Biztonságos és legális migrációs csatornák híján az elmúlt években több százezer menekült és migráns utazott irregulárisan Európába sokszor az életét kockáztatva. A kontinens vezetői ahelyett, hogy szabályos és biztonságos, az emberi jogokat tiszteletben tartó lehetőségeket kínálnának a menekülőknek, illetve azon dolgoznának, hogy megvédjék az emberi jogokat a konfliktus sújtotta országokban és enyhítsék a szegénység és üldözés elől menekülők szenvedését, minden erejükkel azon vannak, hogy lezárják a határaikat és az emberi jogokat semmibe vevő államokkal kössenek megállapodásokat.

Több tízezer csapdába esett ember van jelenleg is Líbiában, akik elkeseredetten próbálnak onnan Európába menekülni. A menekültek és migránsok ellen elkövetett széleskörű, szisztematikus és borzalmas jogsértéseket részletesen dokumentálták az ENSZ szervezetei, a civilek és az újságírók is.

A veszélyes és sokszor halálos Olaszországba vezető út marad az egyetlen lehetősége ezeknek az embereknek elmenekülni a szenvedések elől. 2016-ban több mint 180 000, 2017-ben eddig nagyjából 37 000 ember vállalkozott az útra. 2016-ban több mint 4500-an, 2017-ben 900-an vesztek eddig oda.

A menekülteket és migránsokat szállító hajók – amelyek túlzsúfoltak és teljesen alkalmatlanok a tengeri hajózásra, legtöbbször a hajózáshoz nem értő legénységük van és hiányzik róluk minden biztonsági felszerelés, sőt sokszor a hajó motorja is rossz vagy egyszerűen csak nincs elég üzemanyag az útra – nagyon gyakran kerülnek veszélybe a tengeren. Ahogyan azt az olasz partiőrség egyik tagja még 2014-ben elmagyarázta az Amnesty Internationalnek: ezek a hajók teljesen alkalmatlanok a tengeri közlekedésre, ezért szinte biztosan bajba jutnak a nyílt vízen. Ha ez megtörténik, akkor a tengerjog szabályai alapján kötelező a bajbajutottakat kimenteni.

A Földközi-tengeri kutató és mentő műveletek eddig több tízezer ember, köztük nők és gyerekek életét mentették meg, ezért fenntartásuk nélkülözhetetlen és abszolút elsőbbséget kellene élvezniük. Azonban az európai vezetők elsősorban a csempészútvonalak szétzúzására és a líbiai partiőrséggel való megállapodásra koncentrálnak, hogy megakadályozzák az emberek elindulását. Miközben az Európai Unió EUNAVFOR MED nevű katonai művelete rengeteg embert mentett már így is ki a tengerből, a kutatás és mentés nem prioritása az akciónak. A Frontex (az EU határőrizeti ügynöksége) Triton elnevezésű művelete szintén sok embert ment meg, de a fókusz ebben az esetben is elsősorban az olasz partokhoz közeli járőrözésen van.

2016-ban civil szervezetek óriási részt vállaltak abban, a javarészt ellenőrizetlen tenger kicsit biztonságosabb hellyé váljon.

A civil szervezetek hajói 2016-ban 46 796 ember életét mentették meg a Földközi-tenger középső részén, az összesen kimentett 178 415-ből. Idén március végéig a 23 832 kimentettből 7632 embert mentettek meg civil szervezetek. Tették mindezt a tengerjog szabályainak betartásával és az olasz partiőrség római központú Maritime Rescue Coordination Centre (MRCC Rome) felügyelete mellett. Azért ilyen sikeresek, mert proaktív felderítést végeznek, és igyekeznek a legtovább azon helyek közelében maradni, ahol nagy valószínűséggel jutnak bajba a hajók.

Európának büszkének és hálásnak kellene lennie az életmentő civileknek.

Ehelyett azonban a mentésben résztvevő szervezeteket megalapozatlan vádakkal gyanúsítgatják állami szereplők, politikusok és közéleti szereplők, azt suggalva, hogy mivel a mentőhajók Líbia közelében mentik ki az embereket a vízből, elősegítik az embercsempészetet, és hozzájárulnak a halálesetekhez. Egyesek arra is célozgatnak, hogy a civilek közvetlen kapcsolatban állnak az embercsempész-hálózatokkal. Vannak, akik azt kérdőjelezik meg, hogy honnan van pénzük a mentőműveletek finanszírozására.

Április 27-én az olasz média beszámolt arról, hogy a cataniai ügyész, Carmelo Zuccaro szerint bizonyos szervezetek célja az lehet, hogy meggyengítsék az olasz gazdaságot, és ezen nyerészkedjenek. Azt is mondta, hogy bár tudja, hogy van kapcsolat a csempészek és a civil szervezetek között, ezt nem tudja bizonyítani. Azt is hozzátette, hogy miközben néhány szervezet nagyon aktív a mentésben, addig bizonyos, felelősség viselésére köteles államok passzívak, utalva ezzel elsősorban Máltára.

A civil szervezetek szerepét megkérdőjelező állítások 2016-os Frontex dokumentumokra vezethetőek vissza, amelyekkel egy tavaly decemberi Financial Times cikk foglalkozott. A dokumentumokban a Frontex egy sor olyan megállapítást közöl, amely szerint a civil szervezetek módszerei a csempészek tevékenységét hivatottak elősegíteni. A Frontex különösen olyan tényeket hangsúlyoz, mint hogy a szervezetek igen közel dolgoztak a líbiai felségvizekhez, illetve, hogy egy időben a civil szervezetek mentési kapacitásainak megnövekedésével 2016 júniusában, a menekülteket szállító hajókról érkező segélyhívások száma csökkent. A dokumentumok felhívják a figyelmet arra, hogy a menekültek úgy tűnik, egyértelmű utasításokkal bírtak arra nézve, hogy hogyan érhetik el a civil szervezetek hajóit; a szervezetek erőteljes, távolról is látható fényjelzéseket használtak; a szervezetek által kimentettek nem voltak hajlandóak a csempészek ellen fellépő nyomozóhatóságokkal együttműködni, valamint hogy a szervezetek személyzete nem gyűjtött be releváns bizonyítékokat a menekülteket szállító hajókról.

A Frontex dokumentumok azt sugallják – a szerkesztetlen szöveg, amely nem került az Amnestyhez pedig valószínűleg még egyértelműbben állította - hogy a civil szervezetek által, az olasz partiőrség koordinációja nélkül végzett mentőtevekényég előre le volt szervezve a szóbanforgó szervezetek és a csempészek között. Ezt a vádat azóta többen is nyilvánosan is megfogalmazták a civil szervezetekkel szemben.

2017 februárjában a Frontex igazgatója, Fabrice Leggeri azt állította egy interjúban, hogy a civil szervezetek tulajdonképpen migrációra ösztönző tényezőket kreáltak az embereknek Líbiában, illetve hogy az embercsempészet ellen harcoló rendészeti szervekkel nem működtek kielégítő módon együtt.

Catania ügyésze 2017 februárjában megerősítette az újságíróknak, hogy az ügyészség – nem bűnvádi jelleggel ugyan, a gyanúsítottak körének és konkrét, a büntetőjog hatálya alá tartozó cselekmény meghatározása nélkül – vizsgálatot indított több a tengeren nemrégiben megjelenő civil szervezet módszereivel kapcsolatban, vizsgálják a forrásaikat, mivel azt gyanítják, hogy együttműködnek a csempészekkel.

Movimento Cinque Stelle és Lega Nord olasz politikusai és közéleti szereplők egy része is megkérdőjelezte a tengeren munkát ellátő civil szervezetek szerepét és céljait.

A civil szervezetek hevesen tagadták az ellenük felhozott vádakat, és számos érvet felsorakoztattak amellett, hogy miért épp az adott módszert használják, és azt is megmagyarázták, honnan van pénzük minderre.

Az olasz parlament fenti állításokat vizsgáló tagjai egy sor bizottsági meghallgatásra hívták meg a cataniai ügyészt, az OperationSophia tengernagyát, Enrico Credendinot és az egyik érintett civil szervezet, a Proactiva Open Arms képviselőit, Oscar Campsot and Riccardo Gattit.

2017 márciusában az Amnesty International képviselői találkoztak az olasz partiőrség tisztjeivel az MRCC római központjában. Az elmúlt hetekben a szervezet tekintélyes mennyiségű, az olasz parlamenti bizottságban bemutatott információt, hivatalos dokumentumokat, rendelkezésre álló adatokat és média beszámolókat vizsgált meg.

Tekintettel a források által közölt állításokra és a szervezet mentési tevékenyéget monitorozó tapasztalatára, az Amnesty International aggodalmát fejezi ki, mivel a bizonyíték nélküli gyanúsítások a civil szervezetek által végzett életmentő tevékenység – amely egyébként kormányzati feladat lenne - ellátását veszélyeztetik.

Az Amnesty International úgy véli, hogy ezeknek a civil szervezeteknek a rágalmazása a menekültkérdés feletti nyilvános vita további erodálódásához vezethet, legitimálja a megbélyegzést, a bűnbak keresést, a diszkriminációt és hozzájárul a menekülők jogainak megsértéséhez.

A cataniai ügyész maga is többször elismerte, hogy nincs olyan bizonyíték, amely a Földközi-tengeri térségben mentőtevékenységet végző civi szervezetek által elkövetett bűncselekményre utalna. Az MRCC munkatársai az Amnesty Internationalnek azt mondták, hogy ilyen minőségükben kötelességük valamennyi gyanús tevékenységet jelenteniük az ügyészségnek. Az Amnesty International nem tud róla, hogy az olasz partiőrség valaha ilyen bejelentéssel fordult volna a hatósághoz.

Támogatásáról és elismeréséről biztosította a mentésben résztvevő szervezeteket többek között Paolo Gentiloni olasz miniszterelnök, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Federca Mogherini. A Frontex már kevésbé támadó hangot ütött meg a civil szervezeteket illetően április 27-i nyilatkozatában, szerintük a Frontex soha nem vádolt meg civil szervezeteket, ugyanakkor szerintük a csempészek azok, akik mégis hasznot húznak a tevékenységükből, vagyis akaratlanul is negatív következményei vannak a nyílt tengeren való jelenlétüknek.

Az Amnesty International felszólít valamennyi érintettet – ideértve az ügyészséget is - hogy vegyenek részt egy felelősségteljes, a tengeri mentésről szóló nyilvános vitában. Ugyanitt felhívja Európa vezetőit, biztosítsák a mentéshez szükséges forrásokat és eszközöket, tegyék biztonságosabbá a Líbiából menekülők számára a veszélyes tengeri átkelést.

Miközben a közvélemény a civil szervezetekkel elleni gyanúsítgatásokkal van elfoglalva, az európai vezetők olyan együttműködésről tárgyalnak Líbiával, amelynek az egyetlen valódi célja, hogy megállítsa a menekülő embereket. Néhány kezdeményezés célja az, hogy a líbiai partiőrség járőrözzön a líbiai felségvizeken, fogják el a menekülteket és vigyék vissza őket Líbiába. Múlt héten az olasz kormány két járőrhajót szállított a líbiaiaknak, és bejelentették azt is, hogy 2017 júniusáig további tizet szállítanak még. Ezen a héten az EU védelmi miniszterei Máltán gyűlnek össze, hogy megvitassák, hogyan fűzhetnék szorosabbra a Líbiával való együttműködést.

Amnesty International nagyon aggasztónak találja az intézkedések várható emberi jogi következményeit. A szervezet a Líbiába visszaszállított menekültek és migránsok széleskörű és szisztematikus önkényes letartóztatását, fogvatartását és kínzását dokumentálta. Férfiak, nők és gyermekek mesélték el az Amnestynek, milyen jogsértő bánásmódnak, erőszaknak, kizsákmányolásnak és zsarolásnak vannak kitéve még azokban zárt táborokban is, amelyek névlegesen a líbiai belügyminisztérium felügyelete alatt működnek. A szervezet az ország területén a menekültek és migránsok ellen elkövetett jogsértések sokaságát dokumentálta, amelyeket elősegít a jogbizonytalanság és az elterjedt rasszizmus, továbbá olyan jelentéseket is kaptunk, amelyek a líbiai partiőrség által elkövetett jogsértő cselekményekről számolnak be.

Megelőzve ezeket a borzalmas helyzeteket, az európai kormányoknak biztonságos és legális útvonalakat kellene biztosítaniuk Európába a védelemre szoruló embereknek, és a líbiai hatóságokkal olyan jellegű együttműködésre kell törekedniük, amelynek középpontjában a migránsok és menekültek emberi jogainak védelme áll, kezdve leginkább azzal, hogy véget vetnek az önkényes letartóztatásoknak és a bántalmazásoknak.