Összeszedtük, hogy kikről van szó, miért üldözi őket a mianmari állam, és hogy mit kell tudni a legfrissebb humanitárius katasztrófáról.

Ki a rohingyák és miért menekülnek Mianmarból?

Az elmúlt hetekben nagyjából 150 000 rohingya menekült a szomszédos Bangladesbe, miután a mianmari katonaság jogellenes és teljesen aránytalan katonai bosszúhadjáratba kezdett egy rohingya fegyveres csoport támadásait követően.

Összeszedtük, hogy kikről van szó, miért üldözi őket a mianmari állam, és hogy mit kell tudni a legfrissebb humanitárius katasztrófáról.

Üldözöttek

A rohingyák túlnyomó egy 1,1 milliós, többségében muszlim kisebbség, akiknek a legnagyobb része Nyugat-Mianmar Rakhine nevű államában él a bangladesi határ mellett. Bár generációk óta élnek itt, a hivatalos mianmari álláspont szerint mindannyian bangladesi “illegális bevándorlók”. Nem ismerik el az állampolgárságukat, vagyis hontalannak számítanak.

A rendszerszintű elnyomás miatt rettenetes körülmények között, elkülönítve élnek az ország többi lakójától, nem utazhatnak szabadon, és csak korlátozottan férnek hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz, oktatáshoz vagy a munkaerő-piachoz.

2012-ben a rohingyák és Rakhine többségében budhista lakosai között zavargások törtek ki, ami miatt több tízezer rohingyának kellett elhagynia az otthonát, és kényszerült nyomorúságos menekülttáborokban meghúznia magát. A táborokban élőket elszigetelték és elkülönítették a többi közösségtől.

2016 októberében miután fegyveres rohingyák halálos áldozatokkal járó támadásokat mértek rendőrségi állásokra Rakhineban, a mianmari katonaság elkezdett leszámolni az egész közösséggel. Az Amnesty International jelentései szerint a tömeges jogsértések között voltak tárgyalás nélküli kivégzések, önkényes letartóztatások, szexuális erőszak, nők elleni támadások és több mint 1200 épület – köztük iskolák és mecsetek – felgyújtása. Az Amnesty International szerint emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el a mianmari erők.

Az erőszak új fejezete

A menekültek legújabb hulláma azután indult el Bangladesbe, hogy a mianmari hatóság bosszúhadjáratba kezdett egy rohingya fegyveres csoport augusztus 25-i támadása után. A katonai akció jogellenes és teljesen aránytalan, az egész közösséget ellenségként kezelik. A helyszíni jelentések szerint civileket öltek meg, és komplett falvakat égettek porig.

A mianmari kormány szerint legalább 400 embert öltek meg eddig, szerintük az áldozatok többségében „terroristák” voltak.

A jelentések arról is beszámolnak, hogy fegyveres rohingya csoportok civilekre, köztük más etnikai és vallási kisebbségekre is rátámadtak.

Ki a felelős?

Az atrocitások többségéért a mianmari katonaság a felelős. A hadsereg relatíve független a civil kormánytól, és nem tartozik felelősséggel a civil bíróságoknak sem. A katonaság korábban is rendszeresen sértette meg a rohingyák és más kisebbségi csoportok emberi jogait.

Az ország de facto vezetője, Aung Szan Szu Csí nem hajlandó elismeri a katonság által elkövetett borzalmas jogsértéseket és a humanitárius katasztrófa tényét. Figyelmen kívül hagyja továbbá az ENSZ és a világ vezető országainak kérését, hogy tegyen lépéseket a helyzet megoldásáért.

Humanitárius katasztrófa

Az ENSZ szerint a krízis első két hete alatt közel 150 000 rohingya menekült a szomszédos Bangladesbe, és nagyon sokan követik őket.

Sebesült emberek érkeznek a határra, éhesek és traumatizáltak. Azonnali humanitárius segítségre, ételre, menedékre és egészségügyi ellátásra szorulnak. A bangladesi hatóságok nemzetközi segítséget kértek, hogy gondoskodhassanak róluk.

A más etnikai kisebbségek nagyjából 27 000 tagjának szintén el kellett hagynia a lakóhelyét Rakhineban, őket a mianmari hatóságok segítik. A mianmari hatóságok blokkolják az ENSZ és más segélyszervezetek étel, víz és gyógyszerszállítmányait a több ezer, főleg az állam északi részén található hegyekben rekedt rohingyák előtt.

Sok rohigyának az egyetlen esélye a túlélésre a nemzetközi segélyek voltak már jóval a krízis kitörése előtt is. A mostani blokád több tízezer embert tesz ki nagyon komoly veszélynek, és arról árulkodik, hogy a mianmari hatóságokat egyáltalán nem érdekli, hányan halnak még meg közülük.

További olvasnivaló a témában: 

A mianmari kormány szívtelen reakciója

Bejegyzés helye:I Welcome