A Grund Színház két képviselőjével beszélgettünk A Vendég című improvizációs technikákra épülő darabról, az együttműködésről az Amnesty International Magyarországgal és az Élet határok nélkül kampányról. A darabot legközelebb október 14-én láthatjátok a Fészek Művészklubban.
– Milyen formában működik együtt a két szervezet (Amnesty
International Magyarszág és a Grund Színház) az Élet határok nélkül
kampányában? Mik a közös pontok a két szervezet célkitűzésében?
Mi ellen, vagy mi érdekében szeretnétek fellépni?
PN:
Az Amnesty International Magyarország Élet határok nélkül kampányában
körülírt cél a Grund Színház törekvéseivel teljes mértékben
találkozik. Minden olyan kezdeményezés, amely a párbeszéd, a
szabad és nyitott gondolkodás irányába tesz lépést, támogatást
érdemel. A Grund Színház az improvizáció műfajával
folyamatosan a jelen felfedezésén és értelmezésén dolgozik a
színpadon. Az előadás lehetőséget teremt arra, hogy a játék
során a közös problémákról kérdéseket fogalmazzunk meg és
azokra válaszokat keressünk.
–
A társulat tagjai hogyan fogadták az együttműködést?
PN.:
Örömmel. A társulat tagjai külön-külön és együtt is
jelezték, hogy minden hasonló projektre nyitottak. Az előadásra
való felkészülés során látható volt, hogy mindenkiben jelen
van saját igényű érdeklődés a társadalmi párbeszéd felé.
–
Volt-e korábban közös munka a két szervezet között, illetve
tervezitek-e a folytatást?
PN.:
Igen, a Hazaviszlek című előadás egy korábbi együttműködésből
került először a színpadra az LMBT Történeti Hónap keretében,
majd később a Pride programjai között is szerepelt. Ebben a
kétszereplős előadásban a nők között szövődő kapcsolatok
vannak fókuszban. Az előadás folytatása tervben van.
–
A Vendég előadás hogyan jött létre, honnan származik?
AH.:
A Vendég előadás egy olyan formátum, amit a Keith Johnstone-tól
tanultam évekkel ezelőtt. Az alap probléma abból indul ki, hogy
az ember idegen helyen nem, vagy csak nagyon nehezen találja fel
magát. A műsor, illetve az egész játékidő erről szól. Az
előadásban a “vendég” olyan helyen tartózkodik éppen, ahova
nem való feltétlenül, mégsem tud egyszerűen felállni és
eljönni onnan, mert valamilyen szempontból korlátozva van. Ez az,
amitől nagyon hasonlít a helyzete akár egy bevándorló, illetve
egy menekült helyzetéhez.
–
Mit szeretnétek ezzel elmesélni a nézőknek?
AH.:
A Vendég előadás jelentősége, hogy bemutassa, mennyiben lehet
azonosulni az adott „vendéggel”. A közönség a produkció
által beleképzelheti magát a főszereplő helyzetébe, megélheti
azokat a pillanatokat, amivel a „vendég” küzd azáltal,
hogy árnyalt, vagy éppen direkt módon kerül problémás
helyzetekbe a többi szereplő közreműködésével. A cél az, hogy
az előadás segítségével valamiféle empátia ébredjen a
közönségben a „vendég”-gel szemben. A néző könnyen
azonosulhat egy adott problémával, melyben magára ismer, így
érzelmi szempontból is segíti a megértést.
–
Hogyan készül a csapat erre az előadásra?
AH.:A
csapat rendszeresen próbál. Az improvizációs műfaj jó
képességekkel és jó hozzáállással is rendszeres próbát
igényel. Erre az előadásra különböző technikákat használtunk,
az egyik a full-maszk technika, ahol a “vendég” nem beszélhet,
viszonylag egyenletes arckifejezéssel vesz részt a jelenetben. A
többi színész közreműködésével ismétlődő jeleneteken
keresztül újra és újra konfliktus helyzetbe hozzuk a “vendég”-et,
míg ki nem alakul egy végső tiszta helyzet a jelenetre.
–
Te személyesen mit gondolsz az Élet határok nélkül kampányról?
AH.:
Kifejezetten szeretem, ugyanis azt tapasztaltam lassan 23 év alatt,
hogy a kozmopolita, megértő hozzáállás néha nehezen jön, nem
feltétlenül ez az általános szemlélet. A bevándorlás, a
menekült státusz, vagy az emberek azon helyzete, hogy elmennek
máshova, vándorolnak különböző okok miatt, például háború,
pénzügyi okok, politikai okok, feltehetően sok százezer év óta
így zajlik, nem új keletű jelenség. Maga a program arra törekszik,
hogy a barátkozás egy élhető lehetőségét mutassa be a közönség
számára.