Az Amnesty International meggyőző bizonyítékokat gyűjtött, amelyek bizonyítják, hogy a mianmari katonaság vezérkari főnöke, Min Aung Hlaing tábornok és 12 másik, a jelentésben megnevezett magas rangú katona emberiesség elleni bűncselekményeket követett el a rohingya lakosság ellen Arakán államban.

JELENTÉS

A mindent el fogunk pusztítani”: a mianmari katonaság emberiesség elleni bűncselekményei Arakán államban című átfogó jelentés legfontosabb következtetése, hogy az Arakán államban történt etnikai tisztogatást és más bűncselekményeket a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC) kell kivizsgálnia és eljárásokat kell indítani.  

Az Arakán állam területén a rohingyák ellen elkövetett válogatott borzalmak – gyilkosságok, szexuális erőszak, kínzás, komplett falvak felgyújtása és a lakosság szándékos éheztetése – nem magányos elkövetők vagy parancsmegtagadó egységek műve volt. Rengeteg bizonyíték támasztja alá, hogy az etnikai tisztogatást a katonaság legmagasabb szintjén szervezték meg.” - mondta Matthew Wells, az Amnesty International krízisekkel foglalkozó tanácsadója.

Egészen a legmagasabb szintig, Min Aung Hlaing tábornokig vér tapad a katonák kezéhez. A felelősöket emberiesség elleni bűncselekmények megszervezésének és elkövetésének és más súlyos jogsértések vádjával kell bíróság elé állítani.”

Bizonyítékok gyűjtése

A jelentésben az Amnesty megnevez a vezérkari főnök kilenc beosztottját, akik a Tatmadawban (a mianmari fegyveres erők) szolgálnak, illetve a határőrség három másik tagját, akik részt vettek az etnikai tisztogatásban.

A jelentés egy kilenc hónapon át Mianmarban és Bangladesben végzett átfogó kutatáson alapul. Eddig ez az szervezet legrészletesebb beszámolója arról, mi vezetett 702 ezer (Arakán állam rohingya népességének több mint 80%) nő, gyerek és férfi Bangladesbe meneküléséhez 2017. augusztus 25-ét követően.

A jelentés új részleteket mutat be a mianmari katonaság belső működéséről, a parancsláncról, az egységek bevetéséről illetve arról, hogy már a krízis előtt a biztonsági erők rohingya férfiakat fogtak el és kínoztak meg.

A dokumentum továbbá az eddigi legrészletesebb összefoglalása az Arakán Rohingya Felszabadítási Szervezet (ARSA) által augusztus 25. előtt és után elkövetett bűncselekményeknek. Ezek között van más etnikai és vallási kisebbségek tagjai ellen elkövetett gyilkosságok, ahogyan olyan rohingyák elleni merényletek is, akiket azzal vádolt meg a fegyveres szervezet, hogy a mianmari hatóságok besúgói.

Az Amnesty már korábban is dokumentálta a mianmari katonaság augusztus 25-ét követő elképesztően durva bosszúhadjáratát, ahogyan a rohingyák elleni évtizedeken átívelő apartheid rendszer működését, az ellenük elkövetett gyilkosságokat, szexuális erőszakot, kínzást, komplett falvak felgyújtását, taposóaknák használatát, éheztetését, tömeges deportálását és más súlyos jogsértéseket is.

Több mint 400 interjút készítettünk, műholdfelvételeket elemeztünk, fotókat és videókat hitelesítettünk szakértőkkel. Az új jelentés minden eddiginél részletesebben mutatja be a katonaság „tisztogatásait” az ARSA támadásait követően. Az Amnesty vizsgálata szerint a katonaság a Római Statútumban rögzített tizenegy emberiesség elleni bűncselekmény közül kilencet elkövetett.

Mindent elpusztítani” 

A vezérkar több olyan alakulat bevetéséről döntött Arakán államban az etnikai tisztogatás során, amelyek közismertek voltak kegyetlenségükről. Ennek soha nem látott pusztító következményei lettek.

Az augusztus 25-e előtti hetekben a Tatmadaw készenlétbe helyezte a 33. és 99. számú könnyű gyalogos hadosztályt, két olyan harcoló alakulatot, amelyek az Amnesty vizsgálata szerint 2016 végén és 2017 közepén háborús bűncselekményeket követett el Kacsin és Shan állam északi részén az ottani fegyveres konfliktusban.

Néhány rohingyák lakta településen a parancsnokok az első perctől kezdve világossá tették, hogy mit akarnak. Augusztus 20. körül, öt nappal a tömeges erőszak kitörése előtt, a 33. hadosztály egyik vezetője találkozott a rohingyák helyi képviselőjével a Rathedaung járásban található Chuty Pyinben. A hét rohingya szerint – akikkel külön-külön interjúztunk – a mianmari parancsnok megfenyegette őket, ha az ARSA vagy a falusiak bármi „rosszat” tesznek, a katonák válogatás nélkül agyonlövik őket.

Az Amnesty egy általunk hitelesnek tartott, burmai nyelvű telefonbeszélgetés felvételéhez is hozzájutott, amelyen egy Inn Din-beli rohingya és egy mianmari katonatiszt beszélgetése hallható. „Parancsot kaptunk, hogy ha bármi zavargás történik, gyújtsuk fel az egész falut. Ha nem maradtok nyugton, mindent elpusztítunk.”

Az egyre kibontakozó erőszakhullámról, amely keretében a biztonsági erők teljesen vagy részben felgyújtottak rohingya falvakat – Maungdaw járásban majdnem minden falut – részletesen beszámolt az Amnesty és mások is. A mostani jelentés még ennél is több részletet közöl a rohingyákat érő szisztematikus üldözésről, többek között azokról a kivégzésekről, amelyek három faluban, Chut Pyinben, Min Gyi-ben és Maung Nuban történtek. Több ezer nőt, férfit és gyereket gyilkoltak meg – köztük tömeges kivégzések során-, menekülőket lőttek agyon vagy égettek el saját házaikban. Elképzelhető, hogy sohasem fogjuk pontosan ismerni az áldozatok számát.

A biztonsági erők katonái lányokat és nőket erőszakoltak meg saját otthonaikban illetve miközben azok Bangladesbe próbáltak meg eljutni. 20 erőszak túlélővel, köztük 11 olyan nővel készítettünk interjút, akit egyszerre többen erőszakoltak meg. Az Amnesty Arakán állam mindhárom járásában, összesen 16 különböző helyszínen dokumentált szexuális erőszakot. Az erőszak alkalmazása széleskörben elterjedt és szintén hozzájárult, hogy még több ember meneküljön el. Néhány áldozat szemtanúja volt, ahogy családtagjait előtte ölik meg. Legalább egy faluban az elkövetők, miután megerőszolták a nőket, rájuk gyújtották a házukat.

A határőrség letartóztatásai és a kínzások

Az augusztus 25. előtti napokban egyre nagyobb lett a feszültség a térségben, amit az ARSA támadásai csak fokoztak. A mianmari biztonsági erők több száz rohingya férfit és fiút vettek önkényesen őrizetbe és zártak börtönbe. Az Amnesty 23 olyan olyan férfival készített interjút, akiket letartóztattak, megkínoztak vagy más módon bántalmaztak.

A férfiakat és fiúkat a letartóztatás után megverték, majd a határőrség bázisaira szállították őket, ahol napokig vagy hetekig a világtól teljesen elzárva tartották őket.

A tisztek a kínzásokkal információkat akartak kicsikarni az áldozataikból vagy arra akarták őket kényszeríteni, vallják be, hogy az ARSA tagjai. Az Amnesty két ilyen bázison történt kínzásokról rendelkezik bizonyítékokkal: az egyik a Taung Bazarban (Buthidaung járás), a másik a Zay Di Pyin faluban (Rathedaung járás) található bázison történt. Több áldozat később név szerint azonosította a kínzásokban résztvevő tiszteket.

A szabadon engedett rohingya férfiak elmesélték, hogyan bántak velük. Rendszeresen verték, megégették, waterboardingnak vetették alá és megerőszolták őket. Többen, akiket a Taung Bazarban voltak mesélték, hogy a szakállukat is megégették. A Zay Di Pyin-beli bázison fogvatartott férfiak azt mondták, éheztették őket és vizet sem kaptak, majdnem halálra verték őket és a nemiszerveiket is megégették.

Egy a Rathedaung járásban élő farmer ezt mesélte: „A kezemet a tarkóm mögött összekötötték, majd lerántották rólam a longymat (egy szaronghoz hasonló ruhadarab), és egy égő gyertyát tartottak a péniszem alá. Egy tiszt tartotta a gyertyát, a felettese pedig parancsokat osztogatott... Azt mondták, „Vall be az igazat vagy meghalsz.”

Néhány fogvatartott nem élte túl a kínzásokat, köztük egy 20 éves férfi, akit - amiért vízért könyörgött - egy faléccel vertek halálra.

A szabadságukért cserébe komoly váltságdíjat kellet fizetniük, és aláírattak velük egy papírt, hogy nem bántották őket a börtönben. Tíz hónappal később még mindig nem árulták el a mianmari hatóságok, hányan vannak még börtönben és mivel vádolják őket. Ez önkényes fogvatartásnak számít a nemzetközi jog alapján. 

 A parancslánc

Az Amnesty International által megvizsgált bizalmas katonai iratok szerint az Arakán államban végrehajott katonai akciókhoz hasonló műveletek mindig a legfelsőbb katonai vezetés szoros irányítása mellett történnek. A harcoló alakulatoknak – amelyek a bűncselekmények nagy részét elkövették – szigorú jelentési kötelezettségük van a hadmozgásokról és a fegyverhasználatról, vagyis a felsőbb hadvezetésnek bőven volt információja arról, hogy mi történik Arakán államban a rohingyákkal. Továbbá több magasrangú tábornok, köztük a vezérkari főnök Min Aung Hlaing személyesen is járt Arakán állam északi részén, hogy felügyelje a hadművelet végrehajtását.

A magas rangú katonai vezetők tehát tudták – vagy tudniuk kellett volna – hogy emberiesség elleni bűncselekmények történtek, mégsem tettek semmit, hogy ezeket megakadályozzák vagy eljárásokat indítsanak, sőt később inkább megpróbálták eltussolni őket. Arra is vannak bizonyítékok, hogy néhányan közülük személyesen is részt vettek gyilkosságok, szexuális erőszak, kínzások és falvak felgyújtásának megtervezésében, elrendelésében sőt időnként azok végrehajtásában is.

Az Amnesty kutatása 13 olyan katonát azonosított, akik kulcsszerepet játszottak az emberiesség elleni bűncselekményekben. Ezeket az embereket haladéktalanul bíróság elé kell állítani. 

Itt az ideje felelősségre vonni az elkövetőket

A nemzetközi nyomás hatására egy hónappal ezelőtt a mianmari hatóságok bejelentették, hogy felállítanak egy független nyomozó bizottságot, hogy kivizsgálják az esetleges jogsértéseket. A korábbi kormányzati és katonai vizsgálatok csak arra voltak jók, hogy tisztára mossák az Arakán államban történt bűncselekmények elkövetőit.

A nemzetközi közösségnek nem szabad asszisztálnia ehhez a színjátékhoz, aminek egyértelműen a történtek eltussolása a célja. Ehelyett végre véget kell vetni a büntetlenség kultúrájának és biztosítani kell, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló Mianmarban.” - mondta Matthew Wells.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának be kell fejeznie az óvatoskodást, és azonnal a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell utalnia a Mianmari helyzetet, átfogó fegyverembargót és a pénzügy szankciókat kell elrendelnie a miamnari hadvezetés magasrangú tagjai ellen.”

Miközben megteremtik a bíróság elé utaláshoz szükséges nemzetközi konszenzust, a nemzetközi közösségnek az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának segítségével fel kell állítani egy mechamizmus, amely képes megakadályozn, hogy a mianmari hatóságok eltüntessék a bizonyítékokat.”

Ha az elképesztő mennyiségű bizonyíték ellenére sem sikerül lépni, felmerül a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy a nemzetközi közösség végre komolyan vegye az igazságtalanságokat.”