Irodavezetőnk Nagyné Gere Zsófi pár hete szülési szabadságra ment, helyét ideiglenes irodavezetőként Grunzó Zsófi, korábbi aktivistánk és fordítónk vette át. Ismerjétek meg Zsófit, aki igyekszik rendben tartani az irodát és az életünket.

Mikor és miért kapcsolódtál be az Amnesty életébe?
Grunzó Zsófia: Néhány évvel ezelőtt épp egy Budapest Pride-os előadáson voltam. Még csak nemrég voltam Budapesten, úgyhogy ott ücsörögtem egyedül, kicsit szerencsétlenül, amikor odajött hozzám egy határozott fiatalember, és a kezembe nyomott egy amnestys szórólapot. 
Annyira megszólítva éreztem magam, hogy még aznap jelentkeztem fordítónak. Később aktivista lettem, majd képző, aztán önkéntes fordító koordinátor. Majd kis szünet. Most pedig visszavezetett az utam az Amnestyhez, és ennek nagyon örülök.
Miért jelentkeztél az állásra?
Szinte azt mondhatnám, hogy sorsszerű volt. Tulajdonképpen ez volt a legelső álláshirdetés, amit megláttam, miután eldöntöttem, hogy újra álláskeresésbe fogok. Többek között az is nagyon vonzott, hogy ismerem a környezetet, az irodát, és szó szerint el tudom képzelni magam az irodavezetői asztal mögött.
Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak ebben a pozícióban?
Viszonylag gyorsan fel kell vennem a ritmust, és igyekeznem kell majd úgy zsonglőrködni a feladatokkal, ahogyan az elődöm tette. Nem könnyű átvenni a helyét sem a munkában, sem a csocsóban. De nagyon igyekszem.
Nevezz meg két dolgot, amit szeretnél nálunk elérni.
Hát, szeretnék sok jó hírt kapni azokról az ügyekről, amiken mi is dolgozunk, és közben érezni, hogy végső soron én is hozzájárultam ezekhez. És szeretnék teljesen megbarátkozni a telefonálással.
Mik a terveid a következő hónapokra? Mit tartasz a legfontosabb feladatodnak?
Előttünk áll az Éves Közgyűlés, ennek a szervezése az egyik legfontosabb feladatom most. Egyébként pedig az a tervem, hogy egy-két hónap múlva már minden infó a fejemben lesz, minden feladat az ujjaimban, és menni fog az a bizonyos zsonglőrködés.

Bejegyzés helye:Rólunk