Az Amnesty International jelentése azután látott napvilágot, hogy két iráni kurd aktivistát, Ronak Safarzadeht és Hana Abdit továbbra is vádemelés és bírósági eljárás nélkül, valamint jogi képviselet lehetősége nélkül tartanak fogva. 2007 októberében és novemberében tartóztatták le őket, mert békésen gyakorolták jogaikat.
A szervezet továbbá nyilvánosságra hozta tizenkét női jogvédő aktivista esetét, akik közül tizenegy nő és egy férfi. őket jelenleg is fogva tartják vagy más módon zaklatják őket azért, mert békés erőfeszítésekkel küzdöttek a törvényhozás módosításáért.
Az Irán: A női jogvédők szembeszállnak az elnyomással c. jelentés szerint a nőket érő törvényes diszkrimináció elleni küzdelem élén álló emberi jogi aktivistákat gyakran önkényesen letartóztatják, megtagadják tőlük a jogi képviseletet, a családtagok látogatását és a megfelelő eljárást, és előfordul, hogy a biztonsági személyzet büntetlenül bántalmazza őket. Egyeseket homályosan megfogalmazott vádakkal fogtak perbe, azzal vádolva őket, hogy veszélyt jelentenek a nemzet- ill. közbiztonságra, látszólag a megfélemlítés céljával, hogy ne folytassák tevékenységüket az iráni nők jogaiért. Másokat egyszerûen mindenféle hivatalos vádemelés nélkül, hosszú ideig fogva tartottak, magánzárkába zárták őket, és megtagadtak mindenfajta érintkezést a külvilággal. Tették mindezt gyakran egy jogi rendelkezés értelmében, amely lehetővé tesz, hogy bírók korlátozás nélkül meghosszabbíthatják a fogva tartás idejét.
A 2006. augusztus 27-i Kampány az egyenlőségért elindítása óta a női jogvédőket ért zaklatások és megfélemlítések még nyilvánvalóbbá és súlyosabbá váltak a hatóságok részéről. A kampány célja, hogy egymillió aláírást gyûjtsön össze egy, a nőket érő jogi diszkrimináció megszüntetését követelő petícióhoz.
Aktivisták tucatjait tartóztatták le a Kampány az egyenlőségért kezdeményezéssel kapcsolatos tevékenységeik miatt, sokukat épp aláírásgyûjtés közben. 2008 januárjától a kampány honlapját legalább hét alkalommal blokkolták a hatóságok. A nyilvános találkozók hivatalos engedélyezését gyakran megtagadják. A kampányolók általában a szimpatizánsok otthonában tartják találkozóikat, akik közül néhányan a történtek után fenyegető telefonhívásokat kaptak, minden valószínûség szerint biztonsági tisztviselőktől, vagy berendelték őket kihallgatásra. Legalább egy ilyen gyûlést a rendőrök erőszakkal feloszlattak, letartóztatták a jelenlévőket, néhányukat pedig meg is verték.
Az Amnesty International változásokat szeretne egy olyan diszkriminatív törvényhozásban, amely sok egyéb más mellett, kizárja a nőket a legfelsőbb állami pozíciókból, megtagadja tőlük a bírói kinevezés lehetőségét, illetve a férfiakéval egyenlő jogokat a házasságban, a váláskor, a gyermekfelügyelet kérdésében és az öröklésben. E diszkriminatív törvényhozás szerint egy nőtől származó bizonyíték csupán feleannyi súllyal bír a bíróság előtt, mint egy férfié.
A jelentés felszólítja a kormányt, az iráni országgyûlést (a Majlest), valamint a bírói hatóságokat, melyek jelentős befolyással vannak a nők helyzetére, hogy Irán tegyen eleget nemzetközi kötelezettségeinek a nők jogainak megerősítését, illetve a jogi és egyéb szintû diszkriminációjuk megszüntetését illetően.
Malcolm Smart azt nyilatkozta, hogy a hatóságoknak éppen üdvözölni és támogatni kell az iráni nők azon követelését, hogy egyenlő esélyekhez jussanak, valamint azon törekvésüket, hogy véget akarnak vetni az életüket beárnyékoló diszkriminatív törvényhozásnak. “A kormánynak értékként kell tekintenie a női jogvédők és az emberi jogvédők tevékenységére, és fel kell ismernie, hogy ezek az aktivisták és jogvédők sokban hozzájárulnak a diszkrimináció és az intolerancia elvetéséhez, valamint az egyetemes emberi jogok erősítéséhez Iránban.”
Az Irán: A női jogvédők szembeszállnak az elnyomással c. jelentést itt olvashatja.
