Beszámoló Törökországból, ahol a július 15-i puccskísérlet leverését követően már több mint 10 000 embert tartóztattak le, sokukat meg is kínozták a börtönökben.

Az isztambuli Boszporusz-hídon csúcsforgalom van. Kocsisorok próbálnak előrejutni hangosan dudálva, egy török zászlókat áruló fiú átgyalogol a dugón, a tucatnyi vörös vászon leng a szélben, rajtuk az ország félholdja és csillaga.

A hétköznapi nyüzsgést elnézve alig hihető, hogy pár nappal korábban ugyanezen a hídon vérengzés történt. Ez volt a hely, amelyet először szálltak meg a tankok és a felfegyverzett katonák. A város lakói ekkor jöttek rá, hogy a hadsereg éppen puccsot hajt végre.

Úgy tűnik, mintha az élet visszatért volna a rendes kerékvágásba, de a városlakók egészen más világban élnek, mint a puccs előtt.

A puccs óta körülbelül 60 000 állami alkalmazottat rúgtak ki vagy függesztettek fel, többek között köztisztviselőket, bírókat, rendőröket és egyetemi oktatókat. Több mint 10 000 főt hivatalos és nem hivatalos fogdákban tartanak fogva, nagyon rossz körülmények között. Több tucat szerkesztőség és újságíró engedélyét vonták be.

Ehhez hasonló mértékű megtorlás nem fordult elő Törökországban az 1980-as évek rossz emlékű katonai diktatúrája óta. A tömeges kirúgások és letartóztatások egyértelműen nem csak a múlt heti puccs elkövetőit érintik, és aggaszó jelek mutatnak arra, hogy mindez még csak a kezdet.

Szerda este az elnök rendkívüli állapotot hirdetett legalább három hónapra, ami lehetővé teszi, hogy a miniszterelnöknek és a kormány az országgyűlés nélkül, rendeletekkel kormányozzon a. Másnap egy kormányszóvivő bejelentette, hogy az felfüggesztenek bizonyos, az Emberi Jogok Európai Egyezményébe foglalt jogokat. Erdogan elnök a beszédeiben többször is hangoztatta, hogy készen áll bevezetni a halálbüntetést, amit a bosszúszomjas tömegek üdvrivalgással fogadtak.

Bár a város nagy megkönnyebbüléssel fogadta a puccs bukását, a kormány lépései azóta óta újraélesztették a feszültséget. Azt, aki a kormányt kritizálja, vagy aki felszólal az erőszak ellen, jó eséllyel a puccskísérlet támogatójának fogják nevezni. És ez veszélyes dolog, amikor tombolnak az érzelmek, tömeges letartóztatások és felfüggesztések történnek, és iskolákat és sajtóorgánumokat zárnak be.

A puccskísérlet óta az Amnesty International egy pár fős küldöttsége Isztambulban próbálja felmérni az emberi jogok megsértésének a mértékét, a Boszporusz-hídon és városszerte máshol történtektől kezdve. Összesen körülbelül 265-en vesztették életüket és több százan sérültek meg, mire helyreállították a rendet és leverték a puccsot. Néhány áldozatot puccsistának bélyegeztek.

Több felvétel is elterjedt, amelyen látható, ahogy a „puccsistákat” a tömeg megveri vagy meglincseli rendőrök jelenlétében. Az esetek szemtanúi sokszor félnek beszélni arról, amit láttak.

A puccskísérlet első szakaszában. a Boszporusz-hídon legalább két újságíró is tudósított a hidat megszálló katonák és a civilek közötti összecsapásokról. A jelek szerint az egyiküket a katonák lőtték le, a másikukat súlyosan bántalmazta a dühös tömeg.

Több újságíró is félt megszólalni, amikor a kormány a puccs leverése érdekében tett lépéseiről kérdeztük őket. Az egyikük elmondta, hogy rengeteg gyűlöletbeszéd terjed a közösségi médiában, és tartana a hatóságok és a kormány támogatói reakciójától ha beszélne.

Ugyanezt tapasztaltuk jogászoknál, orvosoknál és a letartóztatottak hozzátartozóinál. A félelmük szinte kézzel fogható, emiatt még mindig nem teljesen ismert, hogy mi történt a puccs éjjelén és az azt követő megtorlások során. Kik haltak meg? Kik sérültek meg? Ezekét ki a felelős, és hogyan történtek?

Az elnök szerint a demokrácia győzött Törökországban, de a kormány korlátozó intézkedései veszélyeztetik a jogállamiságot, az emberi jogok védelmét, a polgári társadalmat, és az olyan szabad média létét, amely ellenőrzi és kritizálhatja a kormány lépéseit.

A kormány veszélyes útra lépett ezzel. A következő napokban és hetekben a kormány lépésein múlik, hogy a sikertelen puccs következménye a joguralom és az emberi jogok elsőbbsége lesz vagy a visszatérés az elnyomás, kínzások és tetszőleges letartóztatások sötét időszakába.

Bejegyzés helye:Emberi jogaink