Gárdos Tódor, az Amnesty International kutatója Belgrádban járt, hogy menekültekkel találkozzon.
Egy
elhagyott belgrádi raktárépület sarkában a 11 éves Ahmed négy
másik fiúval kuporog a tűz mellett. Krumplit főznek, valószínűleg
ez a sovány koszt lesz ma minden táplálékuk. Odakint a várost
belepte a hó.
Az
üveg nélküli ablakokon
betörő napsugarak ellenére kint mínusz tíz fok van. A
füsttel megtelt helyiségben sincs
sokkal melegebb.
Az
afganisztáni Dzsalálábádból
származó fiúk minden kezük ügyébe kerülő dologgal, például
műanyag darabok elégetésével
igyekeznek a tüzet életben
tartani. A levegőt szemet és a torkot maró csípős füst tölti
meg.
Több
mint két hónapja laknak ebben a Belgrád
központi pályaudvara mögött álló raktárban. A fiúk azt
mesélték, hogy senki sem ajánlott nekik segítséget, szállást
vagy védelmet a szerb szociális vagy menekültügyi hatóságok
részéről. Tavaly novemberben a kormány egy levélben arra kérte
a civil szervezeteket és önkénteseket, hogy függesszék fel a
humanitárius segítségnyújtást a fővárosban. A becslések
szerint a
városban lévő
1200 menekült és migráns negyede kísérő nélküli kiskorú.
Szinte alig vagy egyáltalán nem jutnak
hozzá tisztálkodási lehetőségekhez,
vízhez, orvosi ellátáshoz vagy meleg ruhához.
A
kormányzati kérés ellenére önkéntesek egy kisebb csoportja –
dacolva a rendőrséggel – rendszeresen
felkeresi a raktárakat és a főváros környékén álló
ideiglenesen összetákolt táborokat. Igyekeznek napi egy étkezést
biztosítani a felnőtteknek, akik hosszú sorokban várják az ételt
a hóban. Egy közeli családsegítő központ némi extra élelmet
ad a gyerekeknek. Az Orvosok Határok Nélkül ellátja a
sérüléseket, elsősorban fagyási sérülésekkel,
bőrfertőzésekkel és légzőszerve panaszokkal találkoznak.
Képmutató
a kormány indoklása miszerint azért kérték a civil szervezeteket
és önkénteseket, hogy ne segítség a menekülteket és
migránsokat, mert akkor inkább a hivatalos táborokban keresnek
majd
menedéket.
Az állami befogadó állomásokon egyszerűen nincs elég hely. Egy
fiú azt mesélte, hogy rendszeresen elküldték, amikor a különböző
megpróbált
bejutni a
táborokba.
„Azt mondták, tele vannak. Próbálkoztam Belgrádban, Sidben és
Adaševciben.
Aztán a rendőrségre mentem, de ők sem tudtak segíteni.” –
mesélte. „Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Fizikálisan és
szellemileg is kimerültem.”
Amikor
egyértelművé válik számukra, hogy nem látják őket szívesen
Szerbiában, sok menekült megpróbál máshova menni. A
beszélgetőtársaim felidézték az uniós országok határőreivel
kapcsolatos borzalmas emlékeiket: a magyar hatóságok mindenkit
visszaküldenek, aki megpróbálja átlépni a határt, a horvátok
is egyre inkább így járnak el. A Kabulból származó 13 éves
Mohammedet hétszer küldték vissza Horvátországból, a barátai
Magyarországon jártak ugyanígy. Eközben Bulgáriában, ahol a
legtöbben keresztül jönnek, a menekültek halálra fagynak.
Miután
ezek az EU országok lezárták a határaikat, a menekültek
megrekedtek a fagyos idő uralta kontinensen.
Nemcsak
az időjárás, hanem a szerb fogadtatás is fagyos. Tavaly a
kormány limitálta az egyszerre az országban tartózkodható
menedékkérők számát. A menekültek és migránsok nagy száma
ellenére alig 6000 ágyat biztosítanak.
A
kormánytisztviselők igyekeznek elhitetni, hogy a menekültek maguk
választják a hajléktalanságot, és nem hajlandóak a táborokba
menni. Ennek pont az ellenkezőjéről számolnak be az érintettek,
akik szerint nincs elég hely. Egy mindennapos megalázó
küzdelem a sorsuk, hogy fűtött helyet és ételt találjanak.
Miután
a nemzetközi sajtó beszámolt a rettenetes körülményekről, az
elmúlt pár napban a szerb kormány bejelentette, hogy Obrenovac
mellett újra kinyit egy ideiglenes befogadó állomást, és
nagyjából 250 embert szállít át ide. Az ENSZ Menekültügyi
Főbiztosságának és más civil szervezeteknek lehetővé tették,
hogy segítsenek, de ez még mindig elég.
Ezekben
a bizonytalan időkben kevés dolog annyira biztos mint az évszakok
változása, a tél beállta mintha mégis meglepte volna a szerb
kormányt és a többi európai államot. Belgrádban és
Európa-szerte az Ahmedhez hasonló gyerekeket kint hagyták a
hidegben.
Ahmed
és Mohammed nem a valódi nevük.
