Az Amnesty International ismételten felszólítja a horvát hatóságokat az 1991-1995 közötti háború során elkövetett háborús bűnügyek kivizsgálására, miután az Európai Emberi Jogi Bíróság meghozta azon kulcsfontosságú rendelkezését, amely lehetővé teszi több ezer áldozat számára, hogy nemzetközi szintű jogorvoslatot kapjon.
Amnesty International is again urging the Croatian authorities to investigate war crimes committed during the 1991-1995 war following a key European Court of Human Rights (ECHR) ruling that could allow thousands of victims seek justice internationally.
Sajtóközlemény / Press Release
2011 január 21. / 21 January 2011
AI Index: PRE01/024/2011
Az EEJB tegnapi döntése felelősségre vonja a horvát hatóságokat, amiért elmulasztották megfelelően kivizsgálni az eltűnését és halálát két háborús bűntett áldozatának 1991-ben. A döntés annak ellenére született meg, hogy Horvátország csak 1997-ben vált tagjává az Európai Emberi Jogi Egyezménynek.
„Ez a rendelkezés nagyon fontos precedenst állít, mivel lehetővé teszi a háborús bűntények áldozatai számára, hogy az EEJB-hez forduljanak a volt jugoszláviai háborúk során elkövetett bűntények kapcsán, ha az érintett államok nem megfelelően nyújtottak jogorvoslatot a számukra” – nyilatkozta Marek Marczynski, az Amnesty International Horvátország-szakértője.
A rendelkezés két esetre összpontosított, melyek közül az egyik egy olyan nőé volt, akinek a férjét a jugoszláv hadsereg 1991-ben megölte Vukovárban.
A nyomozás, annak ellenére hogy néhány bizonyítékot sikerült összegyűjtenie a hatóságoknak, nem haladt érdemlegesen előre és a 2010-es eljárásokat megszűntette egy amnesztia-törvény.
A második keresetet Josipa Skendžić és gyermekei – Tamara Krznarić és Aleksandar Skendžić – nyújtották be, miután férjét és édesapjukat a horvát rendőrség 1991. November 3-án letartóztatta otočaci lakásukban. Sosem tért vissza.
Skendžić megpróbálta kideríteni férje hollétét azáltal, hogy megkereste a helyi hatóságokat, az Igazságügyi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot, az ombudsmant és a kormány elnökhelyettesét. Egy helyi nyomozás elindult, azonban nem történt előrelépés.
A Bíróság határozata alapján a horvát hatóságok igazságügyileg nem vonhatók felelősségre személyek eltűnéséért és haláláért – mivel azok Horvátország EEJE-hez csatlakozása előtt történtek – azonban felelősek ezen bűncselekmények megfelelő kivizsgálásáért, amelyet elmulasztottak teljesíteni.
„A háborús bűncselekmények áldozatai igazságot érdemelnek. A horvát hatóságokat megint emlékeztették,hogy az elkövetők felelősségre vonásának elmulasztása sérti a Nemzetközi Jogot” – nyilatkozta Marek Marczynski.
Az Amnesty International legfrissebb, 2010. decemberi “A némaság fala mögött: Háborús bűnök feltárása Horvátországban” című jelentésében dokumentálta, hogyan mulasztotta el a horvát igazságügyi rendszer biztosítani az áldozatok számára a jogorvoslathoz való hozzáférést.
Háttérinformáció:
A.J.-t, az első kérvényező férjét, 1991. október 3-án vitte el vukovári otthonukból a Jugoszláv Néphadsereg három tagja. Pár perc elteltével a feleség lövéseket hallott és nem sokkal később holtan talált rá férjére a házuk előtt.
Az esetet azonnal jelentette és 1992. márciusában büntetőjogi eljárást indítottak az eszéki katonai ügyészséggel együtt. Ugyanabban az évben nyomozást indítottak, 1993 és 1997 között a feleség és számos tanú tette meg tanúvallomását az eszéki bíróságon. Azonban 1997 és 2000 között nem történt előrelépés a nyomozásban, mivel az állítólagos elkövetők nem a horvát igazságszolgáltatás alá tartoztak. 2000. novemberében az eset a vukovári Megyei Bírósághoz lett áthelyezve, miután a horvát hatóságok 1998-ban visszanyerték fennhatóságukat Kelet-Szlavónia felett.
Annak ellenére, hogy 2001-ben az egyik gyanúsítottat letartóztatták és számos tanú tett vallomást, senkit nem vontak felelősségre A.J. meggyilkolása miatt.
2010. júliusában az eljárást megszüntették, mivel a vádakat „fegyveres felkelésre” módosították az amnesztia-törvény alapján.
A második esetben, amelyet Josipa Skendžić és gyermekei nyújtottak be férje és apjuk eltűnése kapcsán, 1998. márciusában, a család kérvényezte az apa halottá nyilvánítását a horvát bíróságnál.
Az ügyben nyomozást csak 2000 Júliusában rendelt el a gospići Megyei Ügyészség, a Skendžić család újabb kérvénye és egy, az Igazságügyi Minisztériumhoz küldött levél után. A történtek után számos kísérlet indult a felelősök azonosítására, azonban mindegyik eredménytelenül zárult.
*****
The ECHR yesterday found that the Croatian authorities were responsible for the lack of adequate investigations into the disappearance and deaths of two war crimes victims in 1991, despite the country only becoming part of the European Convention on Human Rights in 1997.
“This judgement creates a significant precedent, allowing victims of war crimes committed during the wars in the former Yugoslavia to seek justice before the ECHR if states do not carry out adequate investigations into those crimes.” said Marek Marczynski, Amnesty International’s expert on Croatia.
The ruling centred around two cases, including that of a woman whose husband was shot by the Yugoslav army in 1991 in Vukovar.
Despite some evidence being gathered by the authorities, no meaningful progress was made in the investigation and 2010 proceedings were terminated under an Amnesty law.
The second complaint was filed by Josipa Skendžić and her children, Tamara Krznarić and Aleksandar Skendžić, after their husband and father was arrested by the Croatian police on 3 November 1991 in the family flat in Otočac. He never returned.
Skendžić tried to establish the whereabouts of her husband by contacting the local authorities and the Ministry of Justice, the Ministry of the Interior, the Ombudsman and the Vice-President of the government. A local investigation was launched but no progress made.
The Court judgment established that although the authorities cannot be held legally accountable before the ECHR for deaths and enforced disappearances – as they occurred before Croatia joined the Convention – they still had the obligation to investigate those crimes, which they failed to fulfil.
“Victims of war crimes deserve justice. The Croatian authorities have been reminded yet again that their ongoing failure to bring those responsible for such crimes to justice violates international law,” – said Marek Marczinski.
In its latest report Behind a wall of silence: Prosecution of war crimes in Croatia published in December 2010, Amnesty International documented how the justice system of Croatia has failed to provide the victims of war crimes with access to justice.
Background
A.J. – the husband of the first applicant – was taken away from his family home in Vukovar on 3 October 1991 by three members of the Yugoslav People’s Army. A few minutes later his wife could hear gunshots and soon after saw her husband lying dead in front of the house.
She reported the case to the police immediately and a criminal case was lodged in March 1992 with the military prosecutor in Osijek. An investigation followed in August 1992 and between 1993 and 1997 she and other witnesses gave their testimonies to the court in Osijek. Between 1997 and 2000 there was no progress in the investigation as the alleged perpetrators resided outside the jurisdiction of the Croatian authorities. In November 2000 the case was transferred to the Vukovar County Court after the Croatian authorities had regained the control over the region of Eastern Slavonija in 1998.
Despite the fact that in 2001 one of the suspects was arrested and that several witnesses testified in the case, nobody has ever been brought to justice for the killing of A.J.
In July 2010 the proceedings were terminated as the charges against the suspects had been reclassified as armed rebellion based on the Amnesty Act.
In the second case filed by Josipa Skendžić and her two children their husband and father was arrested by the Croatian police on 3 November 1991 in the family flat in Otočac. He never came back home. In March 1998 upon request from the family he was decaled dead by Croatian courts.
Investigative measures were ordered by the Gospić County Prosecutor only in July 2000, following yet another inquiry by the Skendžić family and a letter to the Minister of Justice. After that several attempts were made to identify those responsible for the disappearance of Skendžić but they failed to bring any results.
—
