Több mint 530 ezer rohingya férfi, nő és gyerek menekült el eddig Rakin államból a mianmari biztonsági erők által elkövetett gyilkosságok, szexuális erőszak és gyújtogatások elől. A krízisről készült eddigi legrészletesebb Amnesty jelentés.

JELENTÉS

A világomnak vége: rohingyák elleni emberiességi bűncselekmények című jelentés részletesen bemutatja a miamnari biztonsági erők rohingyák elleni előre kitervelt kegyetlen bosszúhadjáratát, amely egy fegyveres rohingya csoport nagyjából harminc őrposzt ellen augusztus 25-én intézett támadásai után kezdődtek. Több tucat szemtanú számolt be a biztonsági erők, köztük a mianmari hadsereg nyugati parancsnoksága, a 33. könnyűgyalogság és a határőrség által elkövetett szörnyűségekről.

„Ez egy előre kitervelt bosszúhadjárat az összes rohingya ellen, amelynek célja, hogy végleg elűzzék őket az országból. Az elmúlt évtizedek legdurvább menekültválságával nézünk szembe a területen.” - mondta Tirana Hassa, az Amnesty International krízisekkel foglalkozó igazgatója.

„Először fel kell tárnunk és be kell mutatnunk ezeket a szörnyűségeket, ez az első lépés az igazságszolgáltatás felé vezető hosszú úton. A mianmari katonaság nem söpörheti a szőnyeg alá a jogsértéseket egy újabb színlelt belső vizsgálat bejelentésével.Min Aung Hlaing főparancsnoknak azonnali lépéseket kell tennie, hogy katonái véget vessenek az erőszaknak.” 

 Emberiesség elleni bűncselekmények

Az Amnesty International által a területen gyűjtött beszámolók, műholdfelvételek, fényképek és videók mind egy irányba mutatnak: több százezer rohingya nő, férfi és gyerek lett áldozata emberiesség elleni bűncselekményeknek.

A Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma tizenegy bűncselekmény-típust nevesít, amelyek hasonló helyzetben civilek ellen elkövetve emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhetnek. Az Amnesty International ezek közül legalább hatot dokumentált Rakin államban: emberöléseket, kitoloncolásokat és kényszer-kitelepítéseket, kínzásokat, szexuális és más erőszakot, üldözést és olyan jogsértéseket, mint az élelem vagy más létfontosságú ellátás megtagadása. Az Amnesty több mint 120 rohingya férfival és nővel, 30 egészségügyi szakemberrel, segélyszervezetek munkatársaival, újságírókkal és bangladesi hatóságokkal készített interjúkat.

Az Amnesty szakértői egybevetették a szemtanúk beszámolóit a helyszínen készített műholdfelvételekkel, fotókkal és videókkal. A szervezet kérte a mianmari hatóságokat, hogy engedjék be Rakin állam területére, hogy a jogsértéseket ott is vizsgálhassa, köztük az Arakán Rohingya Felszabadítási Hadsereg (ARSA) tagjai által elkövetett visszaéléseket is. Az Amnesty International továbbra is felszólítja a mianmari kormányt, hogy biztosítson korlát nélkül hozzáférést az ENSZ tényfeltáró missziójának és a többi független megfigyelőnek a területhez.

Gyilkosságok és mészárlások  

Az ARSA augusztus 25-i támadásait követő órákban és napokban a mianmari biztonsági erők, időnként helyi bandákkal kiegészülve, körbevették a Rakin állam északi részén található rohingya falvakat. Miközben a lakók az életüket mentve menekültek otthonaikból, a katonák és rendőrök tüzet nyitottak rájuk, és megöltek vagy súlyosan megsebesítettek legalább több száz embert.

A túlélők azt mesélték, hogy közeli dombokon és rizsföldeken bújtak el, amíg a fegyveresek el nem mentek. Az idősebbek és fogyatákosságal élők sokszor nem voltak képesek elmenekülni, ők élve égtek el a katonák által felgyújtott házakban.

Hasonló támadások történtek több tucat faluban Maungdaw, Rathedaung és Buthidaung járásban. De a leghalálosabb támadások azoknak a falvakban a közelében történtek, ahol az ARSA augusztus 25-én lecsapott.

Az Amnesty öt faluban dokumentált gyilkosságokat, amelyekben legalább egy tucat embert öltek meg: Chein Kar Li, Koe Tan Kauk és Chut Pyin (Rathedaung járás) illetve Inn Din és Min Gyi (Maungdaw járás) falvakban. Chut Pyinben és Min Gyi-ben kimagaslóan sok embert öltek meg a mianmari hatóságok, köztük nőket és gyerekeket. Interjút készítettünk a Chut Pyin mészárlás tizenhét túlélőjével, hatukat meglőtték. Majdnem mindegyiküknek ottveszett legalább egy családtagja a támadásban. Mindannyian egybehangzóan azt mesélték, hogy a katonák, kiegészülve a határőrökkel és más helyiekkel, körbevették a falut, tüzet nyitottak a menekülőkre majd egyesével felgyújtották az épületeket.

A 12 éves Fatima otthon volt a szüleivel, nyolc testvérével és nagyanyjával, amikor a falu lángolni kezdett. Amikor család kirohant a házból, egyenruhások hátulról lőni kezdtek rájuk. Fatima látta, ahogy az apját és 10 éves húgát meglövik, majd jobb lábán őt is találat érte. „Elestem, de a szomszédunk felkapott és tovább rohant velem.” - emlékezett vissza. Egy hét menekülés után végre ellátták a sebeit Bangladesben. Anyja és bátyja meghalt a támadásban.

Az Amnesty megvizsgáltatta a Fatima sebesüléséről készített felvételeket egy orvosszakértővel, aki igazolta, hogy a sérülést egy „a combba hátulról belefúródó lövedék okozhatta.” A bangladesi egészségügyiek nagyon sok golyó okozta sérülésről számoltak be – ez szintén megerősíti a szemtanúk beszámolóit a menekülőkre fegyverrel vadászó mianmari egyenruhásokról. Két szomszédos faluban, Chein Kar Li-ben és Koe Tan Kauk-ban is hasonló támadásokat dokumentáltunk.

A 77 éves Sona Mia Koe Tan Kauk-beli házában volt, amikor a katonák körbevették a falut és lőni kezdtek. 20 éves lánya Rayna Khatun betegség miatt nem tudott beszélni és járni. Sona Mia fia a karjaiba vette, így menekültek. Amikor egyre közelebbről hallották a lövéseket, úgy döntöttek, hogy Raynát egy elhagyott rohingya házban hagyják.

„Nem gondoltuk, hogy túléljük.” - mesélte Sona Mia. „Mondtam neki, hogy maradjon ott, és majd visszajövünk... Felértünk a dombra, ahonnan látszott a ház, ahol Raynát hagytuk. Messze volt, de még éppen ráláttunk. A katonák elkezdték felgyújtani a házakat, azt a házat is ahol a lányom volt.” Miután a katonák késő délután elvonultak, Sona Mia fia visszatért a faluba, és megtalálta Rayna elszenesedett holttestét. Egy kert végébe ásott sírba temették a lányt. 

 Szexuális erőszak  

Az Amnesty hét szexuális erőszak túlélővel készített interjút. Közülük négy nőt és egy 15 éves lányt is megerőszakoltak. Az erőszakokat két olyan faluban követték el a katonák, ahol a szervezet vizsgálódott: a Maungdaw-beli Min Gyi-ben és a Buthidaung-beli Kyun Pauk-ban.

Korábban a Human Rights Watch és a Guardian is dokumentálta, ahogy augusztus 30-án a Min Gyi-be (helyi nevén Tula Toli) érkező katonák a folyóparta küldték a rohingyákat, majd ott a férfiakat és idősebb fiúkat szétválasztották a nőktől és gyerekektől. Tüzet nyitottak és több férfit, fiút és néhány nőt és fiatalabb gyereket is megöltek. A katonák ezután a nőket a közeli házakba vonszolták, és megerőszakolták őket. Ezután az összes korábban rohingyák által lakott épületet felgyújtották.

A 30 éves S.K.-t miután végignézte a kivégzéseket, több nővel és gyerekekkel arra kényszerítték, hogy egy térdig érő vízzel teli árokba álljon.

„A nőket kisebb csoportokban vitték a házakba... Minket ötünket négy katona kísért. Elvették a pénzünket, mindent ami nálunk volt, majd egy fapálcával megvertek. A gyerekeim is velem voltak. Őket is megverték. Shafit, a kétéves fiam egy ütés után meghalt. Három gyerekemet gyilkolták ott meg, Shafi mellett a tízéves Mohamed Oszmánt és az ötéves Mohamed Saddikkot is. A házban lévő többi nőnek is ott voltak a gyerekei, őket is megölték.”

„Minden nőt meztelenre vetkőztettek... Fából készült kemény pálcák voltak náluk. Először a fejünket ütötték, hogy minél jobban elgyengüljünk. Utána a vaginánkat vették célba a botokkal, majd megerőszakoltak. Mindegyik katona egy-egy nőt.” Miután megerőszakolták őket, a katonák felgyújtották a házakat, így több áldozatuk is bent égett. 

 Komplett falvak szándékos felgyújtása  

Október 3-án az ENSZ Műveleti Műholdas Alkalmazások Programja (UNOSAT) jelentette, hogy 20,7 négyzetkilométeres területen épületek égtek le Maungdaw és Buthidaung járásokban augusztus 25.-e óta. A terület feletti sűrű felhők akadályozták a károk pontos felmérését.

Az Amnesty saját vizsgálata legalább 156 nagyobb tüzet dokumentált augusztus vége óta a területen, de feltehtően a valóságban még nagyobb lehet a pusztítás. Az előző öt év azonos időszakában nem jeleztek tüzeteket a területről, ami szintén alátámasztja, hogy szándékos gyújtogatásokról van szó. A gyújtogatások előtt és után készített képek egyértelműen igazolják a szemtanúk beszámolóit, vagyis, hogy a miamnari biztonsági erők komplett falvakat és területeket égettek fel. Az Inn Dinn és Min Gyi falvakról készült képeken például egyértelműen látszik a gyújtogatás által érintett és nem érintett területek világos elkülönülése. A képeken az is látható, hogy a tüzek minden esetben csak a falvak rohingyák lakta részeit érintették. Az Amnesty hasonlóakat tapasztalt legalább egy tucat településen. 

„A mianmari hatóságok – látva a folyamatos tagadásukat és hárításukat – talán tényleg azt gondolták, hogy megússzák a mészárlásokat. De a modern technológia és néhány elszánt kutató felfedte az általuk elkövetett szörnyűségeket.” - mondta Tirana Hassan. „Itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség a felháborodáson túl is mutasson valamit, és elérje, hogy a rohingyák több mint felét elűző emberiesség elleni bűncselekmények véget érjenek. A katonai együttműködés felfüggesztése, a fegyverembargó és a felelősök elleni célzott szankciók mellett egyértelmű üzenet kell, hogy a Rakin államban elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények áldozatai számára igazságot szolgáltatnak.”

„A nemzetközi közösségnek muszáj biztosítania, hogy az etnikai tisztogatás nem éri el a célját. Támogatás kell a bangladesi hatóságoknak, hogy biztonságos és megfelelő menedéket tudjanak nyújtani, és biztosítani kell, hogy Mianmar tiszteletben tartsa az emberi jogokat, és egyszer és mindenkorra véget vessen a rohingyák tudatos és évtizedek óta tartó hátrányos megkülönböztetésének.”