Hol figyeltél fel az Amnesty International munkájára? Miért
döntöttél úgy, hogy aktív szerepet vállalsz a szervezet
tevékenységében?
A fiam ismerte ezt a szervezetet, illetve ismeri, és ő
ajánlotta, hogy ha szabadidőm van, akkor vegyek részt ebben, és
mivel egyedül maradtam, egy kis szabadidővel rendelkezem.
Megpróbálok tehát egy kicsit segíteni ebben a munkában. Nekem az
Amnesty volt a kézenfekvő, mert a fiam ezt ismeri, és ez olyan
téma, amit én is figyelemmel kísérek, azt hiszem, hogy az egyik
legfontosabb dolog az emberi jogok ügye.
Általában a fiatalok szoktak önkéntes tevékenységet végezni
Magyarországon, mégis azt gondolod, hogy az idősebbeknek is
érdemes részt venniük ebben.
Én azt hiszem, hogy ez az a téma, amiben ha van valamilyen
feladat, akkor bármilyen korban segíthetünk, ha van rá
lehetőségünk, akkor nem számít a kor. Természetesen a fiatalok
tudják ezt igazán kezelni, és igazán vinni, de szerintem bizonyos
dolgokban, ilyen apróbb ügyekben bárki tud segítséget nyújtani.
Milyen érzés az Amnesty legidősebb aktivistájának lenni?
Tulajdonképpen ez nem okoz különösebb érzést, de tényleg
azt remélem, hogy ha valaki elkezdi idősebb korában, akkor majd
talán valaki másnak is eszébe jut ez a lehetőség, és ő is
foglalkozni kezd ezzel. Idősebb korban az ember nem is ismeri ezeket
a szervezeteket, ahogy én sem ismertem volna a fiam nélkül.
Hallottam róla, de az, hogy csak úgy ide jöjjek, az nem lett volna
kézenfekvő. Ha nincs a fiam, akkor én sem tudtam volna hogy
segítsek.
Melyik emberi jogi problémák állnak közel hozzád, melyiket
tartod a legfontosabbnak?
Azt hiszem, hogy ebből nem nagyon tudok válogatni, ugyanis
minden embernek fontos az ő személyes joga, és bármelyiket ha
megsértik, akkor az egy fontos probléma, tehát igazán nem
szeretnék választani. Ugyanakkor Magyarországon biztos, hogy a
romák helyzete lehet az egyik, ha nem a legrosszabb, a faji
előítéletnél látom az emberek között, hogy elég rossz a
helyzet. Ezt aztán lehet folytatni a gyerekek jogaival, de sok
mással is, tehát végül is nincs vége a feladatoknak.
Mit gondolsz, milyen kérdésekben kell leginkább hatással
lennie a szervezetnek Magyarországon?
Én ezt nem nagyon tudom megítélni, az az igazság, hogy én 18
éve nyugdíjas vagyok, úgy kiestem a világból, hogy ezt nem tudom
meghatározni, ezért is bízom ennek megítélését inkább a
szakemberekre.
Te milyen módon tudod és szeretnéd támogatni a szervezet
munkáját?
Én csak nagyon pici módon tudom a kis szabadidőmmel,
energiámmal segíteni, leginkább adminisztrációs dolgokban. Még
nem tudom, hogy a későbbiekben mi az, amit tudok csinálni. Ez ugye
sok mindentől függ, mert a koromnál fogva egészségügyi, fizikai
problémák is vannak, szóval amit tudok, azt megteszem, abban
támogatom az Amnesty-t. A tüntetések viszont már nem nekem valók.
Mit gondolsz az emberi jogok helyzetéről Magyarországon, vagy
akár a világban?
Ezt megint nagyon nehezen tudom megítélni, mert a médiából
tájékozódom ezekről a dolgokról, azt hiszem, hogy nálunk nem jó
a helyzet, de azt hiszem, hogy ez a gyakoribb a világon mindenhol.
Én úgy érzékelem, hogy maguk az emberek ilyenek, valahogy mindig
találnak egy olyan emberfajtát, olyan csoportot, amit támadhatnak.
Világszinten és Magyarországon is leginkább a faji kérdés az,
ami a legsúlyosabb lehet. Mindig, mindenhol azt hallani, hogy ez
ilyen fajta, ez amolyan fajta, és ekkor az ő jogait másképp
kezdik kezelni, vagy másképp akarják kezelni, tehát valószínűnek
tartom, hogy ez a legfontosabb.
Ha elgondolkodom rajta, rájövök, hogy nem is tudom, hogy lehet
ezeket befolyásolni, mert az emberek gondolatai eléggé nehezen
befolyásolhatóak. Végső soron itt ezt kellene megváltoztatni,
hogy ne az legyen, hogy ha jön ez cigány, hogy ó, ez cigány,
ezzel nem foglalkozom. Tehát nem tudom, hogy hogy kell ezt csinálni,
de szerencsére vannak erre szakemberek, és ők tudni fogják. Itt a
fiataloknak kell nagyon sokat tenni ezért, és azután talán már
tényleg másképp fogják látni ezeket a dolgokat, és akkor
mindjárt alakulni fog ez a helyzet.
A családod és az ismerőseid mit gondolna arról, hogy
önkénteskedsz?
Csak a családom, úgy különösebben nincs nagy ismeretségi
köröm, ők azt mondták, hogy örülnek, hogy szabadidőmben valami
hasznosat próbálok tenni. Így mégsem otthon ülök és nézem a
szoba falát, hanem valamit teszek, illetve csinálok valamit ami
fontos lehet. Mikor az ember egyedül van, az nem a legjobb, és
mivel ezt a szervezetet ismerem, ehhez csatlakoztam.
Az interjút Menyhárt Jenőnével készítette Kubik Anna az
Amnesty International Magyarország aktivizmus koordinátor
gyakornoka.
