Timi 2016 áprilisában csatlakozott csapatunkhoz, azóta pedig az egyik legaktívabb képzőnk: amellett, hogy számos órát tartott, részt vett a nyári tábor megszervezésében és lebonyolításában, járt velünk a Sziget fesztiválon és rendszeres Összpontos feladatíró. Sokoldalúságát tavaly az Év képzője díjjal ismertük el.
2016 tavaszán végezted el a képzők képzését.
Emlékszel még rá, hol hallottál a lehetőségről és miért
döntöttél a jelentkezés mellett?
A képzésről a Facebookon olvastam először.
Egyszer csak megjelent az üzenőfalamon, gondolom egy ismerősöm
lájkolhatta. Egyből megtetszett már a neve is: Képzők képzése.
Gondoltam ez nekem való, hiszen szeretek gyerekekkel foglalkozni és
pedagógusként az oktatás sem áll tőlem távol. Az Amnesty
honlapján eléggé titokzatosak voltatok a képzéssel kapcsolatban,
csak kevés információt találtam róla, de úgy döntöttem, hogy
belevágok, majd meglátjuk mi sül ki belőle. A tavalyi évben azt
hiszem, hogy ez volt a legjobb döntésem.
Mivel foglalkozol?
Gyógypedagógusként dolgozom egy értelmileg
akadályozott gyerekeket ellátó speciális óvodában. Kilenc
apróság van a Kisvakond csoportban, ahol kedves kollégáimmal
próbálgatjuk őket megismertetni a körülöttük lévő
világgal.
Az önkéntesség fontos része az életednek.
Mivel töltöd még szívesen a szabadidődet?
Az önkéntesség valóban régóta szerves része
az életemnek. Még az egyetemi évek alatt kezdtem el különböző
fogyatékkal élőkkel foglalkozó civil szervezeteknél
önkénteskedni. Emellett imádok olvasni és táncolni. Falom a
regényeket, gyűjtöm a könyveket, nagyon büszke vagyok a
gyűjteményemre. Már másfél éve west coast swingelek, ami a
legjobb páros tánc a világon, próbáljátok ki mindenképp!
Legújabb hobbim pedig a bikram jóga, amit csak néhány hónapja
művelek, de nagyon lelkesen.
Mi az álmod?
A személyes célom a boldogság, ami úgy hiszem, nagyon sok
apró elemből tevődik össze. Része ennek egy
harmonikus párkapcsolat, egy olyan munkahely, ahol megbecsültnek
érzem magam, a megfelelő mennyiségű szabadidő és annak értelmes
eltöltése és még sorolhatnám…
Ha ennél kicsit magasztosabb célokra gondolunk,
akkor nagy álmom a fogyatékkal élők markánsabb, aktívabb társadalmi jelenlétének segítése. Ehhez persze még
rengeteg mindenre lenne szükség: megfelelő ellátásra és
intézményekre a csecsemőkortól egészen a halálig, megfelelő
mennyiségű és minőségű szakemberre. De a legfontosabb lenne a
gondolkodásmódbeli változás, amit pedig pontosan olyan
programokkal érhetünk el, mint amilyen az Amnesty International Emberi jogi oktatási programja.
Melyik emberi jogi óránk áll hozzád a
legközelebb és miért?
Számomra a legkedvesebb az Ellenség-óra.
Ez a foglalkozás a legkisebbeknek szól, és ők állnak a
legközelebb a szívemhez. Imádom nézni, ahogy beleélik magukat a
kutya-macska játékba, teljesen azonosulnak a szerepükkel, és
szinte alig tudnak visszatérni a saját énjükhöz. A mese pedig
csodálatos! Minden egyes mesélésnél én is a hatása alá
kerülök, és jó érzés látni, hogy minden gyerkőc is, még az
is, akit addig esetleg nem is annyira érdekelt ez az óra. A végső
kérdésnél pedig még a 8 évesek is nagyon megható üzeneteket
tudnak megfogalmazni.
Mi a legkedvesebb / legmulatságosabb /
legmeghatóbb emléked, ami valamelyik képzéshez kötődik?
Rengeteg apró emlék van, ami kedves a szívemnek.
Az egyik legaranyosabb élményem Pécsett volt, ahol a Bártfa Utcai
Általános Iskolában, az Amnesty International Emberi Jogi Baráti Iskolájában
tartottunk Annamarival (Landy Annamária, az Amnesty International Magyarország emberi jogi oktatási koordinátora – a szerk.) közös foglalkozásokat. A nap végén jó
fáradtan mindketten tartottunk még egy-egy Ellenség-órát is a
második évfolyamon. Az óra végén megpróbáltam gyorsan
szedelőzködni, mert megbeszéltük, hogy megpróbáljuk elérni a
korábbi vonatot. A gyerekek lelkesen rajzolgattak a Levélíró
Maraton keretében, mindenki nagy műgonddal készítette el a kis
rajzát. Odajött hozzám az egyik lány, akire többször is rá kellett szólnom az óra során, és beszélgetésbe elegyedett velem.
Kérdezgetett, hogy honnan jöttem és mit csinálok. Miután
megtudta, hogy Budapestről, és éppen készülök
visszautazni, elkezdett győzködni, hogy ne induljak el olyan
messzire, maradjak inkább itt Pécsett, és mondjam el még egyszer
a mesémet.
Mit üzennél annak, aki még csak fontolgatja a
jelentkezést a képzők képzésére?
Ne fontolgass, jelentkezz! Veszíteni való
nincs, csak nyerni lehet. Hiszen szuper játékokkal és egy nagyon
színvonalas oktatási programmal ismerkedhetsz meg, amit utána sok
lehetőséged lesz gyerekek között is kipróbálni. De a
legfontosabb a csapat: elképesztően sokfélék vagyunk, és ez
nagyon izgalmas. Ugyanakkor mindannyiunkban van valami közös,
amitől a képzők csapata egy nagyon otthonos, kényelmes és
biztonságos közeggé válik. Várunk téged is szeretettel!
