1.
Alkoholfogyasztás. Tavaly júniusban, Iránban halálra ítéltek
két férfit, akiket harmadszor találtak bűnösnek
alkoholizálásban. Észak-Koreában egy beszámoló szerint tavaly
októberben egy vezető védelmi minisztériumi dolgozót végeztek
ki, amiért alkoholt ivott a Kim Dzsongil halála után kihirdetett
100 napos gyászidőszak alatt.
2.
Házasságtörés. Tavaly Szudánban két nőt megkövezésre
ítéltek házasságtörés miatt, a tárgyaláson az asszonyokból
mindkét esetben erőszakkal csikartak ki vallomást. Szerencsére a
fellebbezés után az ítéleteket megsemmisítették. Iránban most
is legalább tíz elítélt – főként nő – ül emiatt a halálsoron.
3.
Kommunikáció a külvilággal. Jemenben a külföldi országokkal
kapcsolatot tartani halálos vétek. Áprilisban a Legfelsőbb
Bíróság megerősítette, hogy egy ember ezért végeztek ki – a
feltehetően Dél-Jemen függetlenségét támogató áldozat Iránnal
tartott kapcsolatot.
4.
Ellenszegülni a kormánynak. Ismét Irán: 2012-ben a Legfelsőbb
Bíróság fenntartotta a Gholamreza Khosravi Savadjanira „Isten
ellen való gyűlölködés” bűnéért kiszabott halálos
ítéletet, mert a vádlott állítólag egy betiltott iráni
ellenzéki csoporttal tartott fenn kapcsolatot.
5.
A vallás megsértése vagy elhagyása. Tavaly decemberben,
Szaúd-Arábiában az online aktivista, Raif Badawi ellen indítottak
eljárást „hitehagyás” vádja miatt, amiért létrehozott egy
weboldalt politikai és társadalmi viták lefolytatására. Idén
ejtették a vádat – úgy tűnt, hogy a büntető eljárás azok
megfélemlítését szolgálja, akik nyílt vitákban próbálnak
részt venni. Iránban egy programozót végeznének ki, mert az
általa alkotott programmal pornografikus fotókat is feltöltöttek
az internetre.
Legyinthetnénk,
hogy ilyen hülyeségek miatt csak diktatúrákban végeznek ki
embereket. De mi van, ha az országunkban egyszer csak elfogy a
demokrácia…..? Nos, egyébként pedig legyen szó akár
jogállamról vagy egy távoli királyságról, a halálbüntetés
így is úgy is kegyetlen és teljesen felesleges.
5
érv a halálbüntetés ellen
1.
Nem elrettentő hatású. Nincs tudományos bizonyíték vagy
statisztikai adat arra, hogy a halálbüntetésnek elrettentő ereje
lenne – erre legutóbb egy 2012-es átfogó amerikai kutatás hívta
fel a figyelmet. Nem feltétlenül alacsonyabb a bűnözés mértéke
azokban az országokban, ahol létezik halálbüntetés, és
jellemzően nem magasabb ott, ahol nincs ilyen büntetési mód.
2.
Nem olcsóbb, mint a börtön. Illetve legfeljebb
Fehéroroszországban, ahol a kegyelmi kérvény elutasítása után
2 perccel már tarkón is lövik az elítéltet. Ahol azonban a
nemzetközi jogi normákat betartják, és tisztességes eljárást
folytatnak, ott a halálbüntetés sokkal drágább. Ez azért van
így, mert az ilyen ügyek tárgyalása sokkal hosszadalmasabb,
bonyolultabb, több szakértő bevonásával zajlik, ugyanez
vonatkozik a felülvizsgálati és kegyelmi eljárásokra is.
Ráadásul gyakran előfordul, hogy a kivégzésre csak több évtized
után kerül sor. Egy Hakamada nevű Japán elítélt például 45
éve ül a halálsoron. Vagyis halálbüntetés többnyire = kivégzés
+ egy átlagos életfogytiglan.
3.
Ha tévedünk, az végzetes. Amíg életben van az elítélt,
addig van reménye arra, hogy esetleg kiderül ártatlansága. A
végrehajtott halálos ítélet azonban visszavonhatatlan és
megváltoztathatatlan, amelynek már sok ártatlan esett áldozatul –
még egy olyan fejlett bűnüldözéssel és igazságszolgáltatási
rendszerrel rendelkező országban is, mint az USA vagy Japán. És
akkor most a szemet-szemért elvet követve ítéljük halálra a
bírót is, aki téves ítéletével meggyilkolt valakit?
4.
Nem lehet emberséges. Létezik a világban lefejezés, kövezés,
sortűz, sőt, keresztre feszítés is, a kivégzési módszerek
közül talán csak a méreginjekcióról hiszik azt, hogy humánus.
Nos, az sem az. A három összetevőből álló „koktél” egyes
komponensei közül gyakran pont az altató nem fejti ki jól a
hatását, így előfordulhat, hogy az elítélt látszólag
mozdulatlan az izombénító szertől, de ébren szenvedi végig a
saját haláltusáját. Bizonyos esetekben olyan szerről beszélünk,
amit már állatorvosok se alkalmazhatnak.
5.
Gyilkosok leszünk. Az állam a kivégzéssel gyilkol és a
bűnözők szintjére süllyed. Az emberi jogokat – köztük az
élethez való jogot vagy a kínzás tilalmát – a kormányoknak
mindenki számára egyenlően kell
biztosítaniuk, még a legelvetemültebb bűnözőknek is. Ne
feledjük, hogy sokszor nem is a legsúlyosabb bűntettek elkövetőit
ítélik halálra, hanem azokat, akiknek nincs pénzük jó ügyvédre,
vagy szigorúbb bíróval találkoznak. Sok országban pedig gyakran
törvénytelen eljárások nyomán, kínzással kikényszerített
tanúvallomások alapján küldenek valakit a vesztőhelyre.
Mondják
azt is, hogy hiába a fenti ellenérvek, egy demokráciában a
népakarat előtt meg kell hajolni. A halálbüntetés
társadalmi támogatottsága pedig gyakran tényleg magasnak tűnik.
De kérdés, hogy a lakosság mit is támogat? A tapasztalat szerint,
ahogy az emberek egy kicsit többet megtudnak a halálbüntetésről,
rájönnek, hogy semmire sem jó. Ha megkapargatjuk, az is kiderül,
hogy a társadalom a legtöbbször nem konkrétan kivégzéseket
szeretne, hanem a bűnözés csökkenését. Azt pedig sokkal
könnyebb elérni, ha az állam a bűnmegelőzésbe és a
bűnfelderítés hatékonyságának javításába fektet. És még
valami: az adózás „öröméről” is biztos sokan szívesen
lemondanának – akár már holnaptól is. De azért olyan nagyon
nem csodálkozunk, hogy ettől még lépik meg, ugye?
