Az Európai Uniónak (EU) azonnal fel kell függesztenie a menedékkérők visszaküldését Törökországba, amelyet arra a téves feltevésre alapoznak, hogy az egy “biztonságos ország” – áll az Amnesty International ma publikált jelentésében.
A Nincs biztonságos menedék:
Megtagadják a menedékkérőktől és menekültektől a hatékony védelmet
Törökországban (No safe refuge: Asylum-seekers and refugees denied effective
protection in Turkey) című jelentés a török menekültügyi rendszer hiányosságait
és azokat a nehézségeket részletezi, amelyekkel a menekültek ott szembesülnek.
Mindez a menekültek és menedékkérők március 18-i EU-Törökország alkun alapuló
visszaküldését törvénysértővé és lelkiismeretlenné teszi.
A jelentés bemutatja, hogy
Törökország menekültügyi rendszere nehezen birkózik meg a több mint hárommillió
menedékkérővel és menekülttel. Ennek eredményeképpen a menedékkérőknek évekig
kell várniuk a kérelmük elbírálására, ezalatt pedig alig vagy egyáltalán nem
kapnak támogatást a saját és családjuk lakhatásának és megélhetésének
biztosításához, miközben még a kilencéves gyerekek is dolgoznak, hogy a
családjukat támogassák.
“Az EU-Törökország alku
meggondolatlan és illegális. Az Amnesty International megállapításai
rávilágítanak, csupán fikció, hogy Törökország a több mint hárommillió
menedékkérőnek és menekültnek tiszteletben tudná tartani a jogait és ki tudná
elégíteni a szükségleteiket” – mutatott rá John Dalhuisen, az Amnesty
International európai és közép-ázsiai igazgatója. „Az EU az Európába történő
irreguláris bevándorlás megakadályozására tett kíméletlen törekvéseiben
tudatosan tévesen mutatta be, hogy mi történik Törökország területén. Várható
volt, hogy egy új menekültügyi rendszer nehézségekbe fog ütközni abban az
országban, amely a világon a legtöbb menekültet fogadta be. Bár értékelendő
támogatni és bátorítani Törökországot, hogy alakítson ki egy teljesen
működőképes menekültügyi rendszert, az EU azonban nem tehet úgy, mintha ez már
most is létezne.”
Törökország nem védi meg a
menekülteket
Annak ellenére, hogy Törökország
széles körben fogad be menekülteket, mégis emberek tömegei – körülbelül 2,75
millió szíriai menekült és 400 ezer más országbeli (főként afganisztáni, iraki
és iráni) menedékkérő és menekült – elkerülhetetlenül jelentős terhet
jelentenek Törökország menekültügyi rendszerének, és próbára teszik
képességeit, hogy kielégítse az alapvető szükségleteiket.
A jelentés bemutatja, hogy a
török menekültügyi rendszer elbukik a nemzetközi jog által megkövetelt három
kulcsfontosságú kritériumon, amelyek alapján a menedékkérők visszaküldése
jogszerű lehetne: a státusz, a tartós megoldás és az ellátás tesztjén.
Státusz
Törökországnak nincs kapacitása
arra, hogy feldolgozza a menekültügyi kérelmeket, ami azt jelenti, hogy
menedékkérők és menekültek ezrei évekig jogi bizonytalanságok között vannak. A
török hatóságok megtagadták az Amnesty Internationaltől a menekültügyi
statisztikákhoz való hozzáférést, viszont áprilisban körülbelül négyezer
kérelem elbírálásáról tettek jelentést, vagyis az ENSZ Menekültügyi Ügynöksége
(UNHCR) által 2015-ben regisztrált 266 ezer menedékkérelem 1,5%-át bírálták el.
Tartós megoldás
A menekültek számára vagy
segítséget kell nyújtani az integrációban, vagy át kell telepíteni őket egy
másik országba, illetve ha az biztonságos, akkor haza kell küldeni
(repatriálni) őket a származási országukba. Törökország azonban megtagadja a
teljes menekültstátuszt, és ezzel együtt az integrációt az összes nem európai
menekülőtől, miközben a nemzetközi közösség közel sem képes áttelepítésre
alkalmas lehetőségeket/helyeket felmutatni. Ettől a menekültek „kettős kötésbe”
kerülnek, mivel Törökországban nem tudnak új életet kezdeni, de nagyon kevés
esélyük van más országba áttelepülni az elkövetkező években, ha egyáltalán erre
módjuk nyílik.
Faiza (a nevét megváltoztattuk)
és a testvére – mindketten afgánok – kényszerházasság elől menekültek el
Iránból, és Törökország menekültként ismerte el őket. Három éven át várták,
hogy egy az áttelepítésben résztvevő ország nagykövetségén interjún vehessenek
részt. Végül nem láttak más lehetőséget, mint hogy egy embercsempész hajóján az
életüket kockáztatva Görögországba menjenek.
Faiza elmondta az Amnesty
Internationalnek, hogy ha lett volna ésszerű kilátás arra, hogy Törökországban
biztonságban és rendesen éljenek, és kaptak volna valamilyen támogatást arra az
időre, amíg várták az eljárás befejezését, akkor ő és a testvére vártak volna.
Elmagyarázta: „Ha lett volna bármi remény az áttelepítésre, akkor vártunk
volna. Nagyon féltünk az Európába utazástól, mert tudtuk, hogy veszélyes. De…
annyira elkeseredettek voltunk. „Talán meghalunk, talán nem érkezünk meg – de
nem számít, mert Törökországban nem maradhatunk tovább” – mondtuk magunknak.”
Ellátás
A szíriai és más országokból
származó menekültek döntő többsége arra kényszerül, hogy állami segítség nélkül
próbálja a lakhatását megoldani. Bár a török hatóságok szállást adnak a déli
határ környékén lévő táborokban több mint 264 ezer szíriai menekültnek, de
gyakorlatilag képtelenség elszállásolniuk a szíriai menekültek fennmaradó
90%-át (2,48 millió embert). Mindeközben a más országokból érkezett
menedékkérők és menekültek számára a szociális lakhatást csupán 100 fő számára
tették lehetővé az összesen 400 ezerből (0,025%). Ez azt jelenti, hogy
körülbelül hárommillió menedékkérőt és menekültet hagytak magára, hogy oldják
meg a lakhatásukat, ahogy tudják.
Az Amnesty International kutatói
57 menekülttel készítettek interjút Törökországban 2016 márciusa és májusa
között. Mindegyikük azt a küzdelmet írta le, amit a hatóságok anyagi támogatása
nélkül kell megtenniük, döntő többségében a családtagjaikra, a
menedékkérő-társaikra és vallási közösségekre támaszkodva.
A menekültek elmondták az Amnesty
Internationalnek, hogy sokszor silány, hevenyészett lakhatásuk van, néha
mecsetekben, parkokban, metróállomásokon alszanak, mert nem tudnak albérletet
fizetni. Két afgán család híd alatt aludt Isztambulban, miután gyermekeik közül
hárman vízbe fulladtak egy sikertelen tengeri átkelés során.
„Törökország a menekülteknek
nagyvonalú befogadója volt, de az EU vezetőinek tett ígéretei egyszerűen nem
tükröződnek a gyakorlatban. A menedékkérők és a menekültek évekig
Törökországban ragadnak, és amíg várnak, addig sem támogatást sem esélyt nem
kapnak önmaguk támogatására” – mondta John Dalhuisen. „Európa vezetőinek
szembesülniük kell a kialakult helyzettel. Lehet, hogy politikailag hasznos a
menekülő emberek segítésének jogi kötelezettségét kiszervezni, de ha azt
gondolják, hogy ezt jogszerűen megtehetik, illetve anélkül, hogy további
szenvedéseket okoznának azoknak az embereknek, akik már így is borzalmas
szenvedések elől menekülnek, akkor elég nyilvánvalóan és tragikus módon
tévednek.”
Menekült gyerekek dolgoznak a
megélhetésért
A jelentés arra is figyelmeztet,
hogy a gyermekmunka gyakori a menekültek körében Törökországban, hiszen a
családok nehezen tudják az alapvető szükségleteiket biztosítani.
Egy háromgyerekes szír anya
elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy héttagú családja napi 5-10 török
lírából él (kb. 500-1000 forint), amit a kilencéves fia keres meg egy
élelmiszerboltban. Férjét a Szíriában szerzett repesz-sérülései munkaképtelenné
tették.
Az EU nem oszthatja meg, és nem
szervezheti ki a felelősséget
Ahelyett, hogy a felelősségeit
Törökországra hárítaná, az EU-nak azon kellene dolgoznia, hogy elindítson egy
ambiciózus áttelepítési programot az országban jelenleg tartózkodó menekültek
számára.
Miközben Törökország több mint
hárommillió menedékkérőt és menekültet fogadott be, többet, mint bármely más
ország, az EU-s országok együttesen csupán 8155 menekültet telepítettek át a
világ országaiból összesen 2015-ben.
„Az Európai Unió napjaink egyik
legsötétebb humanitárius katasztrófájára azzal válaszolt, hogy kerítéseket
épített, még több határőrt vetett be, és tisztességtelen egyezségeket kötött a
szomszédos országokkal azért, hogy az embereket ne engedjék be. Az eredmény
nyomor és szenvedés, valamint még több halál a tengeren” – jelentette ki John Dalhuisen.
Háttér: az EU-Törökország alkut
már aláásták a Törökországból Afganisztánba, Irakba és Szíriába történő
erőszakos kitoloncolások
2016. március 18-án az EU és
Törökország – egy nyilatkozatban – megállapodott egy migrációs egyezségben
(EU-Törökország alku). Összesen 6 milliárd euróért és politikai engedményekért
cserébe Törökország hozzájárult, hogy visszafogadja azokat az „irreguláris
bevándorlókat”, akik március 20. után a görög szigetekre lépnek.
Az EU-Törökország alkut azzal
igazolták, hogy Törökország biztonságos ország, ahová vissza lehet küldeni
menedékkérőket és menekülteket. Azon túl, hogy a menekültek jogait nem
tisztelik Törökországon belül sem, (ahogyan azt a jelentésünk bemutatja), egy
ország nem mondható „biztonságosnak” akkor sem, ha olyan országokba küldi
vissza az embereket, ahol az emberi jogaik súlyosan sérülnek. Az Amnesty
International korábbi, 2015-ös és 2016-os kutatásai már bizonyították, hogy a
menedékkérőket és menekülteket Törökország visszaküldi Afganisztánba, Irakba és
Szíriába.
