Közép-Amerika kormányai csak súlyosbítják a menekültválságot, mivel semmit sem tesznek az elharapódzó erőszak és a minden eddiginél gyakoribb gyilkosságok ellen El Salvadorban, Guatemalában és Hondurasban. Az erőszak miatt több százezer embernek kell elhagynia az otthonát – áll az Amnesty International ma megjelent jelentésében.
Rekord mértékű erőszak
Az elmúlt három év során
drámaian megnőtt a gyilkosságok száma El Salvadorban, miután
egyre gyakrabban esnek emberek áldozatul a rivális bandák közötti,
a területekért folyó összecsapásoknak.
Guatemala és Honduras a világ azon
országai között vannak, ahol a legtöbb embert ölik meg.
Az ENSZ szerint El Salvador a világ
egyik legveszélyesebb országa (nem számítva a háború sújtotta
helyeket), ahol 2015-ben 100 000 lakosra több mint 108 emberölés
jutott.
Hondurasban 63,75, Guatemalában
34,99 haláleset jut 100 000 lakosra.
A legveszélyeztetettebb csoport a
fiataloké: több mint fele a meggyilkoltaknak 30 alatti volt
2015-ben ebben a három országban.
A fiatal fiúk sokszor erőszak
hatására csatlakoznak a bandákhoz, a lányokat pedig arra
kényszerítik, hogy a bandatagok “barátnői” legyenek, gyakran
szexuális zaklatják is őket.
A boltosokat és buszvezetőket
gyakran zsarolják, és arra kényszerítik, hogy “adót”
fizessenek a bandák által uralt területeken. Aki nem tesz eleget a
fenyegetéseinek, azt gyakran megölik vagy bántalmazzák.
Sok olyan fiatallal beszélt az
Amnesty International, akik félve attól, hogy egy bandában kötnek
ki, otthagyták az iskolát, most pedig egész nap otthon bujkálnak.
Az el salvadori oktatási
minisztérium szerint 39 000 diák hagyta ott 2015-ben az iskolát a
bandák zaklatásai és fenyegetései miatt – ez az arány 2014-ben
ennek a harmada volt (13 000). A tanárok szakszervezete szerint a
valós szám sokkal magasabb, 100 000-nél is több diákról lehet
szó.
Néhány esetben a fiatalokat a
biztonsági erők zaklatták és támadták meg, mert azzal vádolták
őket, hogy valamelyik bandához tartoznak.
A 16 éves Andrés (nem a valódi
neve) bujkálva él El Salvadorban, miután májusban a biztonsági
szolgálat emberei letartóztatták. Az Amnesty Internationalnek azt
mesélte, megkínozták, hogy bevallja részt vett egy lövöldözésben
és egy banda őrszeme volt. Ez is arról az elkeseredettségről
árulkodik, ahogyan a hatóságok igyekeznek visszaszorítani az
erőszakos bűncselekményeket az országban.
Beszámolója szerint a katonák
vizet csorgattak a szájába és orrába, a fejét egy tócsába
nyomták, homokot tömtek a szájába, ugráltak a hasán, rugdosták,
ütötték és megfenyegették, hogy megölik, ha nem tesz vallomást.
Az anyja feljelentést tett a fiát
ért bánásmód miatt, jelenleg nyomoznak az ügyben.
Andrés most lakásról lakásra
jár, mert attól fél, hogy korábbi kínzói keresik. Minél előbb
el akarja hagyni az országot.
Nincs védelem
A véget nem érő erőszak miatt
egyre többen keresnek menedéket Mexikóban, az Egyesült Államokban
és más környező országokban. Annyian vannak, amennyit az
évtizedekkel korábbi fegyveres konfliktusok óta nem láttak.
Az ENSZ Menekültügyi
Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint az elmúlt öt évben az
ebből a három országból származók által beadott
menedékkérelmek száma ötszörösére nőtt. Elsősorban a
szomszédos országokban és az Egyesült Államokban nyújtották be
a kérelmeket.
Annak ellenére, hogy rengeteg
bizonyíték támasztja alá, hogy a menedékkérők szélsőséges
erőszakkal vagy akár halállal néznek szembe, ha nem kapnak
védelmet, Mexikó, az Egyesült Államok és a többi ország is
egyre gyakrabban toloncolja vissza az embereket. A 2010 és 2015
között Mexikóból kitoloncolt emberek számra közel 180 %-al
nőtt.
Hazaküldik, hogy ott öljék meg
őket
Saúl számára már túl késő. Az
öt gyerekes, 35 éves apát három héttel azután gyilkolták meg
Hondurasban, hogy júliusban visszaküldték Mexikóból, ahol a
kérelmét elutasították.
A férfi buszsofőrként dolgozott,
amely a bandák miatt az egyik legveszélyesebb foglalkozás
napjainkban. Saúl 2015 novemberében menekült el az országból,
miután két fiával – akik súlyosan megsérültek – túlélt
egy lövöldözést. A rendőrség nem tett semmit a bejelentésére,
védelmet sem biztosítottak a számára.
Amikor az Amnesty International
júliusban beszélt Saúllal, ezt mondta utoljára: “Érzem, hogy
valami megint történni fog, lehet, hogy velem.”
Felesége és fiai azóta állandó
rettegésben élnek, hogy velük mi fog történni.
Az el salvadori, hondurasi és
guatemalai kormány sem tudott válaszolni az Amnesty International
kérdésére, hogy a régió számára az Egyesült Államok által
nyújtott 750 millió amerikai dolláros növekedési támogatásból
jut-e pénz a visszatoloncoltak védelmére. A támogatás célja,
hogy a migrációt kiváltó okokat kezelje, csökkentse az áramlást
és védelmet nyújtson a visszatoloncoltak számára.
A három ország hivatalos befogadó
állomásokat állított fel a kitoloncoltak számára. Az embereket
egy rövid interjú keretében a menekültügyi hatóság munkatársa
kikérdezi, hogy érte-e valami jogsértés az utazása során.
Szinte alig kérdeznek arról az erőszakról, amely elől az emberek
az országukból elmenekülnek, és a védelem kérdése sem nagyon
kerül szóba.
“Ez az eljárás
egy rossz vicc. Egy modern épület, a meleg étel és egy
üdvözöljük! felirat nem nyújt védelmet az otthonukban rájuk
váró horrorral szemben.” – mondta Salil Shetty.
“Egy hatékony,
az egész régióra kiterjedő program kell, amely a nemzetközi
segély felhasználásával biztosítja, hogy a menekülés kiváltó
okai megszűnnek.”
“Ha Közép-Amerika vezetői nem
vetnek véget az erőszaknak az országaikban, a régió a
legsötétebb korszakait fogja újraélni. A valóság konok tagadása
helyett a hatalomban lévőknek megoldásokat kell találniuk.”
