60 évvel ezelőtt 200 000 magyar menekültet fogadtak be más országok: akkor közel 40 ország nyújtott segítséget a védelemre szorulóknak. Napjainkban a magyar kormány menekültpolitikája éles kontrasztban áll ezzel, hiszen biztonság és védelem helyett további szenvedéseket okoz az embereknek.

Hatvan évvel később és egy fél világgal távolabb Judy Kepecz-Hays még mindig emlékszik a félelemre. „Az erdőn keresztül gyalogoltunk a határhoz. Anyám mondta, hogy maradjak csendben.” - emlékszik vissza. „Előfordult, hogy a síró csecsemőket véletlenül megfojtották a szüleik, miközben próbálták megakadályozni, hogy sírásuk elárulja a katonáknak a hollétüket.”

1956 kora novembere volt, nem sokkal a magyar forradalom brutális leverése után. Kepecz-Hays a szüleivel, 3 éves öccsével és 18 hónapos húgával menekült el. Ő akkor 6 éves volt. „Emlékszem, kérdeztem anyámtól, hogy mi az a csatornákban folyó vörös folyadék.”

Louis BukySusan Peterson, Rosalie Buky, Gabriel Buky, Judith Kepecz-Hays és John Buky 1963-ban a Michigan-tónál

A család majdnem mindenét hátrahagyva jutott ki Budapestről. Alig vittek magukkal valamit, gyanús lett volna, ha bőrönd van náluk. Arra sem volt idő, hogy Kepecz-Hays a nagyszüleitől elköszönjön. Soha többé nem látta őket. Vonattal mentek egy Szombathely melletti kis faluig, onnan gyalog az erdőn keresztül a határhoz.

Ausztriában egy nagy menekülttáborba vitték őket, ahol három és fél hónapot maradtak. „Az emberek nagyon kedvesek voltak. Beengedtek, és be is fogadtak minket.” - meséli Kepecz-Hays. „A tábori gyerekek minden nap a helyi iskolába jártak. Biztonságban éreztük magunkat. Befogadva.”

Kepecz-Hays és családja azok közé a 200 000 magyar menekült közé tartozott, akik az 1956. október 23-án kirobbant forradalom utáni hónapokban menekültek el Magyarországról. Több százezer ember vonult az utcákra követelve a polgári és politikai szabadságjogait, egy nappal később azonban már szovjet tankok voltak Budapesten. A következő hetek során több ezer szabadságharcos halt meg a szovjet hadsereggel vívott összecsapásokban. Több száz embert végeztek ki, mert részt vett a forradalomban.

Huffington PostMagyar menekültek 1956-ban

Az emberek több mint 90 százaléka Ausztriába menekült, amely akkor még mindig nem heverte ki a második világháború pusztításait. Mint a legtöbb európai ország, Ausztria sem volt felkészülve a menekültek hirtelen beáramlására, de a humanitárius krízis nagyságához mérten menedéket, ruhákat és élelmet biztosított mindenkinek. A gyerekeket ellátták és iskolába járhattak.

Az 1951-es menekültügyi egyezmény szellemében már 1956 novemberének első napjaiban megérkeztek a segítségre irányuló kérelmek az ENSZ-hez és a tagállamokhoz. Az országok összefogtak, így a következő években közel 40 ország nyújtott segítséget az Ausztriába és Jugoszláviában érkező magyar menekülteknek.

Európán belül a magyar menekülteket az Egyesült Királyságba, Franciaországba, Németországba, Svédországba és Svájcba telepítették át, legnagyobb többségük később állampolgárságot is kapott. Másokat Ausztrália, Kanada vagy ahogy a Kepecz-Hays családot, az Egyesült Államok fogadta be.

A magyar menekültek 60 évvel ezelőtti befogadása éles kontrasztban áll a napjainkban háborúk és üldöztetések elől menekülő szír, dél-szudáni, afgán és iraki menekültekkel kapcsolatban tanúsított bánásmóddal.

A menekültek és menedékkérők egy része a balkáni útvonalon keresztül próbál meg eljutni európai országokba, de amikor elérik Magyarországot a rendkívül szigorú törvények és az egyre növekvő szögesdrót-akadály állja útjukat. Több mint 6000 túlzsúfolt állomásokon és ideiglenes táborokban rekedt ember vár Szerbiában arra, hogy bejuthasson Magyarországra. A tél közeledtével is több mint 1500 ember alszik el félelemmel a szívében Belgrádban és a határnál a szabad ég alatt, mert nem tudják mit tartogat számukra a jövő.

Amnesty InternationalMenekültek a magyar-szerb határon 2016-ban

Sok menedékkérő, köztük kísérő nélküli kiskorúak, szenvednek el durva bántalmazásokat, jogellenes visszaküldéseket és fogva tartásokat a magyar hatóságoktól és attól a rendszertől, amelynek legfontosabb célja távol tartani őket az országtól. Az a kevés ember, aki bejut az országba szintén kegyetlen fogadtatásban részesül: nagyon kevés gyerek járhat iskolába, a férfiakat pedig gyakran zárják őrizetbe.

A hónap eleji népszavazáson résztvevő emberek túlnyomó többsége az EU áthelyezési kvótája ellen szavazott. Bár kevesen vettek részt, így a népszavazás érvénytelen lett, de maga a szavazás puszta léte is jól jelzi a menekültek és migránsok elleni xenofób gyűlöletkampány mértékét.

Minden alkalommal, amikor a Magyarország által elkövetett jogsértések és a menekültekkel szemben tanúsított szégyenletes bánásmód szóba kerül, Orbán Viktor miniszterelnök büszkén állítja követendő példaként a magyar rendszert a többi ország elé. Sajnos vannak országok, amelyek követik is a példát és az erőforrásaikat arra használják fel, hogy kívül tartsák a menekülőket, ahelyett, hogy a rászorulóknak védelmet biztosítanának. Az európai országok vezetői és az Európai Bizottság minden egyes alkalommal csak tovább ront a menekültek és menedékkérők helyzetén, amikor nem tesz lépéseket a jogsértések ellen, és nem emeli fel szavát a gyűlöletkeltő retorika ellen.

Az a makacs ellenállás, amivel az európai kormányok nem hajlandóak tudomást venni a politikai vagy akár történelmi felelősségükről, egyszerűen szégyenletes. Európában politikai válság van, de ez nem terelheti el a figyelmet a menekültek számára nyújtandó praktikus megoldásokról.

Hatvan évvel a Magyarországról történő elmenekülése után is a Floridában ingatlanügynökként dolgozó Kepecz-Hayt is nagyon megérintik a háborúk és konfliktusok elől menekülők képei. „A saját életemre emlékeztet, megszakad a szívem, amikor ezt látom. A szüleim nem tudták, hogy mi fog Magyarországon történni. Egy jobb életet akartak a gyerekeiknek. Ez ma is így van. Teljesen mindegy, hogy ki vagy és honnan származol.”

Bejegyzés helye:Élet határok nélkül