1.
Miért van szüksége az Amnestynek egy, a szexmunkások emberi
jogait védő állásfoglalásra?
A
szexmunkások az egyik legmarginalizáltabb csoport a világon. Sok
országban jogsértések egész sora fenyegeti őket, beleértve a
nemi erőszakot, fizikai bántalmazást, emberkereskedelmet,
zsarolást, erőszakos kilakoltatást és diszkriminációt, köztük
az egészségügyi szolgáltatásokból való kizárást is. Gyakran
igen csekély vagy semmilyen jogi védelmet nem kapnak. Tény, hogy
sok esetben ezekért a jogsértésekért és bántalmazásokért maga
a rendőrség, az ügyfelek vagy egy bántalmazó harmadik fél a
felelős. Egy 2010-es tanulmány például a Pápua Új-Guinea
fővárosában, Port Moresbyben dolgozó szexmunkások helyzetét
vizsgálva azt derítette ki, hogy hat hónap alatt 50 százalékukat
megerőszakolták a klienseik vagy a rendőrök.
2.
Mi a különbség a legalizáció és a dekriminalizáció között?
Miért nem kéri az Amnesty International a szexmunka legalizálását?
A
szexmunka dekriminalizációja azt jelenti, hogy a szexmunkások
többé nem szegik meg a törvényt azzal, hogy szexmunkát végeznek.
Nincsenek arra kényszerítve, hogy a törvényen kívül éljenek,
és nagyobb teret kap az emberi jogaik védelme. A szexmunka
legalizálása azt jelenti, hogy az állam igen specifikus
törvényeket és szabályozásokat vezet be, amelyek hivatalosan
szabályozzák a szexmunkát. Ez egy kétlépcsős
rendszerhez vezethet, amelyben sok szexmunkás a szabályozásokon
kívül reked és még mindig büntethető marad – gyakran éppen a
legmarginalizáltabb utcai szexmunkások. A dekriminalizáció
erőteljesebb kontrollt ad a szexmunkások kezébe, hogy függetlenül
működhessenek, önmagukat megszervezve informális szövetségeket
hozzanak létre és maguk ellenőrizhessék saját munkakörnyezetüket
olyan módon, ahogyan az a legalizáció esetén nem történhetne
meg.
A
szexmunkásokkal folytatott konzultációink során a legtöbben
támogatták a dekriminalizációt azok közül, akikkel beszéltünk,
de gyakran nyugtalanította őket mindaz, amit a legalizáció
jelenthet. Ez nem csak a rendfenntartó erőkkel szembeni
bizalmatlanságuk miatt van így, hanem abbeli félelmük is
közrejátszik, hogy ha a legalizáció rossz modellje kerül
bevezetésre, akkor az gyengítheti őket vagy akár
kriminalizációhoz, jogsértésekhez vezethet.
Amikor
a szexmunkásokat többé nem tekintik „bűnözőnek” vagy
„bűnrészesnek”, akkor kevésbé kiszolgáltatottak a rendőrség
visszaéléseinek, jobb kapcsolatot ápolhatnak velük, és
erőteljesebb védelmet kaphatnak tőlük. A dekriminalizáció
visszaadja a szexmunkások jogait, és szabadon cselekvő egyénekké
teszi őket. Nem ellenezzük önmagában a legalizációt, de
biztosítani szeretnénk, hogy bármilyen törvényt hoznak is, az
támogassa a szexmunkások emberi jogait és legyen összhangban a
nemzetközi emberi jogi szabályokkal.
3.
A szexmunka dekriminalizációja nem bátorítja még inkább az
emberkereskedelmet?
Fontos
egyértelműen kijelenteni, hogy az Amnesty International mélyen
elítéli az emberkereskedelem minden formáját, beleértve a
szexuális kizsákmányolás céljából folytatott
emberkereskedelmet is. Ez egy iszonyatos jogsértés, amelyet a
nemzetközi jog alapján kell büntetni. Ezt mindig szem előtt
tartjuk.
A
szexmunka dekriminalizációja nem jelenti az emberkereskedelemre
vonatkozó büntetőjogi szankciók visszavonását. Nincs bizonyíték
arra vonatkozóan, hogy a dekriminalizáció nagyobb mértékű
emberkereskedelemhez vezet.
Mi
abban hiszünk, hogy a dekriminalizáció segítené az
emberkereskedelem elleni küzdelmet. Amikor a szexmunka nem
büntetendő, akkor a szexmunkások jobban képesek együttműködni
és a jogaikat követelni, ami jobb munkakörülményekhez és
feltételekhez vezet, valamint nagyobb rálátást biztosít a
szexkereskedelemre, és az azon belüli potenciális
emberkereskedelemre.
Amikor
nem fenyegeti őket büntetés, abban az esetben a szexmunkások a
bűnüldözőkkel is együtt tudnak működni, ezzel beazonosíthatóvá
válnak az emberkereskedők és az emberkereskedelem áldozatai is.
Az
olyan szervezetek, mint a Global Alliance Against Trafficking in
Women, Anti-Slavery International és a Nemzetközi Munkaügyi
Szervezet (ILO) egyetértenek abban, hogy a dekriminalizáció
pozitív szerepet játszhat ebben a folyamatban. Elősegíti a
szexuális szolgáltatásokat kínáló emberek jogainak növekvő
elismerését, és segíthet az ellenük irányuló jogsértések
megszüntetésében, ideértve az emberkereskedelmet is.
4.
Hogyan védi a nők jogait a szexmunka dekriminalizációja?
Az
Amnesty International által előterjesztett állásfoglalás célja,
hogy nagyobb jogi védelmet biztosítson a szexmunkások számára –
akik sokszor a társadalom legmarginalizáltabb női közé tartoznak
– azáltal, hogy a női szexmunkások védelemének és erejének
növelése mellett érvel.
A
nemek közötti egyenlőtlenség és diszkrimináció döntő
szerepet játszhat abban, hogy a nők szexmunkások lesznek. Nem
vagyunk naivak vagy nemtörődömök a problémával kapcsolatban. De
azt sem hisszük, hogy a nők kriminalizálása a választási
lehetőségek hiánya miatt, vagy az életüket veszélyesebbé tevő
büntetőjogi szankciók és rendőrségi eljárások lennének a
megoldások erre a problémára.
A
szexmunkások kriminalizálása megnehezíti számukra, hogy
választásuknak megfelelő munkát vállaljanak. Az általunk
ajánlott állásfoglalás az állam által vállalandó kötelességek
egész sorát tartalmazza – a dekriminalizáción túl – hogy
erősítse a nőket és más marginalizált csoportokat abban, hogy
senkinek se kelljen a túlélésért szexmunkát vállalnia.
Az
államnak megfelelő és időben történő támogatást kell
nyújtania – például állami juttatásokat, oktatást és képzést
és/vagy alternatív foglalkoztatást kell biztosítania. Ez persze
nem azt jelenti, hogy a szexmunkásokat kényszeríteni kell az ilyen
programokban való részvételre.
5.
Milyen bizonyítékkal rendelkezik az Amnesty, amivel alá tudja
támasztani az előterjesztett állásfoglalását a szexmunkásokkal
kapcsolatban?
Két
évet töltöttünk a szexmunkások védelméről szóló
állásfoglalásunk kialakításával. Ez az állásfoglalás alapos
kutatásra, illetve szervezetek és egyének egész sorával való
konzultációkra alapszik. Alaposan tanulmányoztuk az olyan
szervezetek munkásságát, mint a Egészségügyi Világszervezet
(WHO), az ENSZ HIV/AIDS ellenes programja (UNAIDS), az ENSZ
egészséghez való joggal foglalkozó különmegbízottja és egyéb
ENSZ szervezetek.
Mások
álláspontjait is megismertük, mint például az ENSZ Nőjogi
Bizottsága, az Anti-Slavery International, the Global Alliance
Against Trafficking in Women. Részletes kutatást folytattunk, több
mint 200 szexmunkással készítettünk interjút – illetve
beszéltünk volt szexmunkásokkal, a rendőrséggel, állami és
egyéb ügynökségekkel Argentínában, Hongkongban, Norvégiában
és Pápua Új-Guineában.
Irodáink
szerte a világon szintén hozzájárultak az állásfoglaláshoz
alapos és nyílt konzultációjukkal, amit szexmunkások
csoportjaival, a prostitúció túlélőit képviselő csoportokkal,
a prostitúció eltörléséért küzdő szervezetekkel,
feministákkal és más nőjogi aktivistákkal, LMBTI aktivistákkal,
az emberkereskedelem elleni ügynökségekkel, HIV/AIDS aktivistákkal
és másokkal folytattak.
6.
Azok, akik szexszel kereskednek védelemre szorulnak, de miért
védenénk a „striciket”?
Az
állásfoglalásunk nem a „stricik” védelméről szól. A
harmadik fél, aki kizsákmányolja vagy bántalmazza a
szexmunkásokat, továbbra is büntetendő lesz az általunk javasolt
modell szerint.
De
vannak túl tág törvények, például a „bordély fenntartása”
vagy a „reklámozás” ellen, amelyeket a szexmunkások ellen
használnak, és amelyek büntetik azokat a lépéseket, amelyekkel a
szexmunkások a saját biztonságukat próbálják meg garantálni.
Például sok országban két biztonsági megfontolásból együtt
dolgozó szexmunkás közössége már „bordélynak” tekintendő.
Az állásfoglalásunk azt követeli, hogy a törvények a
kizsákmányoló, bántalmazó és emberkereskedelemmel kapcsolatos
cselekmények leküzdésését tűzzék ki célul ahelyett, hogy
olyan tág és általánosító tényállásokat tartalmaznak,
amelyek kriminalizálják a szexmunkásokat és veszélybe sodorják
az életüket.
7.
Miért nem támogatja az Amnesty International az északi modellt?
Bár
a szexmunkások közvetlenül nem büntetendőek az északi (más
néven: svéd) modell alapján, a szexmunka egyéb aspektusai –
mint a szex vásárlása és helyiségek bérlése szex kínálására
– még mindig azok. Ez veszélyezteti a szexmunkások biztonságát
és kiszolgáltatottá teszi őket a bántalmazásokkal szemben,
hiszen így is üldözheti őket a rendőrség, melynek célja
gyakran a szexmunka eltörlése.
A
szex vásárlását tiltó törvény a valóságban azt jelenti, hogy
a szexmunkásoknak nagyobb kockázatot kell vállalniuk annak
érdekében, hogy megvédjék a klienseiket a rendőrségtől. Az
általunk megkérdezettek rendszerint beszámoltak arról, hogy arra
kérik őket, az ügyfél otthonába menjenek, hogy elkerüljék a
rendőrséget, ahelyett, hogy olyan helyre mehetnének, ahol a
szexmunkás biztonságban érzi magát.
Az
északi modell alapján a szexmunka még mindig erősen
megbélyegzett, és hozzájárul a szexmunkások diszkriminációjához
és marginalizálásához.
8.
Miért hiszi az Amnesty International, hogy a szexmunkáért való
fizetés emberi jog?
A
mi állásfoglalásunk nem a szexet vásárlókról szól – hanem
teljes mértékben a szexmunkások védelmére koncentrál, akik egy
sor olyan jogsértéssel néznek szembe, amelyek a kriminalizációhoz
kapcsolódnak.
Az
állásfoglalással az Amnesty International azt mondja: hiszünk
abban, hogy meg kell védeni az emberek egy olyan csoportját, akik
különösen ki vannak téve a jogsértéseknek.
9.
Mint emberi jogi szervezetnek, ez a szavazás azt jelenti, hogy
támogatjátok a szexmunkát?
Nem.
Nem gondoljuk, hogy bárkinek is szabad akarata ellenére kellene
szexmunkásnak lennie, vagy hogy bármikor is kényszeríteni lehetne
valakit arra, hogy szexmunkát folytasson. Bizonyíték van rá, hogy
szexmunkások számára gyakran ez a túlélés egyetlen eszköze, és
nincs más választásuk. Ez csak fenntartja a szexmunkások
marginalizációját, ezért gondoljuk fontosnak, hogy legyen egy
állásfoglalásunk, amely az ő emberi jogaikat támogatja.
10.
Az Amnesty International elfogadott egy határozatot, de mi történik
ezután?
A
szavazás szabad utat adott a Nemzetközi Elnökségnek, hogy
kidolgozzon egy, a szexmunkások emberi jogait védő állásfoglalást.
Az Elnökség tagjai ezt októberben, a következő ülésükön
tárgyalják meg. A konzultáció és a kutatás eddigi eredményeinek
figyelembevételével dolgoznak majd, és egy olyan állásfoglalást
fogadnak el, amely a lehető legjobban kifejezi az Amnesty
International elkötelezettségét a szexmunkások emberi jogainak
védelme mellett.
