2015-ben támogatóként csatlakozott az Amnesty International Magyarországhoz. Havi rendszeres adományával egyike azon támogatóknak, akik hozzájárulnak munkánk sikeréhez, eredményeinkhez, és akik egyetértenek velünk abban, hogy kevesebbel beérni, mint a mindenki számára garantált emberi jogok, elfogadhatatlan.
Köszönjük, hogy közöttünk vagy!
1. Miért döntöttél
úgy, hogy anyagilag is támogatod az Amnesty International
Magyarországot?
Fontosnak tartom, hogy
a számomra nagyon is lényeges ügyek megoldódjanak a közvetlen
környezetemben és a világban. Mindenkinek nem tudok sajnos
személyes segítséget nyújtani, ezért boldogan támogatok olyan
szervezeteket, melyek hozzám hasonlóan gondolkoznak.
2. Mikor és hol
találkoztál először az Amnesty nevével?
Már fiatalon is
többször találkoztam a szervezettel. Az itthon tapasztalható
etnikai, vallási, kulturális kirekesztés ellen kiskorom óta
nagyon vehemensen léptem fel. Később fiatalon az afrikai és
ázsiai társadalmi, etnikai, vallási harcokat is egyre jobban
megismertem. A darfúri konfliktus nagyon megérintett, abban az
időben kezdtem el sokkal sűrűbben keresni az AI-t. Egyre többet
olvastam a szervezet akcióiról. Azóta ez csak fokozódik, mivel
az emberi jogok tiszteletben tartása sajnos még mindig nem
evidencia mindenütt a világban.
3. Mi az, amit fontos tudni rólad?
Tipográfusként dolgozom, majdnem két évtizeden
keresztül aktívan zenéltem, jógaoktatónak tanulok. Az emberi
jogok, a humanitárius jótékonysági munkák mindig közel álltak
hozzám a családom által és a magánéletem miatt is.
4. Milyen változást
szeretnél elérni a világban?
Javíthatatlan idealista vagyok és
remélem, mielőbb eljutunk oda, hogy az embereknek ne legyen furcsa,
ne számítson semmilyen okból, hogy különböznek egymástól. A
kulturális, etnikai, szexuális, anyagi, vallási,
gondolkodásmódbeli különbségeket tekintsük értéknek,
megőrizhetőnek, de semmiképp ne gondoljuk a saját életmódunkat,
filozófiánkat kizárólagosan működő, egyetlen üdvözítő
formának.
5. Mit üzennél
azoknak, akik hozzád hasonlóan támogatják az emberi
jogokat?
Lehetetlen, hogy ne sikerüljön!
6. És mit üzennél
azoknak, akik még nem csatlakoztak az emberi jogi mozgalomhoz
Magyarországon?
Gondolják végig – itt, ahol a világ nagyon
nagy részéhez képest sokkal több jogunk van mindenhez az életben,
milyen sokszor van gondunk a saját vélt vagy valós
lehetőségeinkkel. Ha bárkinek módja van olyan embereket
megismerni, akik nálunk többszörösen nehezebb körülmények
közül jönnek, mindenképp tegye meg! Nagyon fontos megtapasztalni,
milyen az élete, gondolkodása azoknak, akiknek élet-halál
kérdése, hogy tudnak, mernek-e kicsiben vagy nagyban szót emelni
emberi értékekért, érdekekért. Akiknek sokszor a tanult és
mindennapjaikhoz tartozó kultúrájukkal, hitrendszerükkel, a saját
lelkiismeretükkel is kell ezáltal vitába szállniuk azért, hogy
később szabadon, önmagukat teljes egészében vállalva
élhessenek, vagy gyakorolhassák hitüket saját környezetükben
vagy máshol a világban. Fontos lenne, hogy mindenki személyesen
érintettnek érezze magát ezekben a témákban, miközben remélem,
hogy nagyon hamar eljön az az idő, amikor mindez már nem lesz
kérdés senki számára. Mindezt viszont csak mi tudjuk elérni,
más nem fogja helyettünk. Egyszóval mindenkinek ajánlom, ismerjen
meg jótékonysági, emberi jogi szervezeteket, és ha először csak
kicsiben is, de próbálja ki, milyen részt venni a munkájukban.
Rengeteget változtat a világhoz való viszonyunkon, ezáltal a
világon.
