Dóri 2014-ben aktivistaként csatlakozott a mozgalomhoz, és a mai napig valóban aktív részese mindennapjainknak. Fotóival rendszeresen találkozhattok, hiszen eseményeinket, akcióinkat többnyire ő örökíti meg. 2015-től pedig már támogatóként is hozzájárul sikereinkhez. Ezúton is köszönjük támogatását, elhivatottságát és lelkesedését!
1. Miért döntöttél úgy, hogy anyagilag is támogatod az Amnesty International Magyarországot?
Óriási közhely, hogy „sok kicsi sokra megy”, de teljesen igaz. Persze, átszámolhatnám, hogy az adott évben mi másra költhettem volna azt a pénzt, amit átutaltam, de ennek nem látom sok értelmét. Egyáltalán nem érzem nagy áldozatnak, inkább annál fontosabbnak, mert nem mindig tudok ott lenni mikor szeretnék, így viszont tudom segíteni azokat, akik igen. Az érzés, ha nem is hatalmas összeggel, de én is hozzájárultam ahhoz, hogy a világ kicsit jobb hely legyen, nem utolsó dolog. A tagsági kártya pedig, ami mindig ott van a pénztárcámban, elég menő!
Valószínűleg jó pár éve már ennek, hiszen aki kicsit is fogékony a közéleti kérdésekre, annak előbb-utóbb muszáj belebotlania az Amnesty International nevébe. De a legélénkebb biztos emlékem egy 2014-es AI rendezvény, a “Bringing Human Rights Home”, ahol Madonna konferálta fel a Pussy Riot két tagját. Ekkor kezdtem el jobban foglalkozni az Amnesty-vel. Elképesztő volt olvasni a tudósításokat, látni a képeket és videókat, hogy ennyi művész, híresség, aktivista, önkéntes megtölt New Yorkban egy óriási arénát. Több volt ez mint egy koncert, mert akkor este a sokféle embert egy valami egyértelműen összekötötte, mégpedig az emberi jogok fontossága mellett való mérhetetlen elköteleződés. Ennek pedig én is részese akartam lenni.
Politológus és közgazdász végzettségem van, de mikor csak tehetem, fotókat készítek, mert az évek során ebben találtam meg leginkább az önkifejezési módomat, kis túlzással a saját nyelvemet. Szeretem azokat a képeket, melyek valamilyen maradandó élményt okoznak az embereknek, érzéseket, benyomásokat közvetítenek, nem csak egyszerűen szépek. Úgyhogy mikor tehetem, ott vagyok és fotózok az AI-s eseményeken is.
Realista embernek tartom magam, ezért az egész világot sosem akartam megváltani egyik napról a másikra. Hiszem azonban, hogy akármilyen apró változást is sikerül kiharcolni, annak hosszútávon mindannyiunk életében sokkal nagyobb hatása lesz, ahogy a sok kis dolog összeadódik. Azt pedig csak remélni tudom, hogy egy élhetőbb világ érdekében még a belátható jövőben sikerül elérni a kritikus tömeget, mikor az emberi jogokért való kiállás nem számít valamiféle úri huncutságnak.
Mindig lehet jobb, ezért pedig érdemes küzdeni. A kitűzött céljaitoknál pedig sose érjétek be kevesebbel!
Gyertek és ismerjétek meg a mozgalmat! És attól se féljetek, ha esetleg egyedül érzitek magatokat az ambícióitokkal, mert itt biztos olyan közegbe kerültök, ahol megtaláljátok a helyeteket. Engem ez a környezet mindig új dolgokra inspirál.
