Tüntess az eltûnések ellen!
Csatlakozz virtuális demonstrációnkhoz!
Az Amnesty International az interneten tartott virtuális demonstrációt hírdet 2007. augusztus 30-án 15 órai kezdettel. Az akció célja felhívni a közvélemény és a hatóságok figyelmét a “terror elleni háború” kapcsán elkövetett pakisztáni jogsértésekre.
Az Amnesty International felkéri mindazokat, akik a szervezet törekvéseivel egyetértenek, hogy csatlakozzanak az akcióhoz az interneten keresztül, a www.amnesty.hu/virtualdemo címen. A részvétel teljesen anonim, csak egyetlen kattintásra van szükség, amelyet a megadott időpont után kérünk megtenni, lehetőség szerint 15.00 és 15.30 között.
Az AI aktivistái augusztus 30-án 15 órakor a pakisztáni nagykövetség előtt egy tévéképernyőn élőben jelenítik meg a kezdeményezést támogató virtuális tömeget, majd egy petíciót adnak át a nagykövetség dolgozóinak.
A petícióban többek közt felszólítják a pakisztáni hatóságokat, hogy szüntessék be az önkényes letartóztatásokat; állításk le a peren kívüli kivégzéseket, a kínzásokat; igazságos és független eljárásokban állítsák bíróság elé a jogsértések felelőseit.
PAKISZTÁN
Semmibe veszik az emberi jogokat
a “terror elleni háborúban”
A pakisztáni kormány számos emberi jogot megsértett a “terror elleni háborúban” az Egyesült Államokkal való együttmûködés során. A kormány több száz embert tart önkényesen őrizetben, sokukat úgy tüntetve el, hogy titokban, a külvilágtól elzártan ismeretlen helyen fogva tartják őket, miközben a hatóságok nem hajlandóak információt adni sorsukról és tartózkodási helyükről. Sokuk kínzás és bántalmazás áldozata lett. Családjaik pedig – akik semmit sem tudnak szeretteik sorsáról és hollétéről – ki vannak téve a hatóságok információszerző zaklatásának és bántalmazásának. A habeas corpus-hoz való jogot módszeresen figyelmen kívül hagyják, (mely szerint törvényes vád nélkül senkit sem lehet letartóztatni). Az állami hivatalnokok sokszor megtagadják a bíróság utasításainak végrehajtását, és nem adnak ki semmilyen információt vagy adatot a rabok tartózkodási helyével kapcsolatban. Sok fogva tartott törvénytelen módon került más országok, elsősorban az Egyesült Államok őrizetébe.
A “terror elleni háborúban” Pakisztán az emberi jogok széles skáláját megsértette, mind az élethez és a biztonsághoz való jogot, az önkényes letartóztatással és őrizetbe vétellel szembeni védelmet, a kínzással, bántalmazással és erőszakos eltûntetéssel szembeni védelmet, valamint a jogorvoslathoz és kártérítéshez való jogot. Mindezen jogokat Pakisztán alkotmánya és a nemzetközi emberi jogi törvények is védelmezik.
A “terror elleni háborúban” az emberi jogi sérelmek áldozatai mind pakisztáni és nem pakisztáni terroristagyanús személyek, férfiak, nők és gyerekek, továbbá újságírók, akik a “terror elleni háborúról” tudósítottak, és orvosok, akik állítólag terroristagyanús személyeket kezeltek.
Néhány rabot, akiket hosszú ideig tartottak fogva vádemelés nélkül, később azzal a figyelmeztetéssel engedtek szabadon, hogy nem beszélhetnek a meghurcoltatásukról. Mások ellen terrorizmussal össze nem függő bûncselekmény elkövetése miatt emeltek vádat. Sokukat törvénytelenül más országokba szállították, mindenféle jogi eljárás nélkül, ezzel megsértve a non-refoulement elvet, melynek értelmében emberek nem küldhetők olyan országokba, ahol fennáll annak a veszélye, hogy súlyos emberi jogi sérelmek áldozataivá válhatnak. Százakat helyeztek az Egyesült Államok felügyelete alá, akik a Guantánamo-öbölben, a Bagram légitámaszponton vagy más titkos fogolytáborokban végezték. Sok fogva tartottról azonban még ennyit sem tudni, sorsuk és tartózkodási helyük ismeretlen.
A “terror elleni háború” titkos eljárásai miatt pontosan nem állapítható meg, hány embert tartóztattak le, tartanak fogva vagy tüntettek el önkényesen, hányat kínoztak meg, bántalmaztak vagy végeztek ki peren kívül. A pakisztáni katonai szóvivő, Shaukat Sultan vezérőrnagy 2006. júniusában közölte, hogy 2001. óta körülbelül ötszáz “terroristát” öltek meg, több mint ezret pedig letartóztattak, külföldi fegyvereseket és helyi segítőiket egyaránt.
Önkényes letartóztatások és fogva tartások
Azokat az embereket, akik a hatóságok állításai szerint az al-Kaidával vagy a tálibokkal hozhatók kapcsolatba, a pakisztáni vagy nemzetközi emberi jogi törvényekre való hivatkozás nélkül tartóztatták le vagy tartják fogva. A fogva tartási előírásokat súlyos mértékben semmibe veszik, és a jogvédelmet rendszeresen megtagadják. Néhány esetben pedig gyermekek is válhattak erőszak és eltûnés áldozatává.
A pakisztáni neurológust, Dr. Aafia Siddiquitést, és három gyermekét, (egy hét és egy hat éves valamint egy hat hónapos gyermeket) 2003. március végén tartóztatták le Karacsiban, mint állítólagos al-Kaida tagot, miközben taxira várt anyja otthonához közel. A letartóztatás körülményei máig ismeretlenek.
A pakisztáni törvények előírják, hogy a letartóztatásokat általában a rendőrség hajthatja végre, érvényes letartóztatási parancs felmutatásával. A legtöbb terroristagyanús személyt azonban nem így vették őrizetbe. Csak néhányuk ellen emeltek vádat ismert bûncselekmény elkövetése miatt. A legtöbb esetben nem vezettek hivatalos nyilvántartást a foglyokról, és ezért nem is találkozhattak ügyvéddel vagy a hozzátartozóikkal, és nem állították őket kellő időben bíróság elé.
A terroristagyanús személyeket más-más körülmények között fogták el. Sokukat akkor vettek önkényesen őrizetbe vagy tüntettek el, amikor 2001. októberében az Amerika vezette Afganisztán elleni invázió elől menekültek. A Pakisztánban és külföldön történt bombatámadások után tömegesen tartóztattak le terroristagyanús személyeket. A pakisztáni hatóságok néhány pakisztáni terroristagyanús személyt külföldön vettek őrizetbe, és azóta semmit sem tudni róluk.
Tömeges letartóztatások
Sok terroristagyanús személyt tömeges letartóztatások során vettek őrizetbe, Pakisztán-szerte, konkrét nemzetközi vagy belföldi események után. A Pakisztáni Emberi Jogi Bizottság (HRCP) szerint: “Az erőszakos cselekményekre való hatósági reakció – akár szektariánus, akár más jellegû terrortámadásokról legyen szó – majdnem kivétel nélkül az volt, hogy tucatszám terelték össze az általuk fegyvereseknek ítélt személyeket. Másokat máig titkos akciók során öltek meg vagy tartóztattak le, országszerte.”
2005 augusztusában amikor kiderült, hogy a 2005. július 7-i londoni öngyilkos merénylet brit elkövetői pakisztáni madraszákba jártak, a hatóságok több száz külföldi és kettős állampolgárságú madrasza diákot és más látogatókat, szerzeteseket, illetve pakisztáni iszlamista csoportok tagjait tartóztatták le. Sokukat önkényesen tartották fogva vádemelés vagy bírósági tárgyalás nélkül. A közlések szerint közöttük volt legalább 150 afrikai, akik közül sokan érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeztek. ők is hónapokig raboskodtak vádemelés vagy bírósági tárgyalás nélkül. Egyeseket végül szabadon engedtek, míg másokat a Közrend Fenntartásáról szóló rendeletre hivatkozva vagy bûncselekmény elkövetésének vádjával állítottak bíróság elé. A többi fogoly holléte továbbra sem ismeretes.
Bevett gyakorlat, hogy a hatóságok nagy összegû jutalmat ajánlanak fel azonosítatlan terroristagyanús személyekért cserébe, és ez elősegíti az önkényes letartóztatásokat és eltûntetéseket. Sok egyént a pakisztáni rendőrség, határőrség vagy katonaság tartóztatott le, vagy helyi emberek fogtak el, akik jutalom reményében átadták őket az Egyesült Államok rendészeti vagy hírszerzési egységeinek.
A Guantánamo-öbölben fogva tartottak több mint 85 százalékát nem a harctéren tartóztatták le az Egyesült Államok fegyveres erői, hanem az Afgán Északi Szövetség tagjai Pakisztánban, abban az időszakban, amikor minden az Egyesült Államoknak átadott “terroristáért” ötezer dollárra rúgott a jutalom. Az “ellenséges harcosként” való fogva tartásuk egyetlen indoka általában az elfogóik által szolgáltatott hiányos és megbízhatatlan bizonyíték volt.
Így járt egy marokkói fogoly, Ahmed Errachidi is, aki a Guantánamo-öbölből arról számolt be családjának, hogy miután Iszlámábádban fejvadászok elfogták, angol tudása révén végig tudta követni fogva tartói és az amerikaiak tárgyalásait. Megértette, hogy a megállapodásban 5000 dollárért adták át őt amerikai őrizetbe.
Sok fogoly nem is tudja, hol tartják fogva, mert raboskodása idején, vagy amikor kihallgatás céljából más helyre szállították, rendszeresen bekötötték a szemét vagy csuklyát húztak a fejére. Egyesek azt jelentették, hogy magánházakban tartották őket fogva, mások pedig azt, hogy börtönökben. Újságírók és emberi jogi aktivisták elmondták az Amnesty Internationalnek, hogy a pakisztáni hírszerzés által fontosnak ítélt terroristagyanús személyeket legtöbbször az “ügynökségek” által fenntartott “biztonsági házakban” tartották fogva. Pakisztán hírszerzési ügynökségei közé tartozik a Szolgálatközi Hírszerzés (ISI) és a Katonai Hírszerzés (MI).
Kínzások
A szabadságuktól megfosztott személyek kínzása és más jellegû bántalmazása általános jelenség egész Pakisztánban. A rendészeti és biztonsági szolgálatok csaknem kizárólag a módszeres kínzásokkal kicsikart vallomásokra támaszkodnak, mivel nincsenek megfelelően kiképezve, és nem rendelkeznek törvényszéki és egyéb adottságokkal. A kínzás egyben a megfélemlítés, a megalázás, a rémületkeltés és a fenyítés eszköze is.
Az őrizetbe vett terroristagyanús személyek körüli titoktartás szabad utat enged a kínzás és a bántalmazások burjánzásának. A foglyok által leírt kínzások közé tartozik a verés, akár úgy, hogy közben fejjel lefelé lógatják őket, és a talpukat ütlegelik; továbbá az alvás-, étel- és látásmegvonás, a hosszan tartó magánzárka, valamint a fogva tartottak és hozzátartozóik megfenyegetése. Ezeket a módszereket gyakran kombináltan alkalmazzák. A beszámolók alapján a kínzások több helyszínen is folytak. A volt foglyok közölték, hogy olyan helyiségeket láttak, amelyek kifejezetten kínzás céljára voltak berendezve.
Foglyok törvénytelen szállítása az Egyesült Államokba
Pakisztáni tisztségviselők közölték, hogy körülbelül hétszáz terroristagyanús személyt adtak át az Egyesült Államoknak. Sokukat a helyi rendőrség és a határőrség adta át az Egyesült Államoknak, pénzért, vagyis a hivatalos jogi eljárás mellőzésével. A pakisztáni hatóságok nem intézkedtek kellőképpen annak érdekében, hogy megállítsák ezeket a pénz ellenében történő kiadatásokat, sőt, azt is tagadták, hogy ilyen esetek egyáltalán előfordultak.
A törvénytelenül átadott foglyok többségét a Guantánamo-öbölbe szállították. Az ott fogva tartott több mint hétszázötven személy közül eddig csupán tízük ellen emeltek vádat, ennyien várnak bírósági tárgyalásra. A tízből négy személyt Pakisztánban tartóztattak le.
A Guantánamo-öbölben fogva tartottak nagy részének bizonytalanná vált a sorsa, miután kiengedték őket. 2006. áprilisában 141 férfi szabadon bocsátását hagyták jóvá, de sokuknál fennállt annak veszélye, hogy – amennyiben visszatérnek hazájukba – megsértik emberi jogaikat.
Nem tudni hány – Pakisztán által az Egyesült Államoknak átadott – embert tartanak továbbra is titkos börtönökben fogva. Ezekben a börtönökben a rabok nem kapnak jogi képviseletet, nem állhatnak bíróság elé, a családjuk pedig nem látogathatja őket. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) meglátogathatta a Guantánamo-öbölben a Bagram légi támaszponton élő foglyokat, viszont az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége, a CIA által fenntartott “black site”-oknak nevezett titkos börtönökben fogva tartottakat senki sem láthatta.
2006. szeptember 16-án Bush, az Egyesült Államok elnöke elismerte, hogy léteznek titkos CIA-fogolytáborok. Bejelentette, hogy tizennégy foglyot – akik addig titkos CIA-felügyelet alatt voltak – katonai őrizet alá helyeznek a Guantánamo-öbölben. Elmondta, hogy hadbíróság elé állítják őket, amennyiben az Egyesült Államok Kongresszusa megszavazza az erre vonatkozó törvényt. A tizennégy fogoly többségét Pakisztánban tartóztatták le.
Az Amnesty International felszólítja Pakisztán kormányát, hogy alkalmazza alkotmányos és törvényi garanciáit, és tartsa tiszteletben nemzetközi vállalásait azáltal, hogy sürgősen felszólal az emberi jogoknak a “terror elleni háborúban” elkövetett megsértései ellen.
Az AI különösképpen felszólítja Pakisztán kormányát, hogy:
- Vessen véget az önkényes letartóztatás és fogva tartás gyakorlatának, továbbá az érintkezési lehetőség megvonásának, a titkos helyeken fogva tartásnak és az önkényes eltûntetésnek;
- Hagyjon fel a kínzásokkal és egyéb bántalmazásokkal;
- Állítsa le a peren kívüli kivégzéseket és az erőszak mértéktelen alkalmazását;
- Hagyjon fel a fogva tartottak más országokba történő törvénytelen átszállításával, mert ezzel megsérti a non-refoulement elvet és Pakisztán kiadatási törvényét;
- Hagyjon fel a jogrend aláásásával, különösen amikor a habeas corpus esetekben nem engedelmeskedik a bírósági döntéseknek, és megtagadja információk átadását a bíróságoknak;
- Igazságos és független eljárásban állítsa bíróság elé mindazokat, akik felelősek a kínzások, bántalmazások és önkényes eltûntetések elkövetésében, megparancsolásában vagy engedélyezésében;
- Biztosítson kártérítést azon áldozatoknak, akiket emberi jogi sérelmek értek.
Alább azon személyek listája olvasható, akikről az Amnesty Internationalnek tudomása van, hogy 2001. és 2006. között Pakisztánban “tûntek el” a terror elleni háborúban. A listán szereplő nevek csak töredékét jelentik a világszerte titkos fogolytáborokban fogva tartottaknak. Ezek a fogva tartások, és a hozzájuk kapcsolódó embertelen bánásmód, a kínzások megkerülik, vagy egyenesen felrúgják az adott országok hatályos jogszabályait, és a nemzetközi emberi jogokat.
Akdas Iqbal
diák, brit állampolgár
letartóztatás után “eltûnt”
Sujeel Shahid
diák, holland állampolgár
letartóztatás után “eltûnt”
Khawar Medhi Rizvi
2003. decemberben “eltûnt”
Ahmed Khalfan Ghailani
tanzániai állampolgár
letartóztatás után “eltûnt”
Mohammad Noor
afgán állampolgár
őrizetben meghalt a letartóztatása után 4 nappal
Samuel Masih
2003. augusztusban letartóztatták
Atiq-ur Rehman
az esküvője utáni reggelen letartóztatták
“eltûnt”
Muhammad Altaf
villanyszerelő
2003. októberben “eltûnt”
Muhammad Mansoor
eltûnt 2005-ben Peshawarban.
családját később is zaklatták a hatóságok
Abdul Qayum
tunéziai állampolgár
letartóztatás után “eltûnt”
Usama Bin Yussaf
Faisalabadban “eltûnt” 2005-ben
Abu Faraj-al Libi
2005. májusi letartóztatása után “eltûnt”
Haji Mohammad Yasin
afgán állampolgár
2006. júniusi letartóztatása után “eltûnt”
Imran Munir
2006. júliusban egy beidézés után “eltûnt”
Mohammad Shoaib Siddiqui
brit állampolgár, londoni főiskolai diák
letartóztatás után “eltûnt”
Abdul Rahman
tunéziai állampolgár, és két ismeretlen társa
letartóztatás után “eltûntek”
Yilmaz és Ozer Orhan
török állampolgárok
letartóztatás után “eltûntek”
Sahim Arslan
török állampolgár
letartóztatás után “eltûnt”
Mohammad Kutuco
török állampolgár
letartóztatás után “eltûnt”
Mullah Abdul Kabir
“eltûnt”
Mullah Abdul Aziz
“eltûnt”
Mullah Abdul Qadir
“eltûnt”
Mullah Abdul Haq
“eltûnt”
Mullah Hamdullah Achakzai
“eltûnt”
Mullah Hamidullah
“eltûnt”
Saifullah Paracha
“eltûnt”
Khalid Mehmood Rashid
“eltûnt”
Qari Saifullah Akhtar
“eltûnt”
Ahmed Khalfan Ghailani
“eltûnt”
Masood Janjua
“eltûnt”
Faisal Faraz
“eltûnt”
Faisal Sami
“eltûnt”
Muhammad Shafiq
“eltûnt”
Sohail Rehman
“eltûnt”
Yassir al-Jazeeri
“eltûnt”
Deen Mohammad
Guantánamora szállították
Hassan bin Attash
17 éves
Guantánamora szállították
Mohammed Al-Amin
17 éves
Guantánamora szállították
Benyam Mohamed al-Habashi
Guantánamora szállították
Slimane Hadj Abderrahmane
Guantánamora szállították
Abdur Sayed Rahman
Guantánamora szállították
Mamdouh Habib
Guantánamora szállították
Abu Faraj al-Libi
Guantánamora szállították
Majid Khan
Guantánamora szállították
Benyam Mohamed al-Habashi
Guantánamora szállították
Ramzi Binalshibh
amerikai őrizetben
Abu Zubaydah
amerikai őrizetben
Mustafa al-Hawsawi
amerikai őrizetben
Waleed Mohammed bin Attash
amerikai őrizetben
Ahmed Khalfan Ghailani
amerikai őrizetben
Abu Faraj al Libi
amerikai őrizetben
Abdul Rahim al-Sharqawi
amerikai őrizetben
Adil al-Jazeeri
amerikai őrizetben
Abu Naseem
amerikai őrizetben
Abdul Aziz
amerikai őrizetben
Abu Faisal
amerikai őrizetben
Adel Kamil Abdallah
bahreini állampolgár
2001-ben az amerikaiak 5000 dollárt fizettek érte
2005-ben szabadon engedték
Nizar Sassi
francia állampolgár
2001-ben az amerikaiak 5000 dollárt fizettek érte
később szabadon engedték
Ahmed Errachidi
marokkói állampolgár
fejvadászok eladták az amerikaiaknak 5000 dollárért
Guantánamora szállították
Musaad Aruchi
2004-ben a CIA segítségével letartóztatták
letartóztatás után “eltûnt”
Ali Abdul Aziz Ali
2003. áprilisi letartóztatása után “eltûnt”
Waleed Mohammad bin Attash
amerikai őrizetbe kerülése után “eltûnt”
Abu Ammar
amerikai őrizetbe kerülése után “eltûnt”
Dr Aafia Siddiqui és 3 kiskorú gyermeke
pakisztáni állampolgárok
2003-as letartóztatásuk után “eltûntek”
Farooq bin Saad, felesége Fatima és 6 kiskorú gyermekük
2005-ös letartóztatásuk után “eltûntek”
Saeed Akbar
12 éves tadzsik állampolgár
letartóztatás után “eltûnt”
Abdul Qahar
feltehetően tadzsik, vagy üzbég állampolgár
letartóztatás után “eltûnt”
Hafiz Abdul Basit
12 éves fiú
letartóztatás után “eltûnt”
Khalid
16 éves fiú
letartóztatás után “eltûnt”
Qari Noor Mohammad
őrizetben meghalt
Maulana Obaidullah Garmani
őrizetben meghalt
őrizetben meghalt
