Nemzetközi nőnap alkalmából bemutatunk 8 olyan nőt, akik nem várnak tovább a jogaikra és saját kezükbe vették a sorsukat. Ha valamit megtanulhattunk a januári történelmi jelentőségű Nők Menete kapcsán az éppen az, hogy a nőknek elege van a várakozásból.

Ezzel a hévvel vonulnak ma megint utcára, és úgy tűnik, ismét igen jelentős tiltakozások várhatóak. Ha visszatekintünk 2017 elejére, azt látjuk, hogy több mint 3 millió ember tüntetett az utcákon a nők jogaiért. A motiváció ma is aktuális, és olyan okokra vezethető vissza, mint Donald Trump amerikai elnök nőgyűlölő megjegyzései, a diszkriminatív utazási tilalom és más olyan rendelkezések, amelyek hosszútávon negatívan érintik a menekülteket és más kisebbségi csoportokat. Trump intézkedései különösen veszélyeztetik a nők egészségét és életét. Ez azonban nem csak az Egyesült Államokra igaz, amint azt megmutatja az a több ezer nő, akik ma világszerte tiltakoznak. Ezek a nők tudják, hogy az esélyegyenlőtlenségről továbbra is számtalan nőt érint a világon. A statisztikák nem hazudnak.

A Világgazdasági Fórum becslése szerint körülbelül 169 év múlva szűnik meg a nemek közötti bérekben megmutatkozó egyenlőtlenség. Ez az adat csak egy a sok közül, amely azt mutatja, hogy mennyit kell még arra várnunk, hogy a nők és lányok valóban egyenlőek legyenek. A világon ma hozzávetőleg 225 millió nő nem döntet arról, hogy akar-e, és ha igen, mikor akar gyermeket vállalni. Évente körülbelül 45 millió nő hal meg kontár módon elvégzett abortusz következtében, és további 5 millió esetben okoz ez tartós fogyatékosságot. Napjainkban a nők 35%-a szenved el fizikai vagy pszichés erőszakot világszerte. A világon több mint 32 millió lány nem jár általános iskolába; ez a szám fiúk esetében 29 millió. 700 millió olyan nőről beszélhetünk világszerte, akik még nem múltak el 18 évesek, amikor férjhez mentek.

Mindezek tudatában nők és lányok világszerte mondják azt: elég volt. A következőkben 8 olyan nőt mutatunk be, akik a frontvonalban küzdenek az őket megillető jogokért, mert nem hajlandóak tudomásul venni az igazságtalanságot. Ők nem várnak tovább. Mi sem fogunk.

AFRIKA

Dr. Tlaleng Mofokeng – nem fog várni, miközben a nőktől továbbra is megtagadják az abortuszt

A dél-afrikai orvos, Tlaleng olyan erő, amivel számolni kell. Nem csak szakmailag elhivatott, de rádiós műsorvezetőként a szexuális prevenció szószólója is, széleskörűen terjeszti az üzenetét. “Nem állok meg addig, amíg a nők abortuszhoz való joga nincs elismerve, és a biztonságos végrehajtás nem garantált a számukra. Dél-Afrikában számos nő hal bele kontár módon elvégzett abortuszba, miközben a politikusok a nők reproduktív jogait politikai játszmákban használják. ” Tlaleng kiáll erőszak kultúrája ellen és azért is küzd, hogy az egészségügyben dolgozók tisztelettel és megkülönböztetés nélkül kezeljék a betegeket. Tlaleng igazi jogvédő, csakúgy, mint a többi itt bemutatott nő.

“Az egész világ úgy gondolja, joguk van megmondani nekünk, mit kezdjünk a vaginánkkal és méhünkkel. Úgy tűnik, a nők egészsége olyasmi, amiről mindenkinek meglehet a véleménye. ”

Dr. Tlaleng Mofokeng

Hortence Lougué – nem fogja megvárni, hogy egy újabb lányt házasítsanak ki

A burkina fasói Hortence régóta együtt dolgozik már az Amnestyvel. A nő olyan asszonyokkal és lányokkal dolgozik, akiket házasságba kényszerítettek vagy genitális csonkítás túlélői. Burkina Fasóban - a gyermekházasságot tiltó jogszabályok ellenére - 11 éves kislányokat is kiházasítanak. ADEP-en keresztül - egy fiatal lányokat támogató és felvilágosító hálózat - Hortence számos olyan oktatási programnak a részese, amelyek célja, hogy a kényszerházasságokból menekülő lányok olyan készségeket szerezzenek, amelyek révén független életet építhetnek fel maguknak. Hortence elhivatottságának egyik másik bizonyítéka a nők elleni erőszak tárgyában hozott burkina fasói jogszabályok.

“Haladéktalanul a kormányhoz fordulok, hogy módosítsanak a jogi kereteken, és komolyan fektessenek ebbe a területbe , hogy a lányok élvezhessék jogaikat és élhessenek a képességeikkel. “

Hortence Lougué

AMERIKA

Connie Greyeyes – nem fog várni, hogy hogy még egy lányt elraboljanak

Connie Greyeyes véletlenül vált aktivistává. A nyugat-kanadai Brit Columbiában élő krí őslakos nő arra lett figyelmes, hogy sokkolóan magas a száma azoknak a nőknek, akik őshonos közösségéből eltűntek vagy meggyilkolták őket. Greyeyes az áldozatok családját támogató tevékenységbe kezdett, és vizsgálatot kezdeményezett az ottawai hatóságoknál. A hivatalos adatok szerint az elmúlt három évtizedben több mint ezer őslakos nő tűnt el vagy gyilkoltak meg Kanadában. Connie erőfeszítéseinek meg lett az eredménye, a kanadai kormány 2016-ban bejelentette, hogy vizsgálatot indít.

„Együtt erősek vagyunk. Képesek vagyunk mosolyogni akkor is, amikor fény derül arra, hogy a szerettünket megölték. Képtelenség, hogy ne inspiráljanak azok a nők, akik a poklokat járták és tértek onnan vissza gyermekeik miatt. A harc nem más, mint az igazság keresése. Ezek után hogyne folytatnád a harcot?”

Connie Greyeyes

Karla Avelar – nem fog várni, mialatt a menekültektől megtagadják a biztonságot

Karla Avelar túlélő. Támadások, gyilkossági kísérletek és börtönök túlélője. Karla a vezetője a Concavis Trans elnevezésű szervezetnek, amely annak az LMBTI közösségnek a tagjait támogatja, akik fenyegetésekkel és erőszakkal néznek szembe El Salvadorban. Ezeknek az embereknek nagyon bizonytalan a helyzete abban az országban, ahová sokan menekültként érkeznek. A Comcavison keresztül Karla információval és egyéb módon támogatja őket a veszélyes út során, amely legtöbbször Mexikóba vagy az Egyesült Államokba vezet. Az USA szigorú menekültpolitikája azonban ezeket az LMBTI menekülteket még nagyobb veszélybe sodorja. Ez ellen küzd Karla állhatatosan.

“Trump elnök döntései ezreket érintenek, különösen az LMBTI közösség tagjait, akik rasszizmus, diszkrimináció és támadások áldozatai. Ahelyett, hogy garantálnák a menekültek jogait, az Egyesült Államok stigmatizálja és kriminalizálja őket.”

Karla Avelar

Ázsia és a csendes-óceáni térség

Su Changlan – nem fog várni, hogy egy újabb kiskorú menyasszony tűnjön el

A volt tanár, Su Chaglan története nem egyedülálló. Az egyik legközelebbi barátja szerint Su története sok más kínai nőé is. Nem tudta tétlenül nézni, ahogyan a nőket menyasszonyként eladják, és nem tudta csendben hallgatni azoknak a szülőknek a történeteit, akiknek gyereke eltűnt. Rengeteget tett azért, hogy segítsen ezeken az embereken, de aktivizmusa kiterjed a földhöz való jogra csakúgy, mint demokrácia-párti tüntetések támogatására Hong Kongban. Mindezt úgy tette, hogy tisztában van azzal, szabadságával fizethet a jogvédő munkájáért. Su 2015 óta a kínai hatóságok fogságában van.

“Remélem, hogy a szülők nem hagynak fel a reménnyel eltűnt gyermekük keresése közben. Nekünk, a civil társadalomnak együtt kell dolgoznunk azon, hogy segítsünk nekik abban, hogy megtalálják gyermekeiket. A kormánynak támogatnia kellene minket, ahelyett, hogy akadályozza a munkánkat."

Su Changlan

Samira Hamidi – nem fog várni, miközben nőket zárnak ki a kormányból

Samira Hamidi 2004 óta ádázan küzd az afganisztáni nőkért. Mint az Afgán Nők Hálózatának elnökeként azon munkálkodik, hogy a nők hangja és problémái a legmagasabb kormányzati körökben is képviselve legyenek. Mindeközben rendíthetetlen szószólója a női jogoknak a nemzetközi színtéren is, emlékeztetve a kormányzatokat és potenciális adományozókat, hogy a nők jogainak előmozdítása és védelme bármely, az országa vezetőivel folytatott párbeszédnek a része kell hogy legyen. Samira meredek ösvényen jár, de félelmet nem ismerve halad tovább. Síkra szállvt a más nőjogi aktivisták mellett is, hogy az ő aggályaik is meghallgatásra leljenek.

“A nőknek egyenlő esélyek járnak, mindezt egy jobb Afganisztánért.“

Samira Hamidi

EURÓPA

Jeanette John Solstad Remø – nem fog várni, hogy végre nőként ismerjék el

Nem is olyan régen még John Jeanette volt. Neve jelezte azt a kettős identitást, amelyet nap mint nap kénytelen volt elfogadni Norvégiában. Bár Jeanette, korábbi tengeralattjáró parancsnok úgy érezte, az életét csak nőként folytathatja, a norvég jogszabályok nem tették lehetővé, hogy nemét jogilag megváltoztassa anélkül, hogy átesne a kötelező “valós nem-átalakításon”. Ez a nemi szervének eltávolítását és pszichiátriai diagnózist jelentette volna. Jeanette elutasította, hogy mindezeknek alávessék. Emiatt a jogosítványa, az útlevele, az orvosi receptjei, sőt még könyvtári olvasójegye is férfiként utalt rá. Támogatóival, többek között az Amnestyvel kampányolt a norvég jogszabály ellen, és hatalmas győzelmet ért el: 2016-ban Norvégia új jogszabályt fogadott el a a nem jogi elismeréséről, amely lehetővé tette a transz embereknek, hogy maguk válasszák meg a nemüket. Ezen mérföldkő elismeréseként a nevét Jeanette Johnra változtatta.

“Mindenkinek joga van neme megválasztásához.”

Jeanette John Solstad Remø

Közel-Kelet és Észak-Afrika

Loujain al-Hathloul – nem fog várni arra, hogy végre autót vezethessen

A félelmet nem ismerő Loujain dacolt a szaúdi vezetési tilalommal, ezért kénytelen volt szembenézni ennek a következményeivel. 2014 novemberében 73 napra zárták be azért, mert élőben tweetelte, ahogy az Egyesült Arab Emirátusokból Szaúd-Arábiába vezet. 2015 februárjában engedték szabadon, novemberben pedig indult a azon a választáson, ahol a nők első alkalommal lehettek jelöltek és szavazhattak. Bár utóbb elismerték mint jelöltet, neve soha nem jelent meg a szavazócédulán. Loujain egy olyan jobb jövő reményében folytatja a harcot, ahol a nők teljes jogú állampolgárként élvezhetik jogaikat.

"Győzni fogok. Ha nem is azonnal, de elkerülhetetlenül.”

Loujain al-Hathloul

Narges Mohammadi – nem fog várni, amíg egy újabb nőt csonkítanak meg savas támadásban

A női jogok szenvedélyes iráni képviselője, Narges a nők elleni savas támadások ellen szervezett tüntetést. Ez csak egyike volt számtalan erőfeszítéseinek, amellyel az emberi jogok védelme érdekében lépett fel: sokat kampányolt például a halálbüntetés eltörléséért is. Narges keservesen megfizetett az elveiért: jelenleg 22 éves börtönbüntetését tölti. Az ellene a tárgyaláson felhozott „bizonyítékok” egyike az volt, hogy 2014-ben, a Nemzetközi Nőnapon találkozott az EU korábbi külkapcsolati és biztonságpolitikai képviselőjével. “Egy olyan országban, ahol nőnek lenni, anyának lenni, jogvédőnek lenni önmagában is nehéz, mindháromnak egyszerre lenni megbocsáthatatlan bűn.” - írta nemrégiben a börtönből. 2016-ban Narges éhségsztrájkba kezdett, mert nem hagyták, hogy két kisebb gyermekével - akik ma már apjukkal Franciaországban élnek - telefonon beszéljen. Ma már heti egyszer beszélhetnek a gyerekek édesanyjukkal, de kénytelenek szembenézni azzal, hogy valószínűleg évekig kell még anyjuk nélkül élniük.

“Saját hazámban ítéltek el és börtönöztek be egy olyan bűncselekményért, amelynek az alapja, hogy jogvédő és feminista vagyok, illetve ellenzem a halálbüntetést. De börtönbüntetésem és nemrégiben kiszabott 16 éves ítéletem után sem bántam meg semmit, sőt, igazából jobban megerősített meggyőződésemben és emberi jogok iránti elköteleződésemben, mint korábban bármikor.” 

International Campaign for Human Rights in IranNarges Mohammadi