Egy hónap telt el a Törökországot megrázó puccskísérlet óta. Andrew Gardner, az Amnesty International törökországi kutatója mesél arról, hogy milyen volt az elmúlt hónap, és vajon milyen hatással lesznek a Erdogan féle leszámolások az ott élőkre és az ország jövőjére.

A félelem sokféleképpen jelentkezik. Egy hónapja, a véres puccskísérlet éjszakáján Törökországban több millió isztambuli és ankaraival együtt rettegtem a lakásomat megrázó robbanásoktól és az ablakom alatt felhangzó lövések hangjától. Az alattam lakó szomszéd a fürdőszobájában keresett menedéket, rettegett, hogy neki és a szeretteinek baja esik. Az után tankok gördültek, harci repülők és helikopterek köröztek, járókelőket lőttek le a puccsisták.

Miután kiderült, hogy a puccskísérlet nem sikerült, fellélegeztünk. Legalábbis kezdetben. De mint egy kesernyés szag, a félelem a levegőben maradt. Miközben hatalmas tömegek ünneplik a puccs leverését ünnepi hangulatban éjszakánként, az utcákon a feszültség még mindig tapintható. Összeszorított ajkakkal és összeráncolt homlokokkal állnak a máskor mosolygó boltosok az üzleteik előtt. Sokan otthon maradnak, idegesen várakoznak és figyelnek: nem tudják, mi jön. Lesz-e újabb puccskísérlet? Megpróbálja-e megint valaki erőszakkal megszerezni a hatalmat?

Törökországban ez a félelem a korábbi brutális puccsok emléke is: az 1980-as puccsot követő fogva tartásoké, kínzásoké és kivégzéseké. Akik éltek már akkor, még emlékeznek a horrorra, mások a szüleiktől hallották a rémtörténeteket. A mostani puccskísérlet leverését követően a kormány megtorlásokba kezdett, kihirdették a rendkívüli állapotot, a félelem pedig nem szűnt meg – csak átalakult. Egy hónap alatt több mint 23 000 ember került börtönbe és közel 82 000-et rúgtak ki vagy függesztettek fel az állásából. Bárki célpont lehet, akiről azt gyanítják, hogy valamilyen kapcsolatban áll az Egyesült Államokban élő, a puccs szervezésével vádolt Fethullah Gülennel. Katonák, rendőrök, bírók, ügyvédek, újságírók, tudósok, tanárok, doktorok és futballbírók. Látszólag senki sem menekülhet.

Miközben a kormánynak valóban feladata a közbiztonság fenntartása, az állampolgárok védelme és az erőszakos támadás elkövetőinek bíróság elé állítása, emberek ellen csak és kizárólag akkor lenne szabad eljárást indítani, ha megalapozottan gyanúsíthatóak bűncselekmények elkövetésével. Senki sem lehet önkényesen letartóztatni, fogva tartani vagy megbüntetni. Erdogan elnök és a kormánya itt hibázik óriásit.

Az emberekre és családjukra gyakorolt hatás nagyon nagy. Akiket kirúgtak vagy felfüggesztettek, nagyon nehezen fognak állást találni. Egy friss apuka, akivel beszéltem ezt mondta:”Szerintem azért rúgtak ki, mert tagja vagyok a szakszervezetnek... Ezen a héten visszamentem ugyan dolgozni, de az ügyem még mindig függőben van. Nagyon félek, ha elvesztem az állásomat és nem találok másikat, akkor nem fogok tudni enni adni a családomnak.”

Az állam működése is megsínyli, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi embert rúgtak ki vagy függesztettek fel. A bírók ötödét függesztették fel, rúgták ki vagy tartóztatták le. Olyan létfontosságú területeket kényszerítettek térdre mint az oktatás, amelyet nem fognak tudni egy nap alatt újra normális működésre bírni. Nemcsak az állami alkalmazottak rettegnek. Az újságírók, aktivisták és ügyvédek is félnek nyíltan kiállni az igazságtalanságok ellen, mert könnyen ők is gyanúsítottakká válhatnak.

Ironikus, hogy ezek a mostani erdogani módszerek a katonaság hagyatékai. 1983-ban fogadták el a kormánynak különleges jogosítványokat adó rendkívüli állapotról szóló törvényt. Ez alapján lehet tüntetéseket betiltani és cégeket, alapítványokat és szervezeteket bezárni. A rendőrségnek a törvény alapján van joga bírói felhatalmazás nélkül bárkit igazoltatni és átkutatni. Sok beszámolót olvasni arról, hogy a rendőrség ezt arra használja, hogy beleolvasson az emberek SMS-eibe és a közösségi média csatornáin küldött üzeneteibe.

A törvény arra is felhatalmazza a kormányt, hogy rendeletekkel – vagyis a parlament megkerülésével – kormányozzon. Eddig két olyan rendeletet adtak ki, amely felfüggeszti a habeas corpus alkalmazását 30 napra, szűkíti a fogvatartottak és ügyvédeik kommunikációs lehetőségét, és amelyek értelmében az állami hatóságok mentességet élveznek a szolgálataik teljesítése közben.

Eközben elképesztő méreteket ölt a modern török történelemben példa nélküli média elleni bosszúhadjárat. Egy hónap leforgása alatt 131 médiaszolgáltatót és hírügynökséget zártak be és legalább 89 újságíró ellen adtak ki letartóztatási parancsot.

A puccskísérlet egy olyan időszakban történt, amikor a török vezetés már amúgy is hadat üzent a szabad véleménynyilvánításnak illetve gyülekezésnek és egyesülésnek. Kormányzati tisztviselőket neveztek ki a kormány által Gülenhez kötött ellenzéki újságok élére, 15 tévécsatornát pedig alig egy hónappal a puccskísérlet előtt zárattak be. A békés gyülekezéshez való jogot korlátozták, a rendőrök pedig rendszeresen alkalmaztak túlzott erőt, hogy feloszlassanak demonstrációkat. Az ország délkeleti felében, ahol a kurd PKK és a török biztonsági erők között rendszeresen az összecsapások, a kormány támadást intézett a kurdok lakta városok és környékek ellen, kijárási tilalmakat vezetett be és elvágta őket az alapvető szolgáltatásoktól. A katonaság lakóövezetekben folytatott akcióinak köszönhetően több százezer ember vesztette el otthonát és esélye sincs oda visszatérni.

A puccskísérletet követő lázas hangulatban valószínű, hogy az ellenzékiek élete még nehezebb lesz. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a kormány számára nincs különbség a Gülen szimpatizánsok és a puccskísérletért felelőssé tehetőek között. A hatóságok által előszeretettel használt „áruló” bárkire ráhúzható, aki világiasan gondolkodik, baloldali vagy kurd származású.

Az erőszakos puccskísérlet és az azt követő tisztogatások hosszú éveken keresztül be nem hegedő sebeket ejtettek Törökországon. Az ország kezd ugyan visszatérni a normális kerékvágásba - de ez egy újfajta kerékvágás. Az a fajta, ahol még kevesebb lélegzethez jutnak a civil szervezeteknek, és ahol a félelem állandó légköre uralkodik.

Az írás a Time honlapján jelent meg.

Bejegyzés helye:Emberi jogaink