Több európai kormányról kiderült, hogy együttműködtek az Egyesült Államokkal a terrorellenes harc részeként működtetett programjukban, és részt vettek a CIA titkos fogvatartási, vallatási és kínzási műveleteiben. Ezeknek a kormányoknak sürgősen lépniük kell, hogy a felelősök az igazságszolgáltatás előtt felelhessenek a történtekért – jelentette ki az Amnesty International.
© Christian Schmidt/Corbis“A
cinkos hallgatás megtörése: az Egyesült Államok európai bűntársainak
cselekedniük kell a szenátus kínzásról szóló jelentését követően” („Breaking the conspiracy of silence: USA’s European ‘partners in crime’ must act after Senate torture report”) című dokumentum a szenátusi jelentésben szereplő részleteket publikus
információkkal veti össze, amelyek szerint Litvániában, Lengyelországban és Romániában titkos fogva tartási helyszínek működtek.
A
nyilvános dokumentumok más országok kormányait is gyanúsítják az
USA-val való együttműködéssel, többek között Németországot, Macedóniát
és az Egyesült Királyságot. Bizonyos esetekben ezek a kormányok több
millió amerikai dollár fejében játszottak össze a CIA-val.
Az
Amnesty International jelentése arra is rámutat, hogy a fent említett
kormányok részéről elmaradtak a megfelelő válaszlépések: az ügyekben
lefolytatott teljes körű és hatékony vizsgálatokról nincs információ.
“Európai
segítség nélkül az USA nem tudta volna annyi éven át fenntartani a
titkos börtönprogramot, amelyben fogva tartották és kínozták a
gyanúsítottakat. A szenátusi jelentésből egyértelműen kiderül, hogy a
külföldi kormányok közreműködése létfontosságú volt a CIA műveletek
sikeréhez. A majd egy évtized alatt felhalmozott
bizonyítékok pedig mind azt sugallják, hogy az USA fő szövetségesei ez
ügyben az európai államok voltak” – mondta Julia Hall, az Amnesty International terrorizmus ellenes és emberi jogi szakértője.
“A tagadás és az eltussolás ideje lejárt. Indokolatlan
“nemzetbiztonsági” okokra és államtitokra hivatkozva ezek az európai
kormányok nem titkolhatják tovább, hogy milyen szerepet játszottak az
emberek megkínzásában és eltüntetésében. Eljött az idő, hogy igazságot
szolgáltassanak az
áldozatoknak, akiknek az amerikai terrorelhárítás által jellemzően
alkalmazott szörnyű kínzásokat el kellett szenvedniük (többek között a
vízbe fojtást imitáló waterboardingot, a szexuális bántalmazást, és a
megjátszott kivégzéseket).”
“A
2001. szeptember 11-i támadásokat követően az USA jogállamiság útjáról
való megdöbbentő letérése tanulságos példával szolgálhat minden olyan
kormánynak, amelynek hasonlóan erőszakos bűncselekményekkel kell
szembenéznie. Az emberi jogok és a szabadságjogok semmibe vétele
erkölcsileg és jogilag megengedhetetlen, elidegenít bizonyos
közösségeket,
és veszélyes, mivel azt sugallhatja más, jogsértésekre egyébként is
hajlamos kormányoknak, hogy “nemzetbiztonsági” okokra hivatkozva az
ilyen visszaélések megengedhetőek” – hangsúlyozta Julia Hall. “Az
összes terrorellenes törvénynek, intézkedésnek és gyakorlatnak
tiszteletben kell tartania az emberi jogokat és az emberi méltóságához
való jogot. Ezeknek az elveknek a tiszteletben tartása különösen fontos
Európa jelenlegi érzékeny helyzetében, amikor a francia kormánynak és
más európai kormányoknak is a szörnyű párizsi támadásokat kell
feldolgozniuk.”
A
szenátus jelentése különböző reakciókat váltott ki volt és jelenlegi
európai tisztviselőkből. Több kulcsfontosságú szerepet betöltő személy
bevallotta, hogy részt vettek a CIA műveleteiben.
Maga
a szenátusi jelentés nem nevez meg nyíltan európai országokat, de
szavahihető nyilvános forrásból származó információk és az Amnesty
International által szerzett információk egyértelműen és gyakran szinte
minden részletben megegyeznek a titkos fogvatartási központokat, és az
USA által véghezvitt kínzásokat leíró részletekkel. Ez utóbbi
információforrások az alábbi európai országokat nevezik meg az USA
együttműködő partnereiként.
Lengyelország
A
szenátusi jelentés nyilvánossá tételét követően két korábbi lengyel
tisztviselő beismerte, hogy Lengyelország helyet biztosított egy titkos
fogvatartási helyszínnek. A szenátus jelentésében szereplő “kék
fogvatartási helyszínnel” kapcsolatban olyan részletek szerepelnek,
amelyek egybevágnak egy titkos lengyelországi CIA helyszínre vonatkozó
nyilvános
információkkal. Ez az Emberi Jogok Európai Bíróságának két 2014. júliusi
döntését követően történt, amely Lengyelországot bűnrészesnek találta
az USA kiadatási és titkos fogvatartási programjának kivitelezésében. A
két férfin (vagy minimum az egyikükön) egyéb “fokozott kihallgatási
módszerek” mellett a következő kínzási technikákat alkalmazták:
waterboarding, megjátszott kivégzés töltetlen fegyverrel, fúrógép
berregtetése az egyik
fogvatartott feje mellett, illetve az egyik fogvatartott édesanyjának
szexuális bántalmazásával való fenyegetőzés. A lengyelországi bűnügyi
vizsgálata 2008-ban kezdődött, azonban többször elakadt, és jelenleg is
tart. Egy lengyel tisztviselő azt nyilatkozta az Amnesty
Internationalnek, hogy az amerikai kormány nem vett tudomást több, a
vizsgálathoz szükséges információ kiadására vonatkozó kérelemről.
Románia
Miután
évekig tagadta a vádakat, a Román Hírszerzési Szolgálat volt vezetője
és az elnök akkori nemzetbiztonsági tanácsadója a közelmúltban
beismerte, hogy a román hírszerzési ügynökség engedélyezte az Egyesült
Államoknak egy vagy két fogvatartási központ létrehozását az országban. A
közreműködésre szerinte az adott okot, hogy
Románia ez idő tájt kívánt csatlakozni a NATO-hoz. A szenátusi
jelentésben szereplő “fekete fogvatartási helyszínt” leíró részletek
megegyeznek a romániai titkos CIA helyszínről szóló nyilvános
információkkal. Állítólag Románia több millió dollárt kapott az amerikai
kormánytól. A román hatóságok állítása szerint az ügyben vizsgálat
indult, és kérni fogják a szenátusi jelentés teljes, nem szerkesztett
változatát.
Litvánia
A
szenátusi jelentés publikálását követően egy fontos szerepet betöltő,
korábban egy titkos fogvatartási helyszínre vonatkozó állítások
vizsgálatával megbízott parlamenti képviselő elismerte, hogy a szenátusi
jelentésben szereplő információk azt mutatják, hogy Litvániában is
tartottak fogva embereket. A szenátusi jelentésben szereplő “lila
fogvatartási helyszínről” szóló részletek – köztük egy szaúdi
állampolgár titkos fogvatartásáról szóló részletek – megegyeznek egy
litvániai titkos CIA helyszínről szóló publikus információkkal. Litván
parlamenti képviselők egy csoportja indítványt nyújtott be a
parlamentben egy új bizottság felállítására, amely Litvánia
szerepvállalását vizsgálná a CIA titkos fogvatartási műveleteiben.
Egyesült Királyság
Nagy
valószínűséggel az Egyesült Királyság volt az USA legfontosabb
szövetségese a CIA globális terrorelhárítási műveleteiben. A szenátusi
jelentés utalást tartalmaz az Egyesült Királyság lehetséges
szerepvállalására a titkos fogvatartási és kihallgatási műveletekben: a
volt guantanamói fogoly, Binyam Mohamed megkínzását.
Állítólag
az Egyesült Királyság kétségbeesetten lobbizott annak érdekében, hogy a
dokumentumból eltüntessenek minden, az Egyesült Királyságra vonatkozó
utalást. A szenátusi jelentés nem tárgyalja, hogy vajon Diego Garcia
(egy brit indiai-óceáni terület) átadási pontként vagy pedig a
kiadatottak fogvatartási helyszíneként működött-e, noha az
Amnesty International már régóta követeli, hogy az USA és az Egyesült
Királyság tegye nyilvánossá, hogy Diego Garcia milyen célt szolgál.
David
Cameron, brit miniszterelnök állítása szerint az Egyesült Királyság
vizsgálja azon állítások igazságtartalmát, amelyek szerint ügynökei
részt vettek a külföldi foglyok tengerentúli kínzásában és
bántalmazásában, gyakran az USA-val együttműködve. Cameron állítása
azonban nem teljesen állja meg a helyét. Az Amnesty International
és más emberjogi szervezetek szerint a Hírszerzési és Biztonsági
Bizottság által folytatott jelenlegi vizsgálat nem független, és
lefolytatását nagyban gátolja, hogy a brit kormánynak jogában áll
bármilyen információt visszatartani nemzetbiztonsági megfontolásokra
hivatkozva.
Macedónia/Németország
A
szenátusi jelentés további információt szolgáltatott Khaled el-Masri
német állampolgár amerikai őrizetben történt erőszakos eltüntetéséről,
és kínzásra való kiadatásáról. Erről az ügyről az Emberi Jogok Európai
Bírósága 2012-ben döntött. A macedón kormány nem kommentálta a
jelentést, és egyelőre nem tett semmit az
Európai Bíróság ítéletének végrehajtása érdekében. A német kormány nem
vizsgálta ki körültekintően saját szerepét a CIA műveleteiben, illetve
nem kérte annak a tizenhárom korábbi CIA alkalmazottnak a kiadatását az
Egyesült Államoktól, akik valószínűleg érintettek voltak el-Masri
ügyében.
„A
CIA terrorellenes műveleteiben bűnrészes európai kormányoknak sürgősen
hatékony és széleskörű vizsgálatot kell indítaniuk, és meg kell
reformálniuk a törvényeket, intézkedéseket és gyakorlatokat, amelyek
ezen hátborzongató és törvényellenes dolgok megtörténtét lehetővé
tették” – jelentette ki Julia Hall. “Az európai
államok területén történt kínzásokért és erőszakos eltüntetésekért
felelős egyéneket büntetőeljárás alá kell helyezni, és méltányos
tárgyalást követően tetteikkel el kell őket számoltatni. A kínzások
áldozatainak pedig igazságot kell szolgáltatni.”
