Míg egyesek diáklázadásként tekintenek a megmozdulásra, melyben a fiatalok egyértelmű nemtetszésüket fejezik ki a kormány menedékkérőkkel szemben tanúsított bánásmódját illetően, addig a politikától nem szokatlan arrogancia az egyik képviselővel azt mondatta: „A megmozdulás nem több, mint egy jó ürügy, hogy addig se kelljen az iskolában lenni.”

Több mint ezer norvég diák tüntetett a kormány lépése ellen, hogy megakadályozzák afgán osztálytársuk kitoloncolását

Míg egyesek diáklázadásként tekintenek a megmozdulásra, melyben a fiatalok egyértelmű nemtetszésüket fejezik ki a kormány menedékkérőkkel szemben tanúsított bánásmódját illetően, addig a politikától nem szokatlan arrogancia az egyik képviselővel azt mondatta: „A megmozdulás nem több, mint egy jó ürügy, hogy addig se kelljen az iskolában lenni.”

Az egyik otthon barkácsolt plakát azt üzente a 18 éves Taibeh Abbasit és családját kitoloncolással fenyegető norvég kormánynak, menjenek inkább ők Afganisztánba és nézzék meg, mennyire „biztonságos”. A harmadik legnagyobb norvég város, Trondheim főterén összegyűlt diáktömeg résztvevői beszédeket mondtak és közösen énekeltek, tették mindezt az ebédszünetükben.

A tüntetés másnapján, október 4-én tette közzé új kutatási eredményét az Amnesty International, melyben feltárja, az európai kormányok majdnem 10,000 afgán menedékkérőt küldtek vissza egykori hazájukba, ahol a mostani állapotok közt kínzás és halál is várhat rájuk. A kutatás arra szólítja fel a kormányokat, hogy azonnali hatállyal szüntessék be az Afganisztánba való visszatoloncolást, mivel az ország jelenleg túl veszélyes.

Taibeh Abbasi ugyan afgán nemzetiségű, de Iránban született, sosem járt Afganisztánban, 2012-ben anyjával és két bátyjával menekült Norvégiába. Azt mondta, nagy hatást gyakorolt rá a demonstráció. „Úgy éreztem, mintha én is a norvég társadalom része lennék és nem csak egy menekült. A könnyeimmel küszködöm és érzem, nem vagyok egyedül. Nem adom fel.”

A Taibeh gimnáziumában működő Diáktanács vezetője, Mona Elfareh szerint sokakat megérintett a fiatal lány története. „Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy létrejöjjön ez a megmozdulás. A fiatalok hallatni akarják a hangjukat, el akarják mondani, mit gondolnak!”

Ez nem az a Norvégia, amit ismerek és szeretek”

Az egyik ilyen fiatal a 18 éves Emma Marshall, az Amnesty trondheimi ifjúsági csoportjának vezetője elmondta, mennyire lényegesnek tartja a tüntetés üzenetét. „Nagyon fontos volt számomra, hogy kifejezzem a támogatásom Taibeh és családja felé. Elképesztő volt a hangulat és szerintem mindenki meglepődött, hogy milyen sokan jöttek el.”

Norvégia nem jár el emberien, amikor lehetőséget biztosít egy családnak az integrációra és egy új élet kialakítására, hogy aztán egy csapásra elvegyen tőlük mindent. Arról nem is beszélve, hogy a kormány törvényt is sért ezzel a lépéssel, mivel Afganisztánba nem szabadna senkit visszaküldeni, hiszen nem biztonságos. Ez nem az a Norvégia, amit ismerek és szeretek” – tette még hozzá Emma.

Aki arról álmodott, hogy egyszer majd iskolába járhat…

Parnian Amirahmadi (17), aki a Trondheim Katedralskolében működő Amnesty-csoport vezetője, mindenben egyetértett Emmával, Taibehhez hasonlóan ő is iráni születésű, családjával 2010 után menekültek Norvégiába, miután író apjának túl veszélyes lett volna Iránban maradni. „Mélyen együtt érzek Taibehhel és a családjával”- mondta.

Az új norvég oktatási törvény értelmében a gimnazisták csak megfelelő igazolással maradhatnak ki az iskolából, így Parnian az Amnestytől kért támogatást, hogy a szervezet álljon a tüntetés mögé és segítsen, hogy a diákok igazoltan élhessenek tüntetéshez való jogukkal. „Ez rengeteg diáknak adta meg a lehetőséget, hogy részt vehessen a megmozduláson”- mondta Parnian.

Taibeh és a testvérei a tömeg élére álltak, miközben a tüntető diákok azt skandálták: Hadd maradjanak Abassiék! „Ezt követően pedig együtt énekeltük a We Are the World című dalt, hogy ezzel is kifejezzük a szolidaritásunkat a család felé”- tette hozzá Parnian.

A tüntetést Taibeh, norvégül elhangzott beszéde zárta, amiben elmondta: „Büszke vagyok rá, hogy ma itt állhatok. Mindig is arra vágytam, hogy én is iskolába járhassak – emlékszik vissza Iránban töltött éveire, ahol nemcsak ő, de bátyjai sem részesültek megfelelő oktatásban. „Kabulban nincs jövő, s ez a nőkre különösen érvényes. Hiába álmodnék oktatásról és karrierről, ott erre nem lenne lehetőségem.” Taibeh egyébként orvosnak készül.

A fiatalok forradalma

Leon Bafondoko, blogger és aktivista szerint a tüntetés egyértelmű üzenete, hogy a fiatalok nem tűrik ezt a fajta igazságtalanságot. A fiú felszólította a norvég bevándorlásért és integrációért felelős minisztert, Sylvi Listhaug-t, hogy reagáljon a történtekre. Mona, egy másik aktivista kijelentette: „Válaszokat várunk a politikusoktól és addig folytatjuk a küzdelmet, amíg nem történik érdemi változás.”

Ha nem veszik figyelembe a véleményünket, mire jó a demokrácia és a szólásszabadság?” – tette fel a kérdést Mona. Azt gondolja, a mostani tüntetéssel sok fiatalnak adatott meg az a ritka alakalom, hogy kifejezhesse véleményét Norvégia korlátozott és megkérdőjelezhető menekültügyi intézkedéseivel szemben. A világ leggazdagabb országainak egyikeként, melynek minden erőforrás a rendelkezésére állna, hogy emberhez méltó módon kezelje a menekültek ügyeit, mégis inkább menekültközpontok bezárása mellett dönt.

A tüntetés csak egy jó ürügy, hogy addig se kelljen az iskolában lenni”

Kevés olyan politikus akadt – a kormány a tagjai közül például senki – aki tudomást vett volna a gimnazisták megmozdulásáról. A hatalmon lévő Haladás Párt egyik képviselője, Lill Harriet Sandaune megjegyzése mindössze annyi volt, hogy iskolaidő helyett a szabadidejükben is tarthatnának megmozdulást a fiatalok, a demonstrációt engedélyezőket pedig az „iskolától való távolmaradásra buzdítókként” emlegette.

Pedig talán jobban tennék, ha odafigyelnének, mert Taibeh, Mona és a barátaik nem fogják feladni. Az egyik tüntető diák magasba tartott transzparense a bevándorlásért és integrációért felelős miniszternek szól: „Menjen inkább Sylvi Kabulba”.

Közösségi finanszírozással eddig £7,000 gyűlt össze, hogy Taibeh családja fedezni tudja jogi kiadásait, a bírósági döntés végrehajtásának megakadályozása érdekében pedig további terveken dolgoznak a fiatalok. A döntés értelmében az Abbasi családot megfosztanák a Norvégiában felépített életüktől, hogy aztán az afgán valóságba csöppenjenek, ahol már nem lehet biztonságban élni.

Éppen ezért, ami a diákokat illeti, #AbbasiékMaradnak.

Ha aláírod a petíciónkat, most te is üzenhetsz a norvég kormánynak, hogy ne küldjenek vissza menedékkérőket Afganisztánba.

Bejegyzés helye:Emberi jogi oktatás