Az Amnesty International ma megjelent összefoglalója szerint a magyar kormány eddig több mint 31 milliárd forintot költött szögesdrót kerítés építésére és határellenőrzésre, hogy az országon kívül tartsa a menekülteket és migránsokat. Ez az összeg háromszorosa annak, amit az ország a menedékkérők fogadására költ évente.
Az Elkerítve (Fenced Out) címet
viselő dokumentum felvázolja, hogy Magyarország szigorú határ-ellenőrzési
intézkedései hogyan sértették meg többszörösen a nemzetközi jogot. Abból az
alkalomból, hogy az EU miniszterei október 8-án összegyűlnek Luxemburgban,
hogy legfelsőbb szinten tárgyaljanak a
válságról, az Amnesty International felszólítja az EU-t, hogy vonja
felelősségre Magyarországot az emberi jogok megsértéséért, valamint nyújtson
védelmet az úton levőknek azáltal, hogy még a tél beállta előtt biztonságos és
legális útvonalakat nyit Európa felé.
„Magyarország csupán néhány
lépésre van attól, hogy teljesen lezárja határait Horvátországgal és
Szerbiával. Még azokat is szinte biztosan visszaküldik valamelyik balkáni
tranzitországba, akik valahogy képesek átcsusszanni az összezáró kerítés utolsó
résein” – mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai és
közép-ázsiai igazgatója. „Magyarország a rá vonatkozó emberi jogi
kötelezettségek, valamint a többi EU-s és balkáni országokkal való, a jelenlegi
válság feloldására egy kollektív, humánus megoldás megtalálásának érdekében
kialakítandó együttműködés nyilvánvaló szükségességének látványos figyelmen
kívül hagyásával jó úton halad afelé, hogy menekültvédelem-mentes övezetté
váljon.”
A szögesdrót kerítés megépítése
és az ezen átjutó, az országba irregulárisan érkező emberek kriminalizálása,
valamint az, hogy sietősen visszaküldik őket a Balkán tranzitországaiba, azt a
célt szolgálja, hogy Magyarországot elszigetelje a globális és európai
menekültválságtól. Mindennek ára az emberi jogok iránti tisztelet teljes
hiánya.
„Ott voltunk, amikor Zákányban a
Horvátország felől érkező menekülteket vonatra tették, hogy Ausztriába vagy
tovább mehessenek. Ez az út talán az utolsó rendelkezésükre álló lehetőségek
egyike, hogy egy biztonságosabb életet élhessenek” – mondta Jeney Orsolya, az
Amnesty International Magyarország igazgatója. „Nem tudjuk ez meddig marad
így.”
Az Amnesty International
felszólítja az EU tagországait és intézményeit, hogy a további emberi jogi
jogsértések megelőzése érdekében Magyarországon aktiválja az Európai Unió
működéséről szóló szerződés 7. cikkében (1) foglaltak szerinti védelmi
mechanizmust. Ez a mechanizmus felhatalmazza az Európai Tanácsot arra, hogy
figyelmeztetésben részesítse azt a tagországot, ahol nyilvánvalóan fennáll
annak kockázata, hogy sérül a jogállamiság és az emberi jogok.
„Az EU-nak megvan a hatalma arra,
hogy hivatalos tárgyalásokba kezdjen Magyarországgal a menekültekkel és
migránsokkal való felháborító bánásmódja miatt, és nyilvánvalóvá tegye mindazon
országok számára, melyek nem tartják tiszteletben az EU-s és a nemzetközi
jogszabályokat, hogy mindennek van határa. Az EU-nak ezt még azelőtt kell
meglépnie, mielőtt még túl késő lenne” – hangsúlyozta Iverna McGowan, az
Amnesty International európai irodájának megbízott igazgatója. „Az emberi jogok
magyarországi helyzetének ellenőrzése újra meg újra feledésbe merült, miközben
a tagországok és intézmények folyamatosan igyekeztek arra hárítani a
felelősséget, aki végső soron az emberi jogok fenntartásáért felel az EU-ban.
Ezt a problémát sürgősen át kell hidalni, mégpedig határozottabb fellépéssel az
emberi jogi jogsértésekkel szemben, tegye azt valamely EU tagállam vagy akár
intézmény.”
Az Amnesty International egy
szeptemberben készült kiterjedt országos kutatás során összegyűjtött vallomás-
és megfigyelési anyagból merített. A kutatók elemezték, hogy a rendőrök miként
bánnak a menekültekkel és migránsokkal, valamint milyenek a fogadási
körülmények és milyen módon alkalmazzák a menedékhez való hozzájutási
feltételeken történt szigorító módosításokat.
A Magyar Országgyűlés új
törvényeket vezetett be, melyek végül olyan agresszív lépéseket eredményeztek,
mint a határok katonákkal és rendőrökkel való őriztetése, akik felhatalmazást
kaptak gumilövedékek, könnygázgránátok és pirotechnikai eszközök használatára.
Gépfegyverektől roskadozó járművek és a különleges erőkre jellemző fegyverekkel
felszerelt katonák sorakoztak fel a Horvátországgal közös határon.
A tanúk vallomásaiból kiderül,
hogy a magyar hatóságok számos alkalommal folyamodtak túlzott erőszakhoz.
Hiba, egy 32 éves iraki
menedékkérő combcsonttörést szenvedett, miután egy magyar rendőr nekilökte a
falnak egy budapesti vasútállomáson.
„Hónapok óta bizonytalanságban és
feszültségben élek.” – mondta Hiba, aki végül eljutott Németországba. „Most
arra várunk, hogy elbírálják a menedékkérelmünket, de más menedékkérők azt
mondják, hogy el fogják utasítani és visszaküldenek minket Magyarországra –
onnan pedig Irakba. De fogalmam sincs hogyan mehetnénk vissza Tikritbe, nem
biztonságos.”
További új törvények lehetővé
tették Magyarország számára, hogy Szerbiát feltegye egy, a biztonságos
származási és tranzitországokat felsoroló listára, ahová a menedékkérőket
mostantól visszaküldik azon komoly nehézségekre való tekintet nélkül, amikkel
ezen országban szembe találhatják magukat. Az országhatárt irregulárisan átlépő
menekültek és menedékkérők büntetőeljárás elébe is néznek, ami nemzetközi
emberi jogokba ütközik.
A dokumentum részletezi a magyar
hatóságok szánalmas humanitárius reakcióját és az emberek megfelelő fogadásához
szükséges felszerelés teljes hiányát. A szükséges készletek, étel és sátor hiányában a Budapest főbb pályaudvarain,
a Keletiben, a Nyugatiban és a Déliben összeverődött menekültek tömegei voltak
kénytelenek a főként önkéntesek által, adományok formájában érkező segítséggel
beérni.
„Szeretnék békében új életet
kezdeni. Úgy bánnak velünk, mint az állatokkal, sőt, még annál is rosszabbul” –
mesélte Dina, egy 46 éves szír nő, aki 16 órát volt kénytelen rendőrségi
őrizetben tölteni élelem és víz nélkül. „Elveszik a kedvünket attól, hogy itt
maradjunk, úgy érezzük, hogy nem látnak minket szívesen.”
A dokumentum hangsúlyozza a
bevándorlás megfékezésére költött óriási összegek, és a menedékkérelmek
feldolgozására szánt költségek között húzódó hatalmas különbségeket. Körülbelül
30,5 milliárd forintot öltek a szerb-magyar határon álló kerítésbe, ami több
mint háromszorosa a Bevándorlási és Állampolgársági hivatal 2015-ös 8,5
milliárd forintos költségvetésének.
„Az iszonyatos menekültellenes
műveletek költségei elképesztő mértékűek, és emberek ezrei fizetik meg jogaik,
egészségük és jólétük árán” – tette hozzá John Dalhuisen. „Ezt a pénzt sokkal
okosabban is fel lehetne használni: életeket lehetne menteni a segítségével, és
jövőket lehetne megalapozni. Itt az idő, hogy végre minden EU tagország befektessen
egy összehangolt és emberséges megoldásba.”
A magyar nyelvű jelentést itt tudod elolvasni.
