Az
LMBT közösség a rendszerváltás előtt láthatatlan volt mint
társadalmi csoport. Az LMBT emberek szegről-végről ismerhették
egymást, de szó sem lehetett szervezett kulturális életről vagy
érdekérvényesítő szervezetekről.
A
90-es évek elején Budapesten és környékén aztán elkezdődött
a szervezkedés. Elsőként a VándorMások, a főváros környéki
meleg és meleg-barát túrákat szervező kis baráti közösség
révén, a Hármashatárhegyen került megrendezésre egy Pink
Piknik. Ez még csak félhivatalos esemény volt, ahova a
turistajelzéshez hasonló, rózsaszín jelek segítségével
lehetett eljutni.
1993-ban
aztán, a Balázs Béla Stúdió szakmai segítségével, a Toldi
Moziban került megrendezésre az első meleg filmfesztivál. A
szervezésben oroszlánrészt vállalt Adele Eisenstein, az Amnesty
International elnökségi tagja, aki akkoriban a Stúdió nemzetközi
kapcsolatait egyengette, a külföldi fesztiválokról sok
támogatást, és minőségi filmeket tudott Budapestre hozni. Mint a
beszélgetésen elmondta, addigra a meleg-filmek már fontos és
kifinomult filmművészeti műfajjá váltak, így valóban
színvonalas programot tudott összeállítani.
1993.
november 26-án elstartolt az első magyarországi meleg
filmfesztivál. A régióban addig csak Ljubljanában volt hasonló,
még Bécsben sem. A visszaemlékezők szerint óriási
közönségsikere volt, egyes estéken több százan is megfordultak
a Toldi moziban. A filmek mellett beszélgetések, és egy fáklyás
felvonulás – az AIDS világnapja alkalmából – alkotta a
programot. A fesztivált az akkori kulturális miniszter nyitotta
meg.
Még
néhány évet kellett várni, amíg az első igazi LMBT felvonulásra
sor kerülhetett. Végül ez 1997-ben valósult meg, amikorra már
kialakult a háttér és az akarat ahhoz, hogy az erdei piknik
helyett a Belvárosban, nyíltan megmutassák magukat az LMBT
emberek, és megemlékezzenek az 1969-es New York-i
Stonewall-zavargásokra.
A
gyülekezés- és véleménynyilvánítás szabadságának egyenlő
érvényesítése szempontjából mérföldkőnek számít az első
közép-kelet európai Pride felvonulás, amelyet 1997. szeptember
6-án, több mint félezer résztvevővel, incidensek, kordonok és
komolyabb rendőrségi jelenlét nélkül sikerült megtartani a
Vörösmarty téren és a környező utcákban.
Ezt
követően majdnem tíz éven keresztül volt Budapestnek egy
egyhetes, békés, kordon- és gyűlöletmentes LMBT kulturális
fesztiválja és az azt lezáró felvonulása. Az, hogy ma nehezebb
békésségben megszervezni az eseményt, nem róható fel az LMBT
közösségnek. Hol a hatalom, hol az intoleráns csoportok próbálnak
akadályokat gördíteni a szervezők és a résztvevők elé; ez az
indokolatlan ellenségeskedés sok bosszúságot, jogsértést,
esetenként fájdalmat okozott az elmúlt években.
Tegnap
este azonban mindannyian egyetértettünk: a meghátrálás a jövőben
sem lesz opció.
Az
Amnesty International kampányol a leszbikus, meleg, biszexuális és
transznemű emberek jogi egyenlőségéért, az őket érő hátrányos
megkülönböztetés megakadályozásáért a mindennapi életben és
a párkapcsolatok terén, és a Pride felvonulások támogatásával
küzd az LMBT emberek véleménynyilvánítási és gyülekezési
jogaiért. A szexuális irányultság vagy nemi identitás alapján
történő diszkriminációt nemzetközi és európai egyezmények
tiltják.
