselekmény meghatározása nélkül – vizsgálatot
indított több a tengeren nemrégiben megjelenő civil szervezet
módszereivel kapcsolatban, vizsgálják a forrásaikat, mivel azt
gyanítják, hogy együttműködnek a csempészekkel.
Movimento
Cinque Stelle és Lega Nord olasz politikusai és közéleti
szereplők egy része is megkérdőjelezte a tengeren munkát ellátő
civil szervezetek szerepét és céljait.
A
civil szervezetek hevesen tagadták az ellenük felhozott vádakat,
és számos érvet felsorakoztattak amellett, hogy miért épp az
adott módszert használják, és azt is megmagyarázták, honnan van
pénzük minderre.
Az
olasz parlament fenti állításokat vizsgáló tagjai egy sor
bizottsági meghallgatásra hívták meg a cataniai ügyészt, az
OperationSophia tengernagyát, Enrico Credendinot és az egyik
érintett civil szervezet, a Proactiva Open Arms képviselőit, Oscar
Campsot and Riccardo Gattit.
2017
márciusában az Amnesty International képviselői találkoztak az
olasz partiőrség tisztjeivel az MRCC római központjában. Az
elmúlt hetekben a szervezet tekintélyes mennyiségű, az olasz
parlamenti bizottságban bemutatott információt, hivatalos
dokumentumokat, rendelkezésre álló adatokat és média
beszámolókat vizsgált meg.
Tekintettel
a források által közölt állításokra és a szervezet mentési
tevékenyéget monitorozó tapasztalatára, az Amnesty International
aggodalmát fejezi ki, mivel a bizonyíték nélküli gyanúsítások
a civil szervezetek által végzett életmentő tevékenység –
amely egyébként kormányzati feladat lenne – ellátását
veszélyeztetik.
Az
Amnesty International úgy véli, hogy ezeknek a civil szervezeteknek
a rágalmazása a menekültkérdés feletti nyilvános vita további
erodálódásához vezethet, legitimálja a megbélyegzést, a
bűnbak keresést, a diszkriminációt és hozzájárul a menekülők
jogainak megsértéséhez.
A
cataniai ügyész maga is többször elismerte, hogy nincs olyan
bizonyíték, amely a Földközi-tengeri térségben
mentőtevékenységet végző civi szervezetek által elkövetett
bűncselekményre utalna. Az MRCC munkatársai az Amnesty
Internationalnek azt mondták, hogy ilyen minőségükben
kötelességük valamennyi gyanús tevékenységet jelenteniük az
ügyészségnek. Az Amnesty International nem tud róla, hogy az
olasz partiőrség valaha ilyen bejelentéssel fordult volna a
hatósághoz.
Támogatásáról
és elismeréséről biztosította a mentésben résztvevő
szervezeteket többek között Paolo Gentiloni olasz miniszterelnök,
az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Federca Mogherini. A Frontex már kevésbé támadó hangot ütött meg a civil szervezeteket
illetően április 27-i nyilatkozatában, szerintük a Frontex soha
nem vádolt meg civil szervezeteket, ugyanakkor szerintük a
csempészek azok, akik mégis hasznot húznak a tevékenységükből,
vagyis akaratlanul is negatív következményei vannak a nyílt
tengeren való jelenlétüknek.
Az
Amnesty International felszólít valamennyi érintettet – ideértve
az ügyészséget is – hogy vegyenek részt egy felelősségteljes, a
tengeri mentésről szóló nyilvános vitában. Ugyanitt felhívja
Európa vezetőit, biztosítsák a mentéshez szükséges forrásokat
és eszközöket, tegyék biztonságosabbá a Líbiából menekülők
számára a veszélyes tengeri átkelést.
Miközben
a közvélemény a civil szervezetekkel elleni gyanúsítgatásokkal
van elfoglalva, az európai vezetők olyan együttműködésről
tárgyalnak Líbiával, amelynek az egyetlen valódi célja, hogy
megállítsa a menekülő embereket. Néhány kezdeményezés célja
az, hogy a líbiai partiőrség járőrözzön a líbiai
felségvizeken, fogják el a menekülteket és vigyék vissza őket
Líbiába. Múlt héten az olasz kormány
két járőrhajót szállított a líbiaiaknak, és bejelentették
azt is, hogy 2017 júniusáig további tizet szállítanak még. Ezen
a héten az EU védelmi miniszterei Máltán gyűlnek össze, hogy
megvitassák, hogyan fűzhetnék szorosabbra a Líbiával való
együttműködést.
Amnesty
International nagyon aggasztónak találja az intézkedések várható
emberi jogi következményeit. A szervezet a Líbiába
visszaszállított menekültek és migránsok széleskörű és
szisztematikus önkényes letartóztatását, fogvatartását és
kínzását dokumentálta. Férfiak, nők és gyermekek mesélték el
az Amnestynek, milyen jogsértő bánásmódnak, erőszaknak,
kizsákmányolásnak és zsarolásnak vannak kitéve még azokban
zárt táborokban is, amelyek névlegesen a líbiai
belügyminisztérium felügyelete alatt működnek. A szervezet az
ország területén a menekültek és migránsok ellen elkövetett
jogsértések sokaságát dokumentálta, amelyeket elősegít a
jogbizonytalanság és az elterjedt rasszizmus, továbbá olyan
jelentéseket is kaptunk, amelyek a líbiai partiőrség által
elkövetett jogsértő cselekményekről számolnak be.
Megelőzve
ezeket a borzalmas helyzeteket, az európai kormányoknak biztonságos
és legális útvonalakat kellene biztosítaniuk Európába a
védelemre szoruló embereknek, és a líbiai hatóságokkal olyan
jellegű együttműködésre kell törekedniük, amelynek
középpontjában a migránsok és menekültek emberi jogainak
védelme áll, kezdve leginkább azzal, hogy véget vetnek az
önkényes letartóztatásoknak és a bántalmazásoknak.
