Bíróként az a munkám, hogy az igazságot biztosítsam a bűncselekmény áldozatai és annak elkövetői számára is. Olyan emberekkel találkozom a tárgyalóteremben, akikkel különféle helyzetekben tisztességtelenül és igazságtalanul bántak. Azt azonban soha nem gondoltam volna, hogy velem is igazságtalanul bánnak, azt pedig különösen nem, hogy ezt a lengyel kormány teszi majd. Ismeretlen és veszélyes vizeken hajózunk. Múlt héten az Európai Bizottság a következő szakaszába léptette a kötelezettségszegési eljárást, amit a bírák elleni új fegyelmi eljárás miatt indítottak. Ha Lengyelország nem hozza összhangba az eljárást az uniós joggal, akkor az ügy az EU Bíróságán köthet ki.
Nem akartam, de én lettem az egyik példája a bírák elleni igazságtalan hadjáratnak. Mióta a lengyel kormány bejelentette “bírósági reformját, azon voltam, hogy megvédjem a demokratikus értékeinket, különösen a bíróságokat és az emberi jogokat. Pawel Adamowicz, Gdansk polgármesterének aljas meggyilkolása után ezt írtam a Twitteren: “Ide vezet a gyűlöletbeszéd.” Finoman fogalmazva is meglepett, amikor a fegyelmi eljárásokkal megbízott ügyész azt kövelte tőlem, hogy magyarázzam meg a bejegyzésemet.
Nem sokkal ezután az ügyész egy újabb levelet küldött, amiben azt kifogásolta, hogy miért fogadtam el a város Egyenlőségért elnevezésű díját, amit a gdanski Egyenlő Bánásmód Tanács ítélt nekem, és amit hivatalosan a később elhunyt polgármester adott át. A díjjal járó pénzjutalmat egy humanitárius szervezetnek adományoztam, az ügyész szerint azonban “megsértettem a bíróság méltóságát”, amiért “díjat fogadtam el a polgármestertől”, mivel egy másik ügyben alperes volt azon a bíróságon, ahol dolgozom. Nem számított, hogy semmi közöm nem volt ahhoz az eljáráshoz, és én is csak az újságokból értesültem róla.
Az ellenem is indított fegyelmi eljárás az igazságügy minisztérium találmánya, amit a parlamentben kormánypárti képviselők szavaztak meg. Az eljárás elvileg azokat vonná felelősségre, akik megsértik a bírói hivatás szakmai és etikai követelményeit. A valóságban azonban ezeknek a fegyelmiknek semmi köze a bíróságok szakmai tisztességének védelméhez, a céljuk, hogy elhallgatassák és behódoltassák a bírákat a minisztériumnak. A cél, hogy senki sem emelje fel a szavát, amikor a hatóságok meghekkelik a bíróságokat.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyes, magukat bírónak nevező kollégáim képesek részt venni más bírók zaklatásában, pusztán azért mert azok igyekeznek megvédeni a bíróságokat a politikai befolyástól, és komolyan veszik az ország alkotmányos értékeit. Nagyon csalódott vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem.
A zaklatás nem csak a fegyelmi eljárásokra korlátozódik. Az ügyemben eljáró ügyész komplett lejárató kampányba kezdett ellenem, levelet írt az ombudsmannak (a honlapján közzé is tette az írását), és azzal vádolt meg, hogy “pénzt fogadtam el” a később meggyilkolt polgármestertől.
Semmi kétségem afelől, hogy az ügyész és helyettesei politikai megrendelésre cselekszenek, és afelől sincs, hogy elfogultak a kormány irányába. Azért teszik, amit tesznek, hogy félelmet keltsenek, elbátortalanítsák a bírákat, illetve hogy hiteltelenítsék és zaklassák őket minden lehetséges módon. Ezeknek nem lenne szabad megtörténnie egy független bíróságon vagy egy olyan országban, ahol a jog uralkodik.
Egyszerre megnyugtató és zavarba ejtő, hogy tudom, nem vagyok egyedül. Az Amnesty legutóbbi jelentésében számos kollégám számolt be hasonló élményekről. Miközben a zaklatás módjai eltérőek, van egy közös minta: miután egy bíró vagy ügyész felemeli a szavát a kormány “reformjaival” szemben, hirtelen az egész életük vizsgálat tárgya lesz, majd nem sokkal később előkerül valami indok, ami miatt fegyelmi eljárás indul ellenük. Az indokok változatosak, de mindig mondvacsináltak. Néhány bírótársam ellen azért indult vizsgálat, mert kérdéseikkel az EU Bíróságához fordultak, mások ellen pedig azért, mert elmondták a véleményüket.
A tisztességes eljáráshoz való jogra leselkedő egyik legnagyobb veszély, ha a bírák ellen az általuk hozott ítéletek miatt indítanak fegyelmiket. 2018 szeptemberében Piotr Schab ügyész és két helyettese azért indítottak eljárásokat, mert szerintük a bírák ítéletei tartalmazták a “politikai véleményüket”. Ezekben az ügyekben a bírák felmentették azokat a tüntetőket, akik a kormány “bírósági reformja” ellen tüntettek.
Bíróként az a kötelességem, hogy megvédjem az állampolgárokat jogait, akiket szolgálok. Sokáig éltem a kommunista diktatúrában, ezért a szabadság nagyon fontos számomra. Folytatni fogom a küzdelmet azok ellen, akik el akarják venni a szabadságunkat. A lengyel kormány elszánta magát, hogy még rövidebb pórázra vegye a bíróságokat, ezért szükségünk van a nemzetközi közösség támogatására, hogy küzdjünk és túléljünk, nemcsak a lengyel, hanem minden európai ember joga és szabadsága a tét.
AZ ÍRÁS ELŐSZÖR A EURONEWS OLDALÁN JELENT MEG.
