Franciaország: Az aránytalan rendkívüli intézkedések százaknak okoznak megrázkódtatást

Az olyan szigorú intézkedések, mint a késő esti házkutatások és a kijárási tilalmak, két lábbal taposnak férfiak, nők és gyermekek százainak jogain, megrázkódtatásokat okozva és megbélyegezve őket – közölte az Amnesty International ma megjelent jelentésében a pénteki francia parlamenti vitát megelőzően, mely a rendkívüli intézkedések alkotmányba való beépítéséről fog szólni.

Töltsd le jelentésünket!

A
Fenekestül
felforgatott életek

(Upturned
lives: The disproportionate impact of France’s state of emergency
)
című jelentés – a francia államban uralkodó rendkívüli
állapotok aránytalan hatását tükrözi, hogy röviddel a 2015.
november 13-i párizsi merényletsorozat után életbe lépett
rendkívüli állapot óta több mint 3242 házkutatást hajtottak
végre és több mint 400 embernek tiltották meg, hogy elhagyja
otthonát. Az Amnesty International 60 embert kérdezett meg az
ügyben, többségük azt nyilatkozta, hogy a kemény intézkedéseket
magyarázat nélkül vagy minimális magyarázattal és néha túlzott
erővel hajtották végre. Az egyik nő azt nyilatkozta, hogy a
rendőrség késő éjjel fegyverekkel rontott be a házába,
miközben ő a három éves gyermekére vigyázott. Mások azt
mondták az Amnesty Internationalnek, hogy a házkutatás miatti
megbélyegződés a munkájuk elvesztéséhez vezetett.

Noha
a kormányoknak megengedett a rendkívüli intézkedések alkalmazása
kivételes körülmények között, de óvatosan kell ezzel bánniuk.
A Franciaországban történtek azt jelzik, hogy a nagy lendületű
végrehajtó hatalom, amelynek használata minimális ellenőrzés
alatt áll, egy sor emberi jog megsértését eredményezte. Nehéz
megérteni, hogy a francia hatóságok hogyan képesek azt állítani,
hogy az általuk képviselt válasz arányos az őket érintő
fenyegetésekkel” – nyilatkozta John
Dalhuisen
,
az Amnesty
International európai és közép-ázsiai igazgatója
.

Az
Amnesty International röviddel a három hónapos rendkívüli
állapot beállta után megkezdte az esetek dokumentálását, és az
általuk megkérdezettek közül sokan azt mondták, hogy szinte
semmilyen információt nem kaptak arról, miként váltak érintetté
bármilyen biztonsági fenyegetésben. A bíróságon bemutatott
bizalmas dokumentumok kevés olyan információt tartalmaznak, amely
alátámasztaná azt az állítást, miszerint fenyegetést
jelentenének a társadalmi rendre nézve. Ennek eredményeképp
sokan küzdenek az ellenük kiszabott korlátozásokkal.

Az
egyik megkérdezett, Ivan, azt nyilatkozta, hogy az a 40 rendőr, aki
a Párizs külvárosában található éttermében rajtaütést
hajtott végre novemberben – miközben férfiak, nők és gyermekek
vacsoráztak éppen –, szükségtelenül keménykezűen jártak el.

Mindenkit
felszólítottak, hogy tegye a kezét az asztalra, azután körülbelül
35 perc alatt átkutattak mindent. Három ajtót betörtek, hiába
mondtam nekik, hogy nálam vannak a kulcsok. Kinyithattam volna
nekik, de nem figyeltek rám” – mondta Ivan az Amnesty
International kutatóinak. „Ami igazán meglepett, hogy habár a
házkutatási parancsban az állt, hogy közveszélyes egyéneket
feltételeznek az éttermemben, mégsem ellenőrizték egyetlen ember
személyi igazolványát sem a 60 vendég közül.”

További
intézkedésekre nem került sor Ivannal szemben.

A
rendkívüli intézkedéseknek jelentősen kihatnak az ellenőrzés
alá vontak emberi jogaira. Néhányan elvesztették az állásukat,
és majdnem mindegyikük stressztől szenved.

Issa
és felesége, Samira házát december 4-én kutatták át azon
pontosan meg nem nevezett okból, miszerint ő „radikális
muzulmán”. Habár a rendőrség sosem folytatott korábban bűnügyi
nyomozást Issa és Samira ellen, mégis lemásolták az összes
adatot Issa számítógépéről, éjszaka nem hagyhatta el a házát,
napi háromszori jelentésre kötelezték őt a rendőrségen, és
nem hagyhatja el a várost sem, ahol él. Ennek következtében Issa
kénytelen volt feladni futár munkáját. Megtakarításának nagy
részét a jogi eljárás költségeire költi.

Sokan
azt nyilatkozták az Amnesty Internationalnek, hogy a házkutatások
félelmet, stresszt és más egészségügyi problémákat okoztak
számukra.

Nem
alszom jól többé, és ha valaki hangosan szól hozzám,
összerezzenek” – mondta Fahima az Amnesty Internationalnek,
miután fegyveres rendőrök törtek be a házába az éjszaka
közepén, miközben ő három éves gyermekére vigyázott.

Az
Amnesty International által a jelentéshez megkérdezettek
legnagyobb része azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi rendkívüli
intézkedéseket diszkriminatív módon alkalmazzák, különös
tekintettel a muszlimokra, és ennek gyakran inkább a hitük és a
vallási gyakorlatuk az alapja, mintsem bármilyen bűnözői
magatartásra utaló konkrét bizonyíték.

A
francia hatóság néhány mecsetet és imaházat is bezárt a
párizsi merényletek óta. Egy ilyen mecset a Párizs közeli
Lagny-sur-Marne városban is bezárásra került, pedig a rendőrségi
jelentések arról szóltak, hogy „nem található olyan elem,
amely vizsgálat megkezdését indokolná”.

Ha
egy vagy két ember ellen merül fel vád, miért nem őket veszik
direkt célba? Miért egy egész közösséget? Közel 350 muszlim
van Lagny-ban, akik most nem tudnak hol imádkozni” – mondta a
mecset és három, a hatóságok által feloszlatott szervezet elnöke
az Amnesty Internationalnek.

A
franciák emberi jogai sérültek, komoly árat fizettek a rendkívüli
intézkedéseknek köszönhetően, amelyek azonban alig hoztak néhány
kézzelfogható eredményt, ami megkérdőjelezi az intézkedések
arányosságát. A médiabeszámolók szerint az elmúlt néhány
hónapban végrehajtott 3242 razzia eredménye csupán négy bűnügyi
vizsgálat volt terrorizmussal kapcsolatos bűncselekményekért,
valamint 21 vizsgálat a homályos „a terrorizmus támogatása
(apologie du terrorisme)” intézkedés értelmében. További 488
vizsgálat, amely ezekből a razziákból eredt, nem terrorizmussal
kapcsolatos bűncselekményeket érint.

Túl
könnyű általános állításokat megfogalmazni egy terrorizmussal
kapcsolatos fenyegetésről, amely rendkívüli intézkedések
alkalmazását teszik szükségessé, azonban a francia kormánynak
egyértelműen bizonyítania kell, hogy a rendkívüli állapot még
létező fogalom, és a parlamentnek alaposan meg kell vizsgálnia
ezt az állítást. Még ha ebben meg is tudnak egyezni, akkor is
jelentős biztosítékra van szükség a sértő, aránytalan és
diszkriminatív alkalmazás megakadályozására.”