A halálos áldozatok számának növekedése a Földközi-tenger térségében, és a több ezer menekült, migráns által a líbiai idegenrendészeti őrizetekben elszenvedett borzalmas jogsértések mind az EU téves politikájának a következményei. Új jelentés.

JELENTÉS

A tökéletes vihar: az európai migrációs politika bukása a Földközi-tengeren című jelentés arra a megállapításra jut, hogy az európai kormányok képtelenek megelőzni a haláleseteket, szemet hunynak a jogsértések, a kínzások és a szexuális erőszak felett, és egyre szorosabban működnek együtt a líbiai partiőrséggel, miközben a kutató és mentő tevékenység oroszlánrészét civil szervezetek látják el.

Az EU miniszterei tallini találkozójukon ma olyan javaslatokról fognak tárgyalni, amelyek tovább rontanak majd az amúgy is borzalmas helyzeten.

“Ahelyett, hogy életeket mentenének és védelmet nyújtanának, a mai találkozó középpontjában a Líbiával kötendő felelőtlen együttműködési megállapodások lesznek. Európa vezetői minden erejüket arra fordítják, hogy megakadályozzák, a migránsok és menekültek ne jussanak el Olaszország határáig se. “- mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai igazgatója.

“Az európai államok hátat fordítanak azoknak a kutató és mentő akcióknak, amelyek csökkentették a halálesetek számát, és helyette azokat a megközelítéseket támogatják, amelyek miatt ezrek fulladnak vízbe, és amely elkeseredett férfiakat, nőket és gyermekeket hagy csapdába esve Líbiában.”

Az EU vezetői 2015 áprilisában megállapodtak abba, hogy növelik a kutató és mentő műveletek kapacitásait, ezzel drasztikus mértékben csökkentették a tengerbe fulladók számát. Ez a megközelítés azonban, amely miatt számos ország mentőhajókat járőröztetett a líbiai felségvizekhez közel, igen rövid életűnek bizonyult. Az EU kormányok inkább a csempészek megfékezésére, illetve arra kezdtek fókuszálni, hogy minél kevesebb hajó hagyja el Líbia partjait. Ez egy rossz stratégia, amely csak még veszélyesebbé teszi az átkeléseket: a halálos áldozatok száma idénre megháromszorozódott 2015 második feléhez képest (0.89%-ről 2.7%-ra nőtt).

A csempészek módszereinek megváltozása és a tengeri közlekedésre alkalmatlan, nem megfelelő biztonsági felszereléssel ellátott hajók a tengeri átkeléseket még veszélyesebbé tették. A halálesetek számának növekedése ellenére - január óta több mint 2000 ember halt meg - az EU nem folytat megfelelő, adekvát anyagi forrásokkal támogatott, kifejezetten humanitárius akciókat a líbiai felségvizek közelében. Ehelyett a fókusz azon van, hogy a líbiai partiőrség kapacitásait növeljék, ezzel pedig megakadályozzák az ország elhagyását, illetve a menekülők gyors elfogását és visszaszállítását.

A líbiai partiőrség módszerei rengeteg menekültet és migránst tesznek ki komoly veszélynek. A partiőrség módszerei nem felelnek meg az alapvető biztonsági előírásoknak, beavatkozásuk csak pánikot és a hajók vízbeborulását okozza.

Egyes feltételezések szerint a partiőrség tagjai összejátszanak a csempészekkel, valamint bizonyíthatóan erőszakosan lépnek fel az emberekkel szemben. A líbiai hatóságok tagjai tüzet nyitnak a hajókra, egy múlt havi ENSZ jelentés szerint pedig “közvetlenül részt vettek egy migránsokat szállító hajó lőfegyverekkel történő elsüllyesztésében.”

Egy nigériai férfi, aki 9 órán át volt a tengeren sodródó hajón 140 társával együtt, azt mesélte az Amnesty Internationalnek: “Mindenki imádkozott. Amikor megláttuk a mentőhajó fényeit, azt gondoltam: kérlek, kérlek, csak ne a líbiai partiőrség legyen az. “

Egy bangladesi férfi elmondta, mi történt vele azután, hogy a líbiai partiőrség felvette. “Százhetvenen voltunk egy gumicsónakban. Visszavittek minket a börtönbe, és még több pénzt kértek tőlünk. Azt mondták, ha fizetünk, legközelebb senki nem állít meg, mert mi vagyunk a partiőrség. …a líbiai börtön maga a pokol.”

Az EU együttműködése és a líbiai partiőrségnek nyújtott képzése jelenleg úgy zajlik, hogy nincsenek a felelősségviselés keretei meghatározva, és nincs egy olyan rendszer, amelyben monitoroznák az eljárásukat. Akiket a partiőrség kiment, visszatérnek Líbiába, ahol rendszeresen fogva tartják és kínozzák az embereket, és ahol semmilyen menekültjog vagy eljárás nem létezik. A Líbiában ragadtak kínzásnak, nemi erőszaknak, emberrablásnak, rabszolgamunkának illetve önkényes és határozatlan idejű fogvatartás vannak kitéve.

Egy gambiai férfi ezt mondta az Amnesty Internationalnek: “3 hónapot töltöttem börtönben...egy zsúfolt cellában fekszel az oldaladon, mert nincs elég hely. Megvernek, ha rendesen lefeküdnél. A WC-ben lévő vizet ittuk. Láttam, hogy három embert megkínoztak, amíg ott voltam. Egy fiú belehalt a kínzásba...Csövekkel ütik a fogvatartottakat. Engem éjszaka vertek.”

Az együttműködési megállapodásokat, amelyek elvileg a líbiai partiőrség kutató és mentő kapacitásainak fejlesztését célozzák, attól kell függővé tenni, hogy a líbiai hatóságok módszerei gyorsan és minőségileg javuljanak, és valódi elszámoltathatóságot kell biztosítani az elkövetett jogsértésekkel összefüggésben. Továbbá ragaszkodni kell ahhoz, hogy a kimentett személyeket olyan uniós országokba szállítsák, ahol a biztonságuk és védelmük garantált.

“Amennyiben az év második fele is úgy folytatódik, mint az első, és valamilyen azonnali akcióra nem kerül sor, 2017 lesz a leghalálosabb év a világ legveszélyesebb migrációs útvonalán. Az EU-nak át kell gondolnia a siralmasan alkalmatlan líbiai partiőrséggel kötött és kötendő megállapodásait, és több hajót kell biztosítani azokon a területeken, ahol azokra szükség van.” - mondta John Dalhuisen.

“Végső soron az egyetlen fenntartható és humánus megoldás, hogy a halálozások számát csökkentsük ezeken a borzalmas utakon, ha több biztonságos és legális csatornát nyitunk a menekülteknek azért, hogy elérjék Európát.”