Tisztában vagy vele, hogy mit jelent az interszexuális? Ha nem a válaszod, akkor se ess kétségbe, nem vagy ezzel egyedül. A legtöbben nem tudják, ahogyan azt sem, hogy milyen problémákkal kell egy interszex embernek szembesülnie. Interjú Kitty Anderson aktivistával.

A stigma és a diszkrimináció mellett sok interszexuális gyereknek kell olyan szükségtelen orvosi beavatkozásokon átesni életének első pár évében, amely visszavonhatatlanul megváltoztatja az életüket már azelőtt, hogy saját véleményük lehessen a kérdésben.

Ma van az Intersex Awareness Day (az interszex emberek nemzetközi napja), így ebből az alkalomból Kitty Andersonnal, az elismert aktivistával nézzük át a legfontosabb tudnivalókat. Kitty az elmúlt két és fél év során minden idejét annak az interszex emberek jogaiért vakó küzdelemnek szentelte.

Kitty Anderson

Mit jelent interszexnek lenni?

Az interszex egy átfogó ernyőfogalom, amely alá azokat az embereket soroljuk, akiknek a kromoszomális neme és genitális megjelenése nem egyezik vagy eltérést mutat a sztenderd férfi vagy női megjelenéstől.

Interszexnek lenni egy biológiai állapot, és nincs köze per se a nemi identitáshoz. Nincs köze a szexuális irányultsághoz sem – egy interszex embernek sokféle lehet a szexuális orientációja.

Hogy tudtad meg, hogy interszex vagy?

Tizenhárom voltam, amikor rájöttem, és teljesen kiakadtam. Az interszex embereket sok titok és megbélyegzettség veszi körül, egy csomó információ nem jutott el hozzám. Amikor az unokatestvérem – aki szintén interszex – pár évvel később megszületett, családom már nyíltan beszélt róla, az sokat segített mindannyiunknak az elfogadásban.

Sokáig tartott, amíg legyőztem magamban azt az érzést, hogy ez valami olyan dolog, amiről nem kéne beszélnem. Amikor olyan dolgok kerültek szóba mint a menstruáció vagy a gyerekvállalás, részt vettem a beszélgetésekben, de nem mondtam semmit magamról, mert ezt várták el. De nem akartam ezt tovább csinálni.

Először Ausztráliában - ahova cserediákként kerültem – kezdtem el beszélni erről. Azt gondoltam: „Most egy másik országban vagyok, itt megpróbálhatom.” Szóval, amikor találkoztam új emberekkel, elmondtam nekik, hogy interszex vagyok, és ebből nem volt semmi problémám - néhányan persze fura vagy helytelen megjegyzéseket tettek, de nem ez volt az átlagos.

Amikor 19 évesen hazajöttem Izlandra elkezdtem többet beszélni a dologról. Nem futkostam fel-alá, és kiabáltam, hogy „Helló, interszex vagyok!”, de már tudtam róla beszélni, és minden rendben volt. Manapság már csak egy részem, sokszor fel is jön a beszélgetések során. Már tudok róla nyíltan beszélni. Interszexnek lenni annyira titkolt és annyira nincs benne a közbeszédben, hogy egy csomó embernek lehetősége sincs ilyen emberekkel találkozni, ez pedig gátolja az elfogadást.

Milyen emberi jogi problémái vannak az interszex embereknek?

Azért, hogy „normalizálják” az interszexnek született embereket, és beillesszék őket a hagyományos férfi vagy női megjelenési sémákba, már nagyon kicsi korban orvosi beavatkozásoknak teszik ki őket.

A legtöbb ilyen korai beavatkozás műtét, amelyet kozmetikai indokok vagy a társadalmi elvárások miatt végeznek el, hogy a gyerek nemi szervei a megszokottnak látszanak. Idetartozik a klitorisz kisebbítése, amikor az idegvégződésekkel teli szövetet eltávolítják, hogy kisebbnek tűnjön, a petefészek vagy here műtéti eltávolítása, vagy olyan műtétek, amelyek során új vaginát hoznak létre vagy a pénisz megjelenését „normalizálják”.

Ezek az invazív és életre szóló beavatkozások még azelőtt történnek, hogy a gyerek egyáltalán elmondhatná a véleményét az ügyben.

Általában ezek a műtéti beavatkozások a szülők beleegyezésével zajlanak. De sokszor kérdéses, hogy milyen információkat kapnak a szülők magukról a beavatkozásokról vagy azok következményeiről. A szülőktől azt várják, hogy a gyerekük egészségét hosszútávon meghatározó kezelésekbe egyezzenek bele, amely akár élethosszig tartó hormonkezelést is jelenthet. De a lényeg, hogy a gyerekeknek joga kellene, hogy legyen a testükkel kapcsolatos hasonló beavatkozások ügyében dönthessenek.

Szerinted a férfi/női bináris meghatározottság állandósítják az interszex embereket nehézségeit?

Persze! Az erős nemi binaritás miatt sokan egyenes vonalat húznak a társadalmi és a biológiai nem közé. Azt halljuk, hogy eltérő biológiai neme van a férfiaknak és a nőknek. Ez a szigorú elhatárolás komoly problémát okoz minden olyan embernek, aki nem illik a megszokott keretek közé. Még ott tartunk, hogy a nemi binaritás az elvárás, és ezt brutális módszerek segítségével rákényszerítik az interszex gyerekek testére már nagyon korán.

A személyes tapasztalataim alapján, és látva, hogy az unokatestvérem miken ment keresztül, az a meggyőződésem, hogy ezen változtatni kell.

Milyen változásokra lenne szükség szerinted?

A célunk, hogy véget vessünk a szükségtelen kozmetikai okokból vagy társadalmi elvárásokból fakadó orvosi beavatkozásoknak a gyerekeken. Fontos, hogy beszéljünk az embereknek az interszexuálisról, hogy véget vessünk a megbélyegzettségnek, és több pszichológiai támogatást nyújtsunk a szülőknek, hogy az interszex gyerekek ne érezzék magukat kirekesztettnek és magányosnak, és könnyen jussanak támogatáshoz és be tudjanak illeszkedni.

Egy olyan pszichoszociális környezet kell, amely elfogadja az interszexeket, mert a probléma nem velük, hanem azzal a társadalommal van, amely elvárja, hogy mindenki illeszkedjen a megszokott sémákba. Nincs igazán jelentősége, hogy a gyerek interszex vagy sem – minden gyerek megérdemli, hogy egy olyan világban nőjön fel, ahol az emberi jogait tiszteletben tartják.

Jó irányba haladunk?

Van egy csomó pozitív fejlemény. 2015-ben Málta törvényben tiltotta meg, hogy pusztán a társadalmi elvárások miatt megműtsék az interszex gyerekeket (ez április 1-jén történt, amely miatt kezdetben azt terjedt el, hogy csak egy Bolondok napi tréfáról van szó!)

Kolumbia szintén tett lépéseket egy olyan rendszer létrehozására, amelyben az ilyen típusú műtétekről a bíróságnak kell döntenie. Az ENSZ kínzás elleni és gyermekek jogaival foglalkozó bizottságai több ország számára is megfogalmaztak ajánlásokat, hogy tiltsák be az interszex gyerekeken szükségtelenül végrehajtott beavatkozásokat.

De még van tennivaló. Ha nem hívjuk fel a figyelmet, a jelenlegi eljárások fognak folytatódni. Azt látjuk, hogy elsősorban arra fókusználnak egyelőre, hogy egyre jobb sebészeti eljárásokat dolgozzanak ki, ahelyett, hogy a gyerekek testi autonómiájához és integritáshoz való jogával törődnének.

A társadalom hozta létre ezt a paradigmát, ezért csak a társadalom tudja garantálni, hogy a gyerekek jogait tiszteletben tartsák. Sokkal egyszerűbb persze a szőnyeg alá söpörni a kérdést.

Amíg azok, akik félnek nyíltan beszélni nem látják, hogy megváltozott a társadalom hozzáállása és támogatása, sokkal nehezebb lesz felemelni a hangjukat és csatlakozniuk ahhoz a szélesebb csoporthoz, amelynek egyébként nagy szüksége lenne rájuk.

Bejegyzés helye:Az légy, aki vagy