„Ha egy ügyfél rosszul bánik veled, akkor magadnak kell megoldanod a dolgot. Csak akkor hívod a rendőrséget, ha az életed múlik rajta. Ha a rendőrséget hívod, mindent elveszítesz” – szexmunkás Norvégiában.
Az Amnesty
International ma publikálja a szexmunkások emberi jogainak védelméről és bántalmazásukkal
szembeni védelméről szóló állásfoglalását, valamint négy kutatási jelentést,
amelyek ezt a kérdéskört vizsgálják Pápua Új-Guineában, Hong Kongban,
Norvégiában és Argentínában.
„A szexmunkások számos emberi
jogsértés, többek között nemi erőszak, bántalmazás, zsarolás és kirekesztés
magasabb kockázatának vannak kitéve. Sokszor egyáltalán nem, vagy alig kapnak
jogi védelmet vagy jogorvoslati lehetőséget” –
mondta Tawanda Mutasah, az Amnesty International jogi és politikai
főigazgatója.
„Az állásfoglalásunk azt
vázolja fel, mit kell tenniük a kormányoknak ahhoz, hogy megvédjék a
szexmunkásokat a bántalmazással és az erőszakkal szemben. Kutatásunk az ő
beszámolóikat és a mindennapi megpróbáltatásaikat helyezi előtérbe.”
Állásfoglalás
Az Amnesty International
állásfoglalása több mint két éven keresztül világszerte végzett konzultáció,
érdemi mennyiségű bizonyítékok és nemzetközi emberi jogi normák átgondolt
elemzése és közvetlen kutatómunka alapján született.
Formális elfogadását és
megjelenését az Amnesty International világszintű mozgalmának 2015. augusztusi
demokratikus döntése előzte meg, amely akkoriban nagy nyilvánosságot kapott.
Az állásfoglalás többek között
arra szólítja fel a kormányokat, hogy a szexmunkások életét és biztonságát
érintő törvények kidolgozásakor biztosítsák a bántalmazással, kizsákmányolással
és kényszerítéssel szembeni védelmüket; szüntessék meg a megkülönböztetésüket, és mindenki számára tegyék lehetővé az oktatáshoz és a foglalkoztatottsághoz
való hozzáférést.
Javasolja a megegyezésen
alapuló szexmunka dekriminalizációját, beleértve a kapcsolódó tevékenységeket
tiltó törvényeket, például a szexuális szolgáltatások vásárlása, szexmunkára
való toborzás és annak általános szervezése tilalmát.
Az állásfoglalás hangsúlyozza,
hogy az Amnesty International álláspontja szerint a kényszermunka, a gyermekek
szexuális kizsákmányolása és az emberkereskedelem iszonyatos bűncselekmények,
amelyek sértik az emberi jogokat, közösen fel kell lépni ellenük, és amelyeket a
nemzetközi jog értelmében minden országban büntetni kell.
„Azt szeretnénk, hogy a
törvények középpontjában a szexmunkások életének biztonságosabbá tétele és a
rendőrséggel való kapcsolatuk álljon, ugyanakkor a kizsákmányolás igencsak
valóságos problémáját is kezelniük kell. Azt szeretnénk, hogy a kormányok érjék
el, hogy senkit ne kényszerítsenek szexmunkára, és bárki szabadon dönthessen
úgy, hogy kiszáll” –
mondta Tawanda Mutasah.
Kutatás
Számos kutatás, köztük az
Amnesty International mai állásfoglalásával együtt megjelent négy, földrajzilag
meghatározott területre vonatkozó jelentés kimutatja, hogy a szexmunkások
emberi jogaival gyakran borzasztó módon visszaélnek. Ez részben a hátrányos
megkülönböztetésük miatt lehetséges, amely még inkább hozzájárul a
veszélyeztetettségükhöz és marginalizációjukhoz, valamint hátráltatja őket abban,
hogy védelmet keressenek az erőszakkal szemben a jogi és szociális
szervezeteknél.
„A szexmunkások elmondták, hogy
a kriminalizáció miatt a rendőrség zaklatja őket ahelyett, hogy a panaszaikat
és a biztonságukat venné figyelembe” – jelentette ki Tawanda
Mutasah.
Számos országban a
büntetés-végrehajtás ahelyett, hogy a szexmunkások erőszaktól és
bűncselekményektől való védelmére összpontosítana, betiltják és felügyelettel,
zaklatással, razziákkal próbálják megakadályozni a szexmunkát.
Az Amnesty International kutatása
azt mutatja, hogy még azokban az országokban sem, vagy csak alig kapnak az
erőszakkal szembeni védelmet vagy jogorvoslati lehetőséget a szexmunkások, ahol
maga a szexszel való kereskedelem legális.
Pápua Új-Guinea
Pápua Új-Guineában mind a
szexmunka, mint jövedelemforrás, mind a kereskedelmi célú szex megszervezése
illegális. A homoszexualitást szintén büntetik, és a férfi szexmunkások ellen
általában ez alapján emelnek vádat.
Az Amnesty International
kutatása szerint a fenti törvények lehetővé teszik, hogy a rendőrség
fenyegesse, zsarolja, és önkényesen őrizetbe vegye a szexmunkásokat.
A Pápua Új-Guineában élő
szexmunkások hihetetlen mértékű megbélyegzés, diszkrimináció és erőszak, többek
között nemi erőszak és gyilkosság áldozatai. Egy 2010-ben tudományos kutatók
által végzett felmérés szerint egy hat hónapos időszak alatt a pápua új-guineai
fővárosban, Port Moresbyben dolgozó szexmunkások 50%-át erőszakolták meg
ügyfeleik vagy a rendőrök.
Az Amnesty Internationalhez
olyanok áldozatok szívszaggató beszámolók jutottak el, akiket a rendőrség, az ügyfelek vagy
mások megerőszakoltak és szexuálisan bántalmaztak, azonban féltek ezeket a
bűncselekményeket jelenteni a rendőrségen, hiszen ők maguk is „illegálisnak”
számítanak.
Mona, egy hajléktalan
szexmunkás ezt mondta az Amnesty Internationalnek: „A rendőrség elkezdte verni
a barátomat [egy ügyfelet] és engem… Hat rendőr közösült velem egymás után.
Fegyver volt náluk, ezért muszáj volt megtennem. Senki sem támogat abban, hogy
bírósághoz forduljak és feljelentsem őket. Nagyon fájt, de aztán annyiban
hagytam. Ha a törvényhez fordulok, nem tudnak segíteni, mert a szexmunka Pápua
Új-Guineában törvényellenes.”
A pápua új-guineai rendőrség az
óvszert bizonyítékként használja a szexmunkások ellen, akiket gyakran
megbélyegeznek és azzal vádolnak, hogy betegségeket terjesztenek. Emiatt sok
szexmunkás nem vesz igénybe szexuális és reproduktív egészségügyi tájékoztatást
és szolgáltatásokat, például a HIV-ről/AIDS-ről.
Mary, egy női szexmunkás
elmondta: „Amikor a rendőrök elkapnak vagy elfognak, és óvszert találnak
nálunk, összevernek minket és azt mondják, hogy a szexet népszerűsítjük, vagy,
hogy mi terjesztjük a HIV-et és a hasonló betegségeket. A rendőrök pénzt akarnak,
megfenyegetnek, vagy megmondják, mennyit fizessünk. Kifizetjük, mert félünk,
hogy ha nem tesszük, megvernek.”
Hong Kong
Hong Kongban a szexmunka nem
tiltott, amennyiben egy személy magánlakásban végzi. Az elszigetelt helyeken
dolgozó szexmunkásokat azonban rablás, fizikai bántalmazás és erőszak veszélye
fenyegeti.
Queen, egy szexmunkás, elmondta
az Amnesty Internationalnek: „Még soha nem jelentettem a nemi erőszakhoz
hasonló bűncselekményeket, mert félek, hogy megbüntetnek kéjelgésért.”
A Hong Kong-i szexmunkások
nemcsak kevés védelemre számíthatnak a rendőrségtől, de néha kifejezetten célba is veszik őket.
Az Amnesty International
kutatása szerint a rendőrök gyakran visszaélnek a hatalmukkal, hogy
visszatartással, zsarolással és kényszerítéssel odacsalják és megbüntessék a
szexmunkásokat. A beépült rendőrök a munkájuk során elfogadhatnak bizonyos
szexuális szolgáltatásokat a szexmunkásoktól, hogy így szerezzenek
bizonyítékot. Az Amnesty International olyan esetről is tudomást szerzett,
amikor a rendőrség, vagy magukat rendőrnek valló személyek azt mondták a
szexmunkásoknak, hogy „ingyen” szexért cserébe megúszhatják a büntetést.
A transznemű szexmunkásokat
gyakran érik olyan különösen sértő rendőri gyakorlatok, mint például a
transznemű nőkön férfi rendőrök által végzett tolakodó és megalázó teljes
motozás.
„Ilyenkor fogdossák és
gúnyolják őket” – számolt be egy ügyvéd, aki
transznemű szexmunkásokat képvisel Hong Kongban
A transznemű nőket
letartóztatásukat követően férfibörtönbe, illetve mentális betegek számára
fenntartott különleges büntetőintézetekbe is küldhetik.
Norvégia
Norvégiában a szex vásárlása
törvényellenes, a közvetlen értékesítése viszont nem az. Egyéb, a szexmunkához
kapcsolódó tevékenységek büntetendőek, mint például a „prostitúció támogatása”,
illetve helyiségek bérbeadása szexuális tevékenység céljára.
Annak ellenére, hogy magas az
ügyfelek és szervezett bandák által elkövetett erőszakos cselekmények aránya, a
szexmunkások ezeket ritkán jelentik a rendőrségnek.
„Elmentem egy férfi házába.
Kétszer állon vágott. Nem mondtam el a rendőrségnek. Nem akarom, hogy
bekerüljön az aktámba” – mondta el egy szexmunkás az
Amnesty Internationalnek.
Az Amnesty International arról
is hallott, hogy Norvégiában egyes, az erőszakot a rendőrségen jelentő
szexmunkásokat kilakoltattak vagy kitoloncoltak, amiért kapcsolatba léptek a
rendőrséggel.
A norvég törvények értelmében a
szexmunkásokat kilakoltatás veszélye fenyegeti, mivel a főbérlő ellen eljárást
indíthatnak, amiért kiadta nekik az ingatlant, amennyiben ott szexuális
kereskedelem folyik.
Egy norvégiai szexmunkás
érdekvédelmi szervezet egyik képviselője elmondta: „Ha a főbérlő nem lakoltatja
ki őket, a rendőrség bűnügyi eljárást indít ellenük… A rendőrség arra biztatja
a főbérlőket, hogy vegyék a saját kezükbe az ügyet, és hajtsák végre ők a
törvényt.”
A szexuális dolgozók nem
működhetnek együtt a biztonságuk érdekében, vagy nem bérelhetnek külső segítséget,
például őröket, mert ez a törvény szerint valószínűleg „prostitúció
támogatásának” számítana.
Buenos Aires, Argentína
Buenos Airesben a szex eladása
vagy vásárlása formálisan nem törvényellenes, de a gyakorlatban a
szexmunkásokat egy sor olyan törvény bünteti, amelyek a kapcsolódó
tevékenységeket szabályozzák, és nem tesznek különbséget a megegyezésen alapuló
szexmunka és az emberkereskedelem között.
Az Amnesty International
kutatása azt mutatja, hogy a Buenos Aires-i szexmunkások ritkán jelentik a
rendőrségnek az erőszakot.
„[Egy ügyfél] fizetett, és
éppen ki akartam szállni az autóból, amikor megragadta a nyakamat és belém
vágott egy kést. Odaadtam neki minden pénzem és a mobiltelefonom, végül elengedett” – mondta Laura, utcai szexmunkás az Amnesty
Internationalnek.
Azt mondta, azért nem
jelentette az erőszakot vagy a lopást a rendőrségnek, mert szerinte fölösleges
lett volna: „nem hallgatnak meg, mert az utcán dolgozom.”
A szexmunkásokat gyakran
önkényesen megállítják az utcán, és egyeseket rendszeresen megbírságolnak és
feltételes szabadlábra bocsátanak. Buenos Airesben törvényellenes az, hogy egy
rendőr vagy ügyész a szexmunka körüli nyilvános kommunikációt büntető törvény
alkalmazásakor valakiről a külseje, öltözködése vagy viselkedése alapján
döntsön. Ez a típusú megkülönböztetés mégis gyakori: a rendőrség kifejezetten a
transznemű szexmunkásokat veszi célba a műveletei során.
A magánlakásokon dolgozó
szexmunkások pedig gyakran erőszakos és hosszadalmas rendőrségi vizsgálatok és
razziák, valamint zsarolás és megvesztegetés áldozatai Buenos Airesben.
A Buenos Airesben dolgozó
szexmunkások arról is beszámoltak, hogy nehézséget jelent számukra az
egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, többek között a megbélyegzés és
a diszkrimináció miatt.
„Nem tudtuk rendesen igénybe
venni az egészségügyi szolgáltatásokat, mert akárhányszor kórházba mentünk,
kinevettek, vagy az utolsók között láttak el.” –
mondta egy transznemű egykori szexmunkás az Amnesty Internationalnek.
Amnesty International úgy tudja,
emiatt egyes szexmunkások teljesen elkerülik az egészségügyi szolgáltatásokat.
Nincs mentség az erőszakra
„A világ számos helyén a
szexmunkásokat nem védi a törvény és borzalmas módon megsértik az emberi
jogaikat. Erre a helyzetre nem lehet mentség. A kormányoknak fel kell lépniük,
hogy mindenki emberi jogait megvédjék, beleértve a szexmunkásokat is. A
dekriminalizáció csupán az egyik szükséges lépés, amelyet a kormányoknak meg
kell tenniük annak érdekében, hogy biztosítsák a bántalmazás, kizsákmányolás és
kényszerítés elleni védelmet” – hangsúlyozta Tawanda Mutasah.
Háttér
Az Amnesty International
állásfoglalása,valamint a négy kutatási jelentést összefoglaló tájékoztató
dokumentum itt érhető el:
Az Amnesty International
kutatási jelentése Pápua Új-Guineáról, Hong Kongról, Norvégiáról és Argentínáról a cikk alján érhető el.
Az Amnesty International
állásfoglalása a szexmunkások védelméről elérhető itt:
Ez a
dokumentum felszólítja a kormányokat, hogy biztosítsák a következőket:
Gazdasági, szociális és
kulturális jogokat, oktatási és munkavállalási lehetőségeket minden ember számára;
A káros nemi alapú
sztereotípiák, a megkülönböztetés minden formája és a strukturális
egyenlőtlenségek megszüntetése, amelyek ahhoz vezethetnek, hogy marginalizált
csoportok aránytalanul nagy számban fordulnak a prostitúcióhoz;
A szexmunkát szabályozó
törvények elmozdítása a szexmunka legtöbb vagy minden aspektusát büntető
általános szabályozásoktól a kényszerítést, többek között emberkereskedelmet,
kizsákmányolást és visszaélést tiltó, a gyermekek szexuális áruba bocsátását
megelőző törvények felé.
Az olyan büntetőjogi vagy a
megegyezésen alapuló, felnőttek közötti szexet egyéb módon büntető
szabályozások visszavonása, amelyek erősítik a marginalizációt, a megbélyegzést, diszkriminációt és megvonhatják a szexmunkásoktól a törvényes
igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.
Szexmunkások bevonása az
életükre és biztonságukra közvetlenül ható törvények és szabályozások
kidolgozásába.
Hatékony keret létrehozása
arra, hogy bárki abbahagyhassa a szexmunkát, amikor akarja.
A szexmunkások
igazságszolgáltatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és más közszolgáltatásokhoz
való egyenlő hozzáférésének és a törvény általi egyenlő védelmének biztosítása.
Az állásfoglalás kidolgozása az
Amnesty International már meglévő emberi jogi kutatása alapján történt, amely
felhívja a figyelmet a szexmunkások elleni erőszakra és visszaélésekre, mint
például:
2010-es, az ugandai nők
elleni erőszakról szóló jelentésünkben olyan eseteket ismertetünk, ahol a
nőknek azt mondták, azzal, hogy szexet árultak, „maguknak keresték a bajt”
és „egy prostituáltat nem lehet megerőszakolni”.
2012-es közleményünk,
amelyben felszólítjuk Görögországot, hogy vessen véget a HIV pozitív
állítólagos szexmunkások kriminalizációjának és megbélyegzésének.
2014-es jelentésünk a
nigériai kínzásokról és arról, hogy a szexmunkások a rendőrség kifejezett
célpontjai, akik megvesztegetésre kényszerítik őket és nemi erőszakot követnek
el rajtuk;
2014-es sürgős akciónk a
hondurasi szexmunkások célzott megöléséről;
2014-es sürgős akciónk a
brazíliai szexmunkások rendőrség általi kilakoltatásáról és bántalmazásáról;
2015-ös jelentésünk
Tunéziáról, amely bemutatja, hogy a szexmunkások hogyan válnak rendőrség általi kizsákmányolás, zsarolás és kényszerítés áldozataivá;
Az Amnesty International sok más
olyan, különböző területekhez tartozó csoporthoz csatlakozik, amelyek
támogatják vagy követelik a megegyezésen alapuló szexmunka dekriminalizációját.
Ezek többek között a Global Alliance Against Trafficking in Women; Global
Commission on HIV and the Law; Human Rights Watch; UNAIDS; az ENSZ egészséghez
való jogért felelős referense, és az Egészségügyi Világszervezet.
A szexmunka kifejezést kizárólag a felnőttek közötti megegyezésen alapuló szexuális szolgáltatások adásvételére és cseréjére alkalmazzuk.
