Még fél évvel azután is folytatódnak az erőszakos eltűnések Szíriában, hogy az ENSZ felszólította az országot, vessen véget ennek az iszonyatos gyakorlatnak – nyilatkozta az Amnesty International az Erőszakos Eltűnések Áldozatainak Nemzetközi Napja alkalmából, amely minden év augusztus 30-án van.
„A
szír embereket rutinszerűen, erőszakkal rángatják bele a titkos
fogvatartás mély szakadékába, ami egyértelmű bizonyíték arra, hogy a
hatóságok szisztematikusan használják ezt az eszközt arra, hogy
megtörjék az ellenzéket” – mondta Philip Luther, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai
igazgatója.
Az
ENSZ februári határozata ellenére, amely azt követeli, hogy vessenek
véget az erőszakos eltűnéseknek és egyéb emberi jogsértéseknek,
számtalan, a szír kormány által ellenzékinek tekintett aktivistát,
újságírót, orvost és ügyvédet rabolnak el az utcáról vagy otthonaikból,
és aztán eltűnnek a „fekete
lyukakban”.
Az
eltűnteket a kapcsolattartás lehetősége nélkül, titokban tartják fogva
különböző szíriai börtönökben. Sokan közülük embertelen körülmények
között, jogi védelem nélkül, megkínozva vagy más embertelen bánásmódnak
kitéve senyvednek. Ismeretlen számú fogvatartottat öltek meg a titkos
börtönökben.
Februárban
az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) tagjai elkötelezték magukat, hogy
„további lépéseket tesznek, ha nem teljesülnek a követelések”. Hat
hónappal később a szír kormány még mindig könyörtelen megfélemlítő
akciókat szervez az ellenzékiekkel szemben.
„Nem lett semmi a
BT tagjainak ígéretéből, miszerint fellépnek azok ellen, akik
felháborító módon semmibe veszik a határozatot. Ez nagyban elősegíti,
hogy a szíriai
kormány háborítatlanul és büntetlenül folytathassa az erőszakos
eltüntetések gyakorlatát” – hangsúlyozta Philip Luther.
A
határozat az ostromok befejezésére és a humanitárius segítség
bejutásának biztosítására is felszólított, csakúgy mint az önkényes
fogvatartások és kínzások azonnali befejezésére mind a kormányerők mind a
fegyveres csapatok részéről. Részletesen kitér arra is, hogy azonnal
szabadon kell bocsátani
mindazokat, akiket önkényesen tartanak fogva (köztük a sok lelkiismereti
foglyot).
Az
Amnesty International újult erővel folytatja kampányát az Erőszakos
Eltűnések Áldozatainak Nemzetközi Világnapja kapcsán, hogy felhívja a
figyelmet azoknak a szír embereknek a helyzetére, akiket az állam rabolt
el, és akiknek a sorsa mindmáig ismeretlen.
STORY MAP: http://bit.ly/
VIDEO: http://youtu.be/iBvw0AfEZKo
Eltűntek Szíriában: A háború szellemei
Rania
(nem valódi név) utoljára 2011. november 1-jén beszélt a barátjával,
Mohamed Bachir Arabbal. Mohamed orvosként és elkötelezett politikai
aktivistaként hat hónapig bujkált, és megpróbálta elkerülni a szír
hírszerzés kinyúló csápjait, mely rutinszerűen elzárja a hozzá hasonló
békés aktivistákat.
Másnap
valóra váltak Rania legrosszabb félelmei. Az esti hírekben közölték,
hogy Mohamedet letartóztatták. Rokonai közül senki se tudta, hova
vitték.
Mohamed
különleges ember volt. Az észak-nyugati szír város, Aleppó egyetemének
diákvezetőjeként tevékenykedett. Az évek során számos tiltakozást
szervezett a kormány intézkedései ellen, ami miatt gyakran szembekerült a
hatóságokkal. 2004 és 2005 között több hónapra elzárták, majd szabadon
engedték.
De
rokonai és kollégái most attól tartanak, hogy más a helyzet. A szír
krízis 2011 márciusi kezdete óta számos titokban, az állam által
elfogott vagy erőszakkal eltüntetett ember csúszott ki az ellenőrzés
alól.
„A
szír hatóságok ellenzéket érintő stratégiája brutális: emeld fel a
szavad egyszer ellenük és elfognak; tedd meg még egyszer és eltüntetnek”
– összegezte Philip Luther, az Amnesty
International közel-keleti és észak-afrikai igazgatója.
Azok
közül a szerencsések közül, akiket hónapok vagy évek elzárása után
elengednek, sokan tele vannak sebhelyekkel a brutális bánásmód miatt.
Legtöbbjük
arról számol be, hogy számos olyan fogvatartási helyszínt megjárt,
amely a szír biztonsági erők és a hírszerzés sötét labirintusának
számít.
„Mikor
elfognak és titokban elzárnak valakit, nagy a valószínűsége, hogy meg
fogják kínozni, hogy információkat szedjenek ki belőle vagy csak azért,
hogy megbüntessék. Szíria émelyítő múltja azt mutatja, hogy komoly esély
van rá, hogy ilyen bántalmazások komoly sérülést okozhatnak az eltűnt
személynek, akik akár bele is halhatnak” – mondta Philip Luther.
A hátrahagyottaknak pedig marad a fájdalom, hogy nem tudják mi történt a szerettükkel.
Amint
Mohamed családja megtudta, hogy letartóztatták a férfit, elkezdtek
információkat gyűjteni arról, hol lehet. Eleinte sikertelenek voltak. De
utána elkezdtek szivárogni az információk. Néhány férfi, akiket nemrég
engedtek ki az ország legrosszabb hírű börtöneiből, elmondták, hogy több
helyen látták a férfit.
Nem
sokkal Mohamed elfogása után látták őt az aleppói légierő
hírszerzésénél, később ugyanabban a városban a kórházban is. Egy férfi
elmondása szerint Mohamed fejsérülést szenvedett, mert megkínozták vagy
rosszul bántak vele.
Az
Amnesty International számos emberrel beszélt, akiket azon a helyen
tartottak fogva. Egyikük, aki jelenleg Szírián kívül él és neve
elhallgatását kérte, elmondta, hogy a börtönben olyan rossz volt az
élet, hogy azt kívánta, bárcsak meghalna.
Elmondta,
hogy az elzártakat gyakran súlyosan megverik, túlzsúfolt cellákban
tartják, és az ivóvíz hiánya sokakat arra kényszerít, hogy a WC-ből
igyanak. A higiénia abszolút hiánya miatt hasmenés és más fertőző
betegségek terjednek, amelybe sokan belehalnak.
Egy másik, azóta már szabadon bocsátott letartóztatott szerint Mohamedet más helyszíneken is látták, például a légi hírszerzés al-Ameerya szárnyának damaszkuszi központjában, és a Katonai Hírszerzés qaboun-i kirendeltségénél .
De
a hollétéről szóló hírek igen ritkák. Idén egy ember látta Mohamedet a
saydnaya-i katonai kórházban, ahol talán katonai bíróság elé állították,
de a sorsa még mindig ismeretlen.
„Az
a tény, hogy Mohamedet majdnem három éve őrizetbe vették, és senki sem
tudja merre lehet, botrányos képet fest arról, hogy a szír hatóságok
sötét börtönhálózata hogyan működik. Brutális biztonsági erők vigyáznak a
titokban elzártakra, és szerte az országban utaztatják őket anélkül,
hogy belegondolnának mekkora aggodalomnak teszik ki ezzel a
családtagokat” – hangsúlyozta
Philip Luther.
Mohamed
egy a sok békés aktivista, ügyvéd, újságíró és humanitárius munkás
közül, akiket a szír hatóságok ellenségként kezelnek, és így titokban
lecsukatják őket a biztonsági erőkkel. Sokuk a mai napig eltűntnek
számít.
Közülük
páran: Ali Mahmoud Othman, újságíró, 2012 márciusában letartóztatták
Homs-ban; Juwan Abd Rahman Khaled, kurd aktivista, 2012 szeptemberében
letartóztatták Damaszkuszban; Khalil Ma’touq, emberi jogi ügyvéd,
utoljára 2012 októberében látták egy damaszkuszi ellenőrző pontnál; és
Nasser Saber Bonder, költő és emberi jogi aktivista, 2014 februárjában
vitték el damaszkuszi
otthonából.
A lista folytatódik. Ők a szír háború szellemei.
Új,
Szírián kívüli otthonából beszélve Rania elmondja, hogy nem adja fel
Mohamed felkutatását: „Nyolc hónapja nem igazán tudok semmit Mohamedről,
de folytatjuk a kutatást. Ő egy nagyon békés ember, nem tudom miért van
börtönben. A dolgoknak meg kell változniuk Szíriában.”
