Az ausztrál kormány – szemtelenül semmibe véve a nemzetközi jogot – egy tudatosan végiggondolt, kegyetlen rendszernek teszi ki a menekülteket és menedékkérőket, hogy távol tartsa őket a partjaitól – áll az Amnesty International ma megjelent jelentésében.
Több
hónapos kutatómunka után, ideértve több mint 100 Naurun és
Ausztráliában készített interjút is, a Kétségbeesés szigete
című jelentés leleplezi, hogy a kormány Naurun zajló
„menedékkérelmek feldolgozása” névre keresztelt eljárása mi
is valójában: a kegyetlenség és nemtörődömség szándékos és
szisztematikus rezsimje.
„Naurun a kormány egy szabadtéri börtönt
üzemeltet, hogy pont annyi szenvedést okozzon az embereknek, amely
elég ahhoz a világ legkiszolgáltatotabb embereinek egy része meg
se próbáljon Ausztráliában menedéket keresni.” – mondta Anna
Neistat, az Amnesty International kutatási igazgatója, egyike azon
keveseknek, akinek sikerült bejutnia a távoli szigetre és ott a
jogsértéseket dokumentálni.
„Az ausztrál kormány
sérülékeny nőket, férfiakat és gyerekeket zárt el a világtól
egy távoli helyen, amit nem tudnak elhagyni. Teszi mindezt azzal a
szándékkal, hogy ezek az emberek szenvedjenek. És szenvednek is –
borzalmas, időnként helyrehozhatatlan kínokat élnek át.”
Hetekkel azután, hogy az ausztrál miniszterelnök
Malcolm Turnbull az ENSZ menekültügyi csúcsán „példaértékűként”
jellemezte hazája menekült politikáját, az Amnesty International
jelentése bemutatja, hogy az ausztrál menekültpolitika valójában
az emberi jogsértések sokkoló katalógusát jelenti.
„Az ausztrál kormány politikája éppen az
ellentéte annak, amit a többi országnak csinálnia kellene.
Minimálisra csökkenti a védelmet, miközben maximálisra növelni
a szenvedést. Az egyetlen, amiben Ausztrália élen jár a világon
ebben a kérdésbe, az a veszélyes nemtörődömség.” – mondta
Anna Neistat.
„Hat évtizeddel ezelőtt éppen Ausztrália
aláírása után lépett hatályba a Menekültügyi Egyezmény.
Irónikus, hogy éppen ez az az ország, amely olyan sokkal tartozik
a menekülteknek, sérti meg a nemzetközi jogot, és biztat másokat
is arra, hogy ugyanilyen jogsértő módon járjanak el.”
Több milliárd dollárjába kerül az országnak,
hogy fenntartsa ezt az alapjaiban hibás, jogsértő rendszert. Az
ausztrál számvevőszék szerint a „menedékkérelmek
feldolgozása” Naurun és a pápua-új guineai Manus szigeten több
mint 573 000 ausztrál dollárba (12 041604 forint) kerül
emberenként minden évben.
A pénz jelentős részéből azokat a Naurun
dolgozó cégeket fizetik, akik közül már többen bejelentették,
hogy felfüggesztik a munkát a szigeten. A cégek munkavállalói
közül néhányan – vállalva, hogy eljárást indítanak ellenük
– kiszivárogtatták, hogy milyen elképesztő körülmények
uralkodnak Naurun.
„Az ausztrál kormánynak is ugyanígy kéne
tennie, vagyis felfüggesztenie a szigeten zajló jogsértő
eljárásokat, és végre elfogadnia a tényt, hogy minden
menekültnek és menedékkérőnek joga van Ausztráliába menni. Az
emberek nem várhatnak tovább egy humánus megoldásra.” – mondta
Anna Neistat.
Amikor az áldozatokat büntetik
A Naurun fogságban lévő menekültek és
menedékkérők egyre gyakrabban esnek áldozatul a helyiek, köztük
a hatóságok támadásainak. A támadásokat – köztük nemi
erőszakot – bizonyító több tucat, hitelesnek tekinthető
bizonyíték ellenére az Amnesty International információi szerint
senkit sem vontak felelősségre a helyi közösségből.
Ezzel szemben a menekülteket és menedékkérőket
önkényesen letartóztatják és fogva tartják. Ahogyan egy helyi
elmesélte a szervezetnek: ”Az önkényes letartóztatás a
megfélemlítés egyik eszköze Naurun.”
Hamid Reza
Nadaf, egy kisgyermekes iráni menekült elmesélte, hogy június 3.
és szeptember 7. között volt börtönben, miután koholt vádak
alapján letartóztatták.
Azért tarthatták fogva, mert fényképeket
készített a menekülteket fogvatartó állomásról. Nyolc éves,
TBC-ben szenvedő fia egyedül maradt a táborban, miközben Nadaf
három hónapos elzárását töltötte.
A naurui hatóságok tartóztattak le olyan
menedékkérőket és menedékkérőket is, akik kárt okoztak
magukban. Sokszor az illető mentális egészsége a határozatlan
idejű fogvatartása miatt romlott meg.
„Ez egy ördögi csapda. A gyötrődő emberek
megpróbálnak véget vetni az életüknek, hogy kiszabaduljanak,
erre bezárják őket egy, a börtönön belüli börtönbe.” –
mondta Anna Neistat.
Romló mentális egészség
Majdnem minden az Amnesty International által
megkérdezett ember – köztük a fiatal gyermekek is – rossz
mentális állapotban voltak. Tagadhatatlan, hogy a határozatlan
ideig tartó fogvatartás közvetlen és negatív hatással van az
ember mentális egészségére – állítja az Ausztrál és
Új-Zélandi Pszichiáterek Királyi Kollégiuma.
Az emberek nem kapnak segítséget a mentális
problémáikkal vagy más betegségükkel kapcsolatban. Laleh (nem ez
a valódi neve) egy iráni nő, aki a három éves lányával és
férjével menekült el. Az elmondása alapján depresszióval küzd,
„de ez nem érdekli őket” – meséli.
Laleh lányán, Nahalon (nem ez az igazi neve) is
mutatkoznak mentális problémák, miután 18 hónapja élnek egy
sátorban Naurun. Miután az orvos megállapította, hogy Nahalnak
mentális problémái vannak, felírt neki egy olyan gyógyszert,
amely nem adható gyerekeknek.
Amikor Laleh és férje kérdőre vonták az
orvost, lerázta őket. Azt mondta nekik, „Ha nem tetszik itt,
akkor menjetek vissza a hazátokba”– mesélték az Amnesty
Internationalnak.
„Az, hogy szándékosan semmit sem tesznek a
mentális betegségek kezelése érdekében, az ausztrál kormány
menekülteket elrettentő politikájának a része.
Dr. Peter Young a Nemzetközi Egészségügyi és
Orvosi Szolgáltatások (IHMS) korábbi mentális betegségekkel
foglalkozó igazgatója szerint „mindent annak rendeltek alá, hogy
ne jöjjenek ide a menekültek.”
Kínzással ér fel a menekültekkel szemben
tanúsított bánásmód
Az Amnesty International által gyűjtött
bizonyítékok alapján a menekültekkel és menedékkérőkkel
szemben Naurun tanúsított bánásmód kínzásnak minősül.
A mentális problémák, a szándékosan a
fájdalom okozására kitalált rendszer és az a tény, hogy a
„parti” eljárás célja, hogy megfélemlítse vagy arra
kényszerítsen másokat, hogy egy előre meghatározott eredmény szülessen azt
jelenti, hogy Ausztrália eljárása kimeríti a nemzetközi jog
kínzás meghatározását.
A jelenleg miniszterelnök, Malcolm Turnbull
kijelentette, hogy a kormánynak biztosítania kell, hogy a
„partmenti eljárás” szigorú.
Mint a kommunikációért felelős miniszter 2014
májusában agy nyilatkozott: „Szigorúak, többek szerint
kegyetlenek az általunk alkalmazott eszközök… (de) tény, hogy
ha szembe akarsz szállni a csempészekkel, akkor nagyon, nagyon
keménynek kell lenned.”
2015 szeptemberében, részben beismerve, hogy
vannak fenntartásai a naurui körülményekkel kapcsolatban, ezt
mondta:” tudom, hogy ez kemény, szigorú a határvédelmünk, akár
még kíméletlennek is nevezhető, de működik.”
Ausztrália nem akarja, hogy a Naurun zajló
jogsértéseket teljes egészében megismerje a világ, és egészen
messzire is elmegy, hogy ezt titokban tartsan, de a potenciális
menedékkérőknek, akik Ausztráliában keresnének menedéket
tudniuk kell, hogy a rájuk váró megpróbáltatások kegyetlenek. A határőrök
munkájának „sikere” az emberek szenvedésének mértékén
múlik.
„Az ausztrál kormány próbálja sikerként
eladni a világnak ezt a rendszer, miközben elismerte az emberek
előtt, hogy kegyetlen. A rendszer, amely legitimmé teszi a
menekültekkel szemben alkalmazott erőszakot egy zsákutca. Az
egyetlen, amire jó, hogy miatta Ausztrália hírhedtté vált, mint
az a hely, amely egyrészt mindent megtesz, hogy a menekültek ne érjék el a
partjait, másrészt bünteti azokat, akik mégis megpróbálják.” –
mondta Anna Neistat.
