Afganisztán: A sajtószabadságot meg kell védeni a hírszerző ügynökségek beavatkozásaitól

Másnap, július 29-én, kedden az NDS ügynökei ismét letartóztatták Fajjazt, majd egy nap elteltével ismét elengedték. A Független Afgán Emberi Jogi Bizottság szerint Fajjazt azért tartóztatták le, mert a július 27-i, vasárnapi adásban „rossz színben tüntette fel” a kormánytisztviselőket.

Az Ariana TV szerint az NDS leállította az adást, amelyben Fajjaz a városfejlesztési minisztert, Juszef Pastunt, valamint a magát Herát emírjének nevező, jelenleg víz- és energiaügyi miniszterként dolgozó Izmail Khant kérdezte a kormánytisztviselőknek az illegális földosztásokban játszott szerepéről.
Egy sajtóbeszámoló szerint Fajjazt azzal vádolták meg, hogy 24 órás áramellátást követelt magának Izmail Khantól, valamint „kenőpénzt kért” Mohammed Amin Farhang gazdasági minisztertől. Ügye az igazságügyi minisztériumhoz került. Abdul Kvadir Mirzir, az Ariana TV szóvivője a beszámolók szerint alaptalannak nevezte a vádakat.

„Az NDS-nek ebben az esetben nincs joga beavatkozni. Ez a közbelépése a kormány jogtalan behatolását jelzi az afgán sajtóba” – mondta Sam Zafiri, az Amnesty International Ázsia csendes-óceáni térségében működő részlegének igazgatója. – „Az NDS nem lehet a kormányt kritizálók megfélemlítésének eszköze.”

Az NDS jogkörébe hivatalosan csak a nemzetbiztonsági fenyegetések tartoznak. A hatalmának törvényes forrásairól és kiterjedéséről szóló dokumentumok nem nyilvánosak.

Az Amnesty International sürgette az afgán kormányt, hogy tartsa be a nemzetbiztonságról, a szólásszabadságról és az információhoz való hozzáférésről szóló 1995-ös Johannesburgi Nyilatkozatot, amelynek kívánalmait nemzetközi jogi szakértők fogalmazták meg, és az ENSZ szólásszabadsággal és az ügyvédek és bírók elfogulatlanságával foglalkozó különmegbízottai hagyták jóvá.

A Johannesburgi Nyilatkozat 2 (b) alapelve kimondja, hogy „egy nemzetbiztonsági alapokon nyugvó korlátozás nem jogszerű, ha eredeti célja vagy kimutatható hatása a nemzetbiztonsággal össze nem függő érdekekkel szembeni védelem, amelyek közé tartozik például leleplezés esetén egy kormány védelme, vagy a közintézmények működésével kapcsolatos adatok eltitkolása…”

2007-ben az NDS letartóztatta Kamran Mir Hazart, egy online híroldal, a kabulpress.org szerkesztőjét. A letartóztatás nyilvánvaló oka a kormány teljesítményét kritizáló cikkek megjelentetése volt. 2007 áprilisában az akkori igazságügyi miniszter, Abdul Szabit utasítására a rendőrség lerohanta a Tolo TV irodahelyiségeit, hogy letartóztassák Hamed Hajdari újságírót, aki egyúttal a csatorna igazgatója is volt, mivel „helytelenül” idézte Szabit szavait egy közleményben.

2006 júniusában az NDS új irányelvet adott ki, amelyben azt követelte, hogy a sajtóorgánumok korlátozzák riporteri tevékenységüket, valamint azok terjedelmét, amelyet általánosságban, pontatlanul úgy írtak le, mint ami „szemben áll a nemzeti érdekekkel”.

„Úgy tűnik, Fajjaz letartóztatásának semmi köze nem volt a nemzetbiztonsági kérdésekhez, annál több azonban az emberi jogokat a saját, feltehetően törvénytelen hasznuk érdekében megsértő hivatalnokokhoz. Minden ehhez hasonló eset után végigfut az erőszaknak és fenyegetéseknek kitett afgán újságírók hátán a hideg” – mondta Sam Zafiri.

Háttér-információk

Az Afganisztánban működő újságírókat és a médiában dolgozókat egyre gyakrabban fenyegetik meg mind állami, mind nem állami szereplők. Több újságírót megöltek. A kormány, elsősorban az NDS, illetve a vallásos tudósok, az ulemák tanácsa egyaránt megpróbálja korlátozni a sajtószabadságot.

Perviz Kambaks egyetemi hallgatót és újságírót 2008. január 22-én istenkáromlás vádjával halálra ítéltek egy regionális bíróságon, a Balk tartománybeli Mazár-i Sarífban, mivel állítólag a nőknek az iszlámban betöltött szerepét tanulmányozó anyagokat töltött le az internetről.

Az afgán sajtószabadságot tovább korlátozhatja a jelenleg Karzaj elnök jóváhagyására váró átdolgozott médiatörvény. A törvény számos ellentmondó intézkedést tartalmaz, amelyek – például „az iszlám elveinek ellenmondó” tartalmak betiltásával – a nemzetközi emberi jogi törvényekben engedélyezettekhez képest sokkal komolyabban korlátozhatják a szólásszabadságot.