Erdogan elnök szükségállapota veszélybe sodorja a török társadalmat.

A nap még fel sem kelt, de Aylin már régóta ébren van. Rendet rakott, elküldött pár üzenetet a barátainak, és összecsomagolt néhány dolgot egy kisebb táskába. Főzött magának egy kávét, most pedig a sötétben ülve vár: dörömbölés az ajtón vagy a csizmák hangjára, ahogy jönnek felfelé a lépcsőházban.

Aylin egy jogvédő aktivista, akit jól ismernek a török hatóságok. A tavaly július 15. puccskísérlet óta - amely indokot szolgáltatott a kormánynak, hogy a korábbiakhoz képest is még jobban elnyomják a kormánykritikus hangokat - Aylin majdnem minden reggele így néz ki. Azt mondja, retteg attól, hogy a rendőrök ébresztik fel egy hajnali rajtaütés során, ahogy sok barátjával és kollégájával történt az elmúlt hónapokban.

Aylin paranoiás? Nem úgy tűnik.

A puccskísérlet leverése óta több tízezer embert tartóztattak le Törökországban. Közel 400 civil szervezetet zártak be véglegesen, a világ börtönben lévő újságíróinak harmada török. Sokakkal szemben, akik megjárták a túlzsúfolt börtönöket még gyakorlatilag az „ellenzékiség” gyanújának árnyéka sem merült fel: ilyen Şenol Buran esete, aki egy kávézót vezetett az ellenzéki Cumhuriyet című lapnál.

Napjainkban ez a török valóság: mindenkinek résen kell lennie, hogy mit mond. Nincs olyan enyhe kritika, amelyet a hatóságok ne vennének véresen komolyan. A cél egyértelmű: semmilyen formában ne lehessen kritizálni a hatalmat. Aylin igyekszik felkészülni, mert ha érte is eljönnek, nem lehet tudni, hogy meddig lesz távol.

Az író Asli Erdoğan ügyében a tárgyalást december 31-én tartották Isztambulban. 132 nap után december 29-én engedték ki az előzetes letartóztatásból. A bűne az volt, hogy írt egy cikket az Özgür Gündem című kurd napilapba, amelyet a puccskísérlet után elrendelt szükségállapotra hivatkozva zártak be. Erdoğannal az történt, amitől Aylin is retteg: egy hajnali razzia során vitték el az otthonából, ahova több mint négy hónapig nem is térhetett vissza. Az előzetes letartóztatása teljesen önkényes volt, az volt a célja, hogy egyértelmű üzenetet küldjön azok számára, akik kritizálni merik a kormányt és a hatóságokat.

Erdoğan szabadon engedése egy kis reménysugárnak tűnt a reménytelen török valóságban, de nem tartott sokáig. Két nappal később egy fegyveres támadt meg egy isztambuli bárt, ahol megölt 39 és megsebesített további 65 embert. Borzalmas kezdete volt ez az évnek. Január 4-én a török parlament újabb három hónapra meghosszabbította a szükségállapotot. Minden remény, hogy Törökország biztonságosabb és szabadabb hellyé válik 2017-ben még az év valódi kezdete előtt elpárolgott.

ABC News

A júliusi bevezetése óta a szükségállapot szolgáltatja a hátteret a folyamatos jogsértéseknek. Eltörölte a tisztességes eljárás és a kínzás illetve rossz bánásmód megelőzésének legfontosabb garanciáit. A kormány a rendkívüli hatalmát elképesztően széles körben arra használja fel, hogy elhallgattassa és megfélemlítse azokat, akik kritizálni merészelik.

Itt van például két újságíró, Erol Önderoğlu és Ahmet Nesin illetve a jogvédő Şebnem Korur Fincanci esete, akiket „terrorista propagandával” vádoltak meg, mert részt vettek egy bezárt kurd újság melletti szimpátiatüntetésen. Egy nappal azután, hogy Asli Erdoğant szabadon engedték, a török hatóságok „terrorszervezet népszerűsítésével” vádolták meg az ismert oknyomozó újságírót Ahmet Şiket. A vád szerint három ellenséges ideológiájú csoporttal tartott fenn kapcsolatot: az egyik ezek közül az a Gülen mozgalom, amelyet a kormány a puccskísérlet megszervezésével vádol. Az nem zavarta a hatóságokat, hogy Şik évek óta a mozgalom egyik leghangosabb kritikusa.

Nincs semmi kétség afelől, hogy Törökország jelenleg nagyon komoly biztonsági fenyegetések között létezik, és az sem kérdés, hogy a kormánynak kötelessége megvédenie a területén élőket. A puccskísérleten túl 2016-ban olyan fegyveres csoportok mint az Iszlám Állam és a Kurdisztáni Szabadság Sólymai (a Kurdisztáni Munkáspárt egyik leágazása) rendszeresen brutális merényleteket követtek el civilek ellen. De az, hogy az állam hogyan lépjen fel a növekvő szélsőségesek ellen egy olyan dolog, amelyet sokak bevonásával nyíltan kellene megbeszélni. Ehelyett a hatóságok csak erősítik az emberek félelmét azzal, hogy lábbal tiporják a szólásszabadságot, és bilincsben viszik el azokat, akik nem tetszenek nekik.

Az elmúlt év mély nyomot hagyott Törökországban, a félelem szinte tapintható. Nem tudom nem észrevenni, hogy az emberek óvatosan körbenézve egyre halkabban beszélnek a nyilvános helyeken. Otthon a tévében olyan beszélgetéseket néznek, ahol minden résztevőnek ugyanaz a véleménye, mérgesek, mert rendszeresen blokkolják a közösségi médiát és mert egyre kevesebb újságból tájékozódhatnak. Mintha a világ elvesztette volna a színeit.

A leszámolási hullám azzal fenyeget, hogy teljesen szétesik a török társadalom. Nemrég olyan civil szervezeteket zártak be, amelyek kínzás és kapcsolati erőszak túlélőinek segítettek, helyi humanitárius szervezeteket, amely a menekülteknek és belső menekülteknek vittek adományokat illetve az ország vezető gyerekjogi szervezete a Gündem Çocukot is megszűnt. Az egykori változatos és életteli civil szféra ma egy pusztaság, és nem lehet eléggé túlozni, ha ennek a katasztrofális társadalmi hatásairól beszélünk. Ezekben a zavaros és ijesztő időkben minden eddiginél nagyobb szükségünk lenne bátor újságírókra, aktivistákra és jogvédőkre. Őket zárják ma börtönökbe.

Törökországban az új év a lehető legrosszabbul kezdődött. Az emberek már így is mindennap a következő támadástól rettegnek, attól nem lenne szabad félniük, hogy mit mondanak és azt ki hallja. Már így is több száz megölt embert gyászolnak, nem kellene még a szabadságukat is elsiratniuk.

Ahogyan felkel a nap, Aylin egy időre megkönnyebbülhet: nem vitték el, megérte a reggelt. Dehogy mit hoz a holnap számára és az országa számára, azt senki sem tudja.

*Nevét a biztonsága érdekében megváltoztattuk

Bejegyzés helye:Emberi jogaink