A szervezet hivatalos bírósági jegyzőkönyveket használ fel, és
tanúvallomásokat idéz az erőszakos eltűnések áldozataitól és tanúitól.
Az
erőszakos eltűnéseket természetüknél fogva titkolózás övezi, így az
áldozatok pontos számáról sem lehetnek adataink. Az eltűntek
családjainak érdekeit védő pakisztáni szervezetek szerint legalább 563
esetről van szó. 2006-ban az Amnesty International erőszakos eltűnések
tucatjait dokumentálta Pakisztánban. A vizsgálat olyan esetekre
fókuszált, akiket a terrorizmus-ellenes intézkedések nyomán fogtak el
az Egyesült Államok vezette “terrorizmus elleni háború” égisze alatt.
“Eltűnt” emberek százait tartják fogva Pakisztánban.
Esettanulmányok a jelentésből
- Asad Usman kilencéves fiút a balochistani határrendészet fogta el.
Jelentésük szerint akkor akarták elengedni, ha bátyja feladja magát.
Tumpban vagy Mandban tartották fogva, Turbat mellett, Balochistan
tartományban. A Legfelsőbb Bíróság 2007. április 27-én rendelte el
szabadon bocsátását.
- Masood Janjua 45 éves üzletembert és
családapát a pakisztáni biztonsági erők 2005 júliusában egy buszon
fogtak el barátja, Faisal Faraz, 25 éves lahore-i mérnök társaságában.
A kormány nem ismerte el, hogy Janjua-t fogva tartja, annak ellenére,
hogy több korábbi fogva tartott, többek között Dr. Imran Munir
tanúvallomásában állította, hogy látta a férfit a börtönben. Masood
felesége, Amina Masood Janjua Faisal édesanyjával az eltűntek jogait
védő Emberi Jogvédő Csoport alapítója.
- Dr. Imran Munir
pakisztáni származású malajziai állampolgárt 2006 júliusában
tartóztatták le. Holléte mindaddig ismeretlen volt, míg a Legfelsőbb
Bíróság 2007. május 4-én arról nem értesült, hogy Munirnak hadbíróság
elé kell állnia “Pakisztán elleni kémkedés” vádjával. Egy hónappal
később a Bíróság arról értesült, hogy Dr. Munirt nyolc év
börtönbüntetésre ítélték. A Bíróság elrendelte megjelenését a bíróság
előtt, és mivel kiderült, hogy gyenge az egészsége, elrendelte, hogy
kerüljön kórházba. A bíróság rögzítette volna Dr. Munir nyilatkozatát
erőszakos eltűnéséről, azonban a meghallgatást félbeszakította a tavaly
novemberi szükségállapot bevezetése. A Dr. Munir elleni ítéletét a
katonai hatóságok félretették, miután a Legfelsőbb Bíróság
megkérdőjelezte az ítéletet. Az Amnesty International úgy értesült,
hogy Dr. Munirt még nem idézték újból bíróság elé, az ellene felhozott
kémkedés vádja tehát továbbra is érvényben van. A férfi még mindig
kórházban tartózkodik.
2006-ban Musharraf elnök az Amnesty
International erőszakos eltűnésekkel kapcsolatos állításait a következő
állásfoglalásokkal vetette el: “Erre még válaszolni sem akarok, ez
nonszensz, ezt nem hiszem el, ez az információ nem megbízható.”
Hozzátette, a kormánya 700 embert tartott fogva, akiket mind
nyilvántartott. 2007 márciusában Musharraf elnök ismét megerősítette,
hogy az állítás, miszerint emberek százai tűntek el a pakisztáni
titkosszolgálat börtöneiben “teljességgel megalapozatlanok”, és ezeket
az embereket a “dzsihád csoportok” toborozták be. “Holtbiztos vagyok
benne, hogy az eltűnt személyek militáns szervezetek irányítása alatt
állnak”, nyilatkozta.
“Pakisztán új kormányának azonnal fel kell
fednie, hol tartják fogva az erőszakos eltűnések áldozatait, eltűnt
emberek százait. Ki kell vizsgálnia minden egyes esetet, és el kell
számoltatnia a felelősöket, beleértve az ország biztonsági és hírszerző
szerveit is,” nyilatkozta az Amnesty International.
A szervezet
követeli, hogy Pakisztán új kormányának vezetői helyezzék vissza
pozíciójukba azokat a bírákat, akik az eltűnésekkel kapcsolatos
eseteket vizsgálták, és akiket emiatt mondattak le. Amikor 2007
novemberében Pervez Musharraf elnök szükségállapotot hirdetett,
lemondatta azokat a kulcsfontosságú bírákat, akik felelősségre vonták
az államot az erőszakos eltűnések ügyében.
A jelentés emellett
felszólítja más országok kormányait, különösen az Egyesült Államok
kormányát, hogy ne vegyenek részt, ne járuljanak hozzá, és ne
tolerálják az erőszakos eltűnések gyakorlatát. A titokban fogva
tartottak közül sokan úgy nyilatkoztak, hogy a pakisztáni hírszerzés
hallgatta ki őket, de kihallgatásukban külföldi ügynökök is részt
vettek.
“Nem tudjuk, hogy ezek az erőszakkal elrabolt emberek
bűnösök vagy ártatlanok, de alapvető joguk, hogy vádat emeljenek
ellenük és tisztességes bírósági eljárást folytassanak le,” nyilatkozik
Sam Zarifi.
“Yusuf Raza Gilani miniszterelnök hangsúlyozta a
koalíciós kormány elkötelezettségét az emberi jogok betartása mellett.
Arra kérjük, hogy cselekedjen azonnal, hogy megoldja az erőszakos
eltűnések eseteit,” nyilatkozott Sam Zarifi, az Amnesty International
ázsiai-és csendes-óceáni régió-igazgatója.
“A titkos fogva
tartással Pakisztán kormánya nemcsak megsértette ezen emberek jogait,
de elmulasztotta azon kötelezettségét is, hogy bíróság elé vigye
polgári lakosság elleni támadások résztvevőit.”
Az angol nyelven itt elérhető jelentés (ASA 33/018/2008) az Amnesty International erőszakos eltűnések megszüntetését célzó, világszintű kampányának része.
